Piknik

 

Csak kétféle életforma létezik: az egyik a félelemorientált, a másik pedig a szeretetorientált élet. Ha életed mozgatórugója a félelem, akkor mohó, kapzsi, pénzsóvár, agresszív és egoista leszel. Ha életed mozgatórugója a szeretet, akkor szükségszerűen megszűnik benned a félelem, a mohóság és a kapzsiság, mert a szeretet tudja, hogyan kell megosztani. A szeretet élvezi, ha adhat, nem ismer nagyobb élvezetet ennél.

Ez az idézet akár mottója is lehetne a két héttel ezelőtti hétvégi rendezvénynek.

Talán a második tantra esten hallottam, hogy Házigazdánk szeptemberben tervez egy hétvégi pikniket, tűzrakással, sátrazással, zenéléssel, énekléssel.

Forrásvizet hord a Dunakanyarból és felfedezett egy szép helyet, adta magát az elvonulás ötlete.

Akkor már láttam, hogy ez az időszak nekem programokkal zsúfolt így izgalommal váltam, hogy melyik időpontra esik a választás.

A honlapot lesve széles vigyor ült ki az orcámra, mikor láttam, hogy a kijelölt hétvége más programmal nem ütközik, a vasárnap délutáni úszásra meg csak eljutok valahogy.

Mivel úgy hirdették meg a részvételi lehetőséget, hogy ha nincs sátra valakinek, de szeretne sátorozni az jelezze - igazából nem is gondolkoztam raja, hogy ott éjszakázom -e vagy sem...

Az utazásból is a kényelmesebbik variációt választottam - nem szeretek olyan helyen vezetni, ahol még nem jártam, nem ismerem az utat -, így éltem azzal a lehetőséggel, hogy ha van valakinél üres hely, akkor utasként csatlakoznék.

A ráhangolódást beárnyékolta az, ami már jó pár napja foglalkoztatott: Népszerűkém megjelenését milyen üzenetnek szánta az Univerzum...

Arra, hogy "feladat" csak utólag jöttem rá, mind a helyzetet, mind az embert elemezve.

Az, hogy milyen feladatom van az Ő megjelenésével magammal, igencsak lekötötte a gondolataimat, a választ nehezen találtam meg.

Mindezt tovább színesítette, hogy szerda este a csoporttársnő invitálása ugyan jól esett - tartsak velük szombaton (Velük = Ő + egy másik lány + Népszerűkém) -, elsőre bevállaltam, de aztán a belső késztetésem (leánykori nevén "a kis Vadóc" :-))) - Róla inkább majd egy külön bejegyzésben) azt mondta, hogy nem vágyom én arra, hogy a történtek után Népszerűkém fuvarozzon.

Másnap egy mail, hamar jött a válasz - Házigazdánk autójában van hely.

Nem gondolkoztam a válaszon: vele megyek... Népszerűkémet átadom a másik két leányzónak...

Indulás napján találkozó ott, ahol az estek zajlanak, nekem fura volt megérkezni úgy, hogy csak én voltam ott, meg a Házigazda (aki ott is lakik), egyébként meg  üres a játéktér...

Ráadásul a pár nappal azelőtti est hatása - szokás szerint 2 - 3 nap múlva jelentkezve éppen rám telepedett, szóval minden voltam csak nem nyitott és nem befogadó :-( - azzal a teherrel a vállamon, hogy pár óra múlva még Népszerűkém viszontlátásával is meg kell birkóznom...

Néha átfutott az agyamon, hogy hová is tettem a józan eszem, akkor amikor a piknikezésre adtam a fejem, - a lelkizős részét félretéve is maradt egy adag gyakorlatias kérdés, különösen annak ismeretében, hogy egy hűvös napra ébredtünk, én szégyen, nem szégyen, sínadrágot és sídzsekit is eltettem a hátizsákomba.

Lestek is nagyot, hogy mi az a hatalmas pakk, amit éppen cipelek...

Elég vicces volt elmesélni, hogy (másnapi úszás miatt) fürdőruhától a síkabátig minden van nálam :-)))

A hétvége nagy tanulsága az, hogy különböző szinten létezünk.
Amin én görcsölök másnak egy hangyalépés, a köztes állapotban egy tyúklépés :-)))

Házigazdánktól alapból kész lettem volna (haladjunk már stb - mormoltam volna magamban), ha nem ismerem már egy kicsit, - így kevésbé volt meglepő, ami történt.
"csak hagyni kell megtörténni a dolgokat" - ebben egyébként sok igazság lehet, de én még nem vagyok azon a fejlődési szinten, hogy ezzel maradéktalanul azonosulni tudjak.

Ennek a szemléletnek köszönhetően viszont hihetetlen nyugalom árad emberünkből - én ide ebben az életben nem, vagy csak valami csoda folytán juthatok el...

A keserű pirula lenyelése előtt azért ettem... Méghozzá indiai kaját, mert útközben megálltunk egy Krishna szentélybe ebédelni.

Népszerűkém viszontlátása, mint "szükséges rossz", tudtam nem lesz egyszerű.

Fájó pont, hogy azt ígérte hív, majd nem tette, és azt a látszatot kelteni, hogy ezt könnyedén kezelem...

Nem esett nehezemre az üdvözlő ölelésbe elveszni...

Ahogy telt az idő, én egyre inkább bezártam, - tudta minek szól... Persze a tábor, ahova elment összekovácsolta másokkal, akikkel most találkozott újra... Hülye skorpió agyam... a féltékenységgel :-(

A szerda esti szeánszokról ismertem két csajt azok közül, akik ott voltak és slussz... De nem is voltam abban a hangulatban, hogy különösebben új ismeretségekre tegyek szert. Mivel a két lány volt Népszerűkém utasa nem voltak éppen arra alkalmasak, hogy megosszam velük mi nyomja a lelkem, de percről percre rosszabbul éreztem magam.

De az Égiek vigyáztak rám. Megérkezett még egy lány a szerda esti csoportból, akivel az elejétől szimpatizálok, és egyik alkalommal bizalmába avatott, így megosztottam vele, hogy miért nem érzem ott jól magam, ahova azért mentem, hogy töltekezzek.

Sok fontos tanulsága volt a beszélgetésnek, 2 amit kiemelnék most.

Az egyik, hogy történetemet meghallgatva azt mondták rólam, hogy tipikus skorpióként magam felé fordítom a méregtövisem = magamat okolom azért, ami nem rajtam múlik. A másik ebből következik, hogy ha már így alakult, akkor legalább mondjam ki, ami bánt, annak, aki a fájdalmat okozta.
Tiltakoztam ellene, nem hittem azt, hogy bármin is változtat, ha megmondom Népszerűkének, hogy csalódást okozott a szó nélküli eltűnése.

Népszerűke próbált velem beszélgetni az este folyamán többször is, de nyilván az én bezárásom okán nem sokra jutottunk... Kerülgetett, mint macska a forró kását - azt hiszem ennek a képnek szó szerinti értelmezése írja le jól, ami történt. Az egyik ilyen próbálkozás alkalmával lehuppant mellém a tűznél és újabb beszélgetést próbált kezdeményezni. Két mondat között, egyszer csak vettem a bátorságot, ránéztem, és kedvesen közöltem vele, hogy vártam a jelentkezését, csalódott voltam, hogy nem hívott.

Magam sem számítottam arra, hogy ez a pár bátortalanul egymás mellé rakosgatott szó milyen hatást vált ki belőlem. Tényleg megkönnyebbültem. Pár perccel később azt éreztem, hogy oldódik a felgyülemlett feszültség, nem bántam, hogy egy augusztusi estén átadtam magam annak, hogy valaki nem tudja, csak érzi milyen vagyok, és nem vártam már azt sem, hogy legyen folytatás.

Azzal, hogy kimondtam, amit éreztem, el is tudtam engedni Őt és a történteket.

Megtapasztaltam a kimondott szó erejét, ami számomra nem várt fordulatot hozott, túl tudtam lépni olyan dolgokon, amiken napok, hetek óta görcsöltem.

Ez adta meg a kérdésemre a választ: Miért "kaptam" Népszerűkét? - Hát ezért... - A számomra pozitív oldalát egyből érzékeltem, hogy NŐnek lát, olyan NŐnek, amilyen szerettem lenni egy férfi oldalán.
De ez túl szép és túl egyszerű lett volna. Nekem soha semmi nem jutott készen. Mindennel volt feladat is... - Itt a helyzettel és az emberrel is. :-))) Idő kellett hozzá - de rájöttem a megoldásra... :-)))

Készen állok a következő üzenet megfejtésére :-)) 

"Ha feladja az ember, soha nem tudja meg, lett volna-e ereje ellátni a feladatot."

Bűn és bűnhődés

"A bűn, a teremtési rendtől való eltérés az ember önmegsemmisítő akciója. A bűn magában hordozza a büntetést, mint ahogyan az ok az okozatot."

Nem érzem jól magam a hétvégén történtek miatt.

Ezek a kirándulások az Őrségbe, minden alkalommal "veszélyes helyzeteket" teremtenek.

A rossz érzést az sem tompítja, hogy tulajdonképpen örülhetnék annak, hogy egy 30 éves fiú érdeklődését fel tudom kelteni, de ezt az "örömöt" igencsak beárnyékolja 2 dolog is.

Az egyik, hogy már megint azzal szembesültem, hogy milyen szeretethiányom van, és ahogy oldódik a hangulat átlépek olyan határokat, amiket nem kellene feszegetni.

A másik, az a fajta rivalizálás, ami Magányos Munkatársam és köztem van, már jó ideje.

MM negyvenen túl, küzdelmes kapcsolattal a háta mögött hosszú évek óta keresi a helyét. Szerintem nincs oka rá, de mindenféle kisebbrendűségi komplexussal küzd, leginkább a testalkata miatt.

Pár évvel ezelőtt az egyik ilyen kirándulásra G -vel érkezett. G -vel akkor találkoztam először, korábbi munkatárs volt, mondták legyek felkészülve: G rám fog startolni... mondanom sem kell, így lett, amit MM azóta se tud megbocsájtani nekem.

Történt ugyanis, hogy akkoriban egy kemény fogyókúrának köszönhetően jól érezte magát a bőrében, G -től egész úton azt hallgatta, hogy milyen csinos, állítólag a 3 órás úton körbeudvarolta, majd az érkezést követően elkezdte csapni nekem a szelet, amire persze én is fogékony voltam, - ki ne szeretné, ha egy Férfi meglátja benne a Nő -t.

Én mit sem sejtve MM csalódottságáról belementem a "játékba", MM mindezt annyira rosszul élte meg, hogy másnap hazaindult. A tüske túl nagyra és szúrósra sikeredett, mert hiába beszéltük meg többször is, hogy nem ellene irányult a történet, azt látom, hogy nem tudja elfogadni, hogy engem választottak helyette.

G -vel hosszú éveken keresztül együtt dolgoztak, eszembe nem jutott, hogy korábban MM részéről már volt érdeklődés a pasi iránt. 

Azóta minden egyes alkalommal dolgozik benne az a késztetés, hogy bizonyítson magának, több buli alkalmával is, rástartolt arra, akin észrevette, hogy érdeklődik irántam.

Illetve Ő ennek pont az ellenkezőjét mondja, hogy én hajtok arra, aki neki bejön.

Azon túlmenően, hogy a józan ész is azt diktálta, hogy péntek éjjel a tűz mellől jobb ha elmegyek aludni és szombaton is inkább aludtam egyet, vasárnap hajnalban azt látni, hogy a tűz még ég, de nemcsak mellette melegszenek, hanem össze is... hát nem jó érzés azóta sem... még akkor is, ha már este látható volt, hogy MM ezt most nem hagyja és elcsábítja a csábulót....

Azt hiszem a napközbeni üzenetváltásnak is köszönhetem, hogy inkább feladtam és meghátráltam... sajnos nagy igazság, hogy a bűn magában hordozza a büntetést is és talán ebből nem kellene többet begyűjteni, az "előző" bünti letöltésének vége felé járok úgy érzem, nincs szükség újabb 10 évre.

Ennek tükrében még a rossz kedv ellenére is örülök annak, hogy észbe kaptam és inkább elmentem aludni, nem feszítettem túl a húrt - ami történt talán egy megingásként belefér, de az Égiek vigyáztak rám és belülről jött, hogy hoppácska... álljunk csak meg...

A múlt heti pikniken hallottakat "gyakoroltam" ismét, péntek este és tegnap du is hazafelé jövet: tényleg könnyebb, ha kimondom, amit érzek egy dologgal kapcsolatban: pénteken este azt, hogy ez életveszélyes játék, tegnap meg úgy éreztem fontos pár szóban tisztázni, ami történt.

Lehet, hogy mégsem érzem olyan rosszul magam?

Ez így volt helyes, különösen azután, hogy MM -mel beszélgettünk - mert fura viszony a miénk azért, a pasikkal való küzdelmeket mindig kivesézzük -, megosztottam vele Egyfedelesem történetét, mire azt találta mondani, hogy miért veszem ennyire magamra a dolgokat, tegyem azt, amit a pasik is velünk nőkkel ilyen esetekben "használjam" Őket, arra, amire nekem jól esik....

Nem tudtam nem meglátni a párhuzamot: MM küzdelmei azért olyanok, amilyenek, mert ha nem visz érzelmet a dolgaiba, akkor nem is kaphat és az a baj, hogy ezt az összefüggést nem látja saját magával kapcsolatban, ezért a gyötrelem.

Ha választhatok, akkor inkább az a fajta küzdelem, ami nekem jutott, hogy az érzelmeim miatt élek meg magasságokat és mélységeket, és lehet, hogy csalódok újra és újra, de amikor visszatekintek egy - egy időszakra az életemből nem feltétlen a keserű pirula jut eszembe és nekem egyetlen egy kapcsolatom se azért lett, alakult ki, mert önigazolásra van szükségem.

 "Csalódás csalódás után ebből áll az élet.

Meglátni nehéz a rossz után a szépet.
Hinni valakinek aki álarc mögé bújt.
Egyedül maradtál nincs ki reményt gyújt.
Bánt ez az egész nem érted a célját.
Azt kívánod csak ezt az időt élld át.
Bár az élet hozott pár példát nem érted.
Minden jól ment eddig,most ezt nem kérted.
Megtörtén,láttad már az igazi arcát.
Nem adhatod fel miatta életed harcát.
Szépnek szép de nem ér sokkal többet.
Nem ér meg ő egy drága csepp könnyet."

Ji King

A Változások Könyve, a Ji Csing a kínai kultúra egyik legrégibb öröksége, több mint négyezer éves. A kínai hagyomány e titokzatos alapkönyve 64 „rajzon” keresztül beszél hozzánk a kozmosz rejtett összefüggéseiről. A 64 hexagram úgynevezett trigramok kombinációiból jön létre. A trigram három összefüggő vagy megszakított vonalkából álló ábra. Minden trigram változat (nyolc van belőlük) egy-egy alapjelentést hordoz. A hexagrammák (a hatvonalas jegyek) további, kibővített változatok. Az eredeti jóslás vagy kérdésfeltevés ünnepélyes és szigorú keretek között zajlott.

Múlt héten a mauri masszázson megéltek hatására elővettem a Jóskönyvet.

Egy ideje már foglalkoztatott, hogy "dobjak", de a kérdéseimre eddig kapott válaszok mindig annyira találóak voltak, hogy húztam - halasztottam a dolgot.

Múlt kedden masszázs után, még abban a varázslatos hangulatban és energiaáradatban létezve jött az az érzés, hogy MOST van itt az ideje a következő "jóslásnak".

Nem véletlenül tartottam ettől a dologtól.

Úgy, ahogy kell megadtam a módját a kérdésfeltevésnek, mécsest gyújtottam, kérdeztem, dobtam - először a pénzérméket, aztán meg egy hátast, amikor láttam mi jött ki.

Annyira megérintett, amit válaszként kaptam, hogy első nap csak a két jel megnevezéséig jutottam, az értelmezést csak elkezdtem olvasni és le kellett tennem a könyvet, mert nem tudtam megbirkózni azzal, amit olvasok.

Az elemzés így másnapra maradt, majd két napig tartott, míg megemésztettem a választ, amit kaptam.

Ennek tükrében nem csoda, ha kiakadtam Egyfedelesem tegnap esti ismételt felbukkanásán.

És most a megszokottnál is rosszabbul viselem a helyzetet. Mert "tudtam", hogy így lesz... És talán ezt a legrosszabb megélni, hogy tudtam elő fog kerülni megint és az engem fel fog bolygatni és tehetetlen vagyok...

Hugic@ már megtiltotta, hogy ezt a "nevet" leírjam a közös csetelésbe, aminek harmadik résztvevője félt, hogy újabb csalódásba gyalogolok bele, ha szóba állok vele. És mindenkinek tök igaza van.

A bejelentkezés éppen akkor ért, amikor Ezeréves barátnőmmel csacsogtunk tegnap, és hallgattam az együttélés számomra nem meglepő, neki még újdonságot jelentő buktatóit.

Ma délelőtt, amikor kínomban felhívtam, hogy beszámoljak neki, hogy végződött az este, pusztán abból, ahogy beleszóltam a telefonba, levette, hogy gáz van: Mi van, rossz kedved van? - Az... mit tagadjam...

Utálom, amikor mást  kell mondjak, mint ami bennem van.

Ráadásul ezt úgy teszem, hogy inkább elmarom magamtól a másikat, hogy kedve se legyen keresni engem. Beszólok, és kiosztom és szembesítem - miközben pocsékul érzem magam, de úgy csinálok, mintha könnyed és oldott lennék. Na ennek iszom ma a levét.

Lánykámnak is magyarázkodhattam egy sort a tegnap esti "hangulat" miatt, még szerencse, hogy ma nincs itthon, nem látja a tipródást.

Szóval Ezeréves barátosné meghallgatta értetlenkedésemet, hogy ha nem tud / akar váltani, változtatni valaki, akkor minek is talál meg újra és újra. Persze saját magamnak is rosszat teszek azzal, hogy Egyfedelesem tudja, hogy nem közömbös, ami biztos legyezgeti a hiúságát is.

Ugyanakkor milyen már, ez a játék? Én elküldöm, Ő meg nemet mond a kompromisszumos megoldásra is, arra való hivatkozással, hogy a tények kemények...

Ha azok, akkor miért nem lehet szépen csendben békén hagyni engem?

Szóval mindezen nem lepődöm meg, mert a Jóskönyv is megmondta.

Alapjel

Levertség (kimerültség) KUN

(Képjel: Egy fa nem tud növekedni, mert falak veszik körül.)

A bölcsek ezt mondják:
"A Tóban nincs Víz: ez a kimerültség képe.
Az Igaz Ember követi célját, s beteljesíti Sorsát."
A helyzet reménytelennek tűnik. Mintha semmi sem sikerülne.
Minden állni látszik. Az élet nehéz, sivár, sikertelen, nyomasztó, reménytelen - legalább is így érzed.
Manapság ezt úgy hívjuk: depresszió.
Ha elborít, azonnal fölmerül a kérdés: van-e valami valós okod rá, vagy nincsen.
A hagyományban ez nem kérdés.
Konfuciusz azt mondja:
"A levertség (Kun) olyan helyzet, ahol az embernek nem szabadna
levertnek lenni."
A jósjelben nem derül ki, hogy "valóban" súlyos, nehéz és sikertelen korszakot élsz-e - vagy csak te fogod föl annak! A kérdés megválaszolhatatlan, mert ez a te sorsod: ami neked nehéz,
lehet, hogy másnak könnyű volna.
Számodra bizonyára nehéz időszak, de egyet ne felejts: az Igaz Ember sohasem depressziós! Számára nem létezik olyan nyomasztó helyzet, hogy céljait föladja és sorsának feladatát ne oldja meg.
Sőt, a nehéz próbákban kihívást lát. Kitűnő alkalmat, hogy jellemét erősítse.
Az Igaz Ember lehet keserű, szomorú, bosszús is..., de hogy föladja?
Valódi bajban egyébként senki sem depressziós! Háborúban, árvízben, az ember eszeveszetten harcol, olyan erők szabadulnak föl belőle, hogy maga is meglepődik; étlen-szomjan küzd, nem adja fel, robotol, olyan sulyokkal is elbír, amelyeket békében meg sem tud mozdítani.
A Kun arra figyelmeztet, hogy szellemedet eluralta az anyagi.
Talán elfáradtál, kimerültél. Energiáid elszivárogtak. Hitedet elveszítetted. Nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna.
A vereség nyomasztó élményével élsz.
Manapság a depressziós embert pihentetik, analizálják, gyógyszerezik. Gyengéd figyelemmel veszik körül.
Valaha éppen ellenkezőleg: kemény próbák alá vetették, s mint a sokkterápiánál, veszélyes helyzetbe hozták, hogy rádöbbenjen erejére.
Az életenergia (Csi) és a hit kölcsönviszonyban vannak: nagyhírű embernek mindig hatalmas energiái vannak. A kimerülésnek ritkán vannak fizikai okai (tudják ezt a sportolók!) - sokkal inkább a lélek fárad el, azzal, hogy föladja távoli célját, s belesüllyed a hétköznapok kilátástalanságába.
Az energia hiánya mindig a Hit hiányából ered!
A Hit visszaszerzéséhez pedig nem pátyolgatás kell, hanem halált megvető bátorság!
A jósjel ítélete azt mondja:
"Levertség. Siker. Kitartás.
Az Igaz Ember hatása üdvös. Nem a te hibád!
Bármit mondasz, nem hallgatnak rád."
Ilyenkor szavaidnak nincs hitele.
Meg se hallgatnak.
Nincs erő a szavaidban?

Vagy ez "süket fülek" korszaka?
Bármi a válasz, a lényeg, hogy hallgass!
Ne akarj senkit se meggyőzni - kivéve önmagadat!
A megoldás úgysem a külső - látszólag vesztes - ügyek intézésében van, hanem abban a könyörtelen bátorságban, amellyel föllépsz saját gyengeséged és nyavalygásod ellen!
Ébredj rá, hogy Isten lelke lakik benned.
Ez azt jelenti, hogy erősebb vagy a sorsodnál!
Mindannyiunkban lakik egy halandó s egy halhatatlan én.
A Kun jósjele figyelmeztet: ne engedd, hogy a halandó győzzön!
Ne engedd, hogy lebeszéljen a harcról, a diadalról, a boldogságról!
Ne tűrd, hogy elhitesse veled, hogy "nekem semmi sem sikerül, vesztes vagyok, az is maradok örökké"!
Ne tűrd magadban a halál hangját!
Az "embert, aki még nem nőtt fel" a nehézség földhöz csapja.
Az Igaz Embert a nehéz korszak - min t az íjat - megfeszíti:
minél jobban feszül, annál messzebbre lő majd.

Gondolatok

Az alsó, Víz kuában a két sötét vonás közé szorult világos Jang vonás azt szimbolizálja, hogy a szellem az anyag börtönébe zuhant.
Jelenleg ez az általános világhelyzet: ezért korunk depressziós.
Ez nem csak első számú népbetegséget jelent, de köztudatot is, amellyel többé-kevésbé mindannyian élünk. Gyakran nem is lelki, hanem fizikai betegségekké válik, vagy egyszerűen csak nehezen viselhető, nyomott hangulattá, reménytelenséggé.
Megszüntetni csakis "korszerűtlen" eszközökkel lehet: fel kell ébreszteni magunkban az istenit, a szellemit, a halhatatlanság tudatát, és nem szabad azonosulni azzal az általános korhangulattal, amely az embert a földbe veri, és mint anyagi lényt, halálra ítéli.
Gyakran olyankor dobjuk ezt a jósjelet, amikor jó úton vagyunk ahhoz, hogy negatív lelkiállapotunk szomatikus betegséget idézzen elő.
A Kun egyébként a szellem útjának kikerülhetetlen sorsállapota.
Nem tévedésből kerültünk bele, hanem sorsszerűen! Előbb-utóbb ugyanis a bennünk lévő fénynek meg kell ütköznie a sötétséggel.
A csata manapság azért sem könnyű, mert a közösségtől, amelyben élsz, nemigen kaphatsz támogatást.
A közösség is depressziós, és nem tud magán segíteni.
Itt tehát saját fényedre vagy utalva, amelyet éppen fojtogatsz magadban.
Lehet, hogy a külső körülményeid kedvezőtlenek, de ne onnan várd a megoldást.
A benned tetszhalottként lévő Teremtő Mágust kell sötét gondolataid és negatív érzéseid koporsójából feltámasztani.
"Istenek vagytok!" - idézi Jézus a szent hagyományt.
Ébredj magadra, mert csak valódi Lényed tudja átvarázsolni az
életedet.
Ha belül sikerül - kívül is sikerülni fog!

Irányjel

Bőség FENG

(Képjel: Bőségszaru. Csírázó magokkal csordultig telt edény,
amelyet alulról tűz táplál.)

A beteljesülés, a tetőzés állapota. Napod delel, s ami érlelődött, most kibontakozik. Kulminál. "Ne légy szomorú! - mondja a bölcs. - Találd meg napodat lelked középpontjában!"
Az ember várakozó örömmel kíséri vágyának kibontakozását, de amikor beteljesül, mégis szomorúságot érez. Ennek több oka van. Először is tudja, a csúcs után már lefelé visz az út. Másodszor
látja, hogy álmaihoz képest kevés a valóság! Álmaiban több volt, szebb, és örömtelibb. Most itt van - de nem elég!
Ez a jel a megvalósulás örömét s szomorúságát jelenti.
A Feng a Tűz és a Dörgés kuákból áll: egyetlen villámlásban ragyog föl hirtelen az élet: itt van, de mindjárt eltűnik!
Minden sikert a múlandóság és a hiábavalóság érzete kísér.
A bölcs a következő tanácsokat adja: ne tartsd meg magadnak, amit elértél. Innen kezdve ne fölfelé törj - hanem terjeszd ki eredményeidet, adj belőlük másoknak is!
Tudd, hogy a fejlődés spirálisan működik: egy kör most lezárul.
Egy reménységed valóra vált, vagy éppen beteljesül, egy karmacsíra megérett az aratásra - új életkör indul.
Nézz körül, vess számot mindazzal, amit nem láttál, mert rejtve volt még az időben: s menj tovább!
De fölfelé!
Minden spirálkör legyen tágabb, szellemibb!
Ne azt folytasd, amit eddig: csak a mókus forog a saját kerekében.
Lépj följebb! Álmodj többet! Új tervek, új társak, magasabb eszmék!
A régit lezárni csak úgy lehet, ha tiszta szemmel, a "középpontodból" nézed, s józan számvetést tartasz eredményeid fölött. S utána nézz tovább! Magasabbra! A bölcs tudja, hogy életünk szimfóniája sok tételből áll, s ezért nem esik kétségbe, ha az egyik tétel befejeződik.
Sőt, ha szépen játszotta, még élvezi is.
Mai világunkban ide tartozik a nyugdíjba menetel lelki problémája is.
Az emberek nemigen tudnak új életet, új karmakört kezdeni.
Csak a test útja véges. A szellem útja: végtelen.
(Jól tudják ezt mindazok, akik bölcsen öregszenek.

Gondolatok

Mindent akkor ítélhetsz meg, ha valóvá válik. Ez a Feng. Amit hittél, reméltél, akartál: most itt van.
A hívóból előjött a fénykép, amelyre sok mindent ráexponáltál: most megnézheted, milyen.
"Ne légy szomorú!" - mondja a bölcs.
Miért lenne szomorú az ember, ha leszedte a fájának termését?
Először is azért, mert tudja, hogy ezután már jön a lombhullás.
Másodszor, mert álmaihoz képest mindig sanyarú a valóság.
Mert azt mondja magában: "Ennyi az egész?"
A bölcs számára ez a józan ítélet pillanata.
Minden ítéletet elsősorban önmagunk felett hozunk, s amikor valami sorsunkban beteljesül, nemcsak azt látjuk, amit tudatosan akartunk, de azt a sok mindent is, amit tudattalanul műveltünk közben: az elkészült képre rávarázsoltuk a gyengeségünket, ügyetlenségünket, gyávaságunkat is, azt is, hogy elkapkodtuk,
elrontottuk, ostobák voltunk.
Ráadásul a kész képen ott a világ is, amelyben éltünk: sok ember élettervének kell egybeesnie ahhoz, hogy itt valami létrejöjjön. Az ítélet arról is szól, hogy mi az, amiről én, s mi az, amiről mások tehetnek. Az önismeret kulcskérdése ez: mennyi a világ hibája s mennyi a magamé.
Mindent a gyümölcseiről ismerni meg.
Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva.
Ahhoz, hogy egy magasabb spirálkörbe lépj, számot kell vetned a megélt kör hibáival, eredményeivel.
A jóval azért, hogy hited erősödjön.
A hibával azért, hogy ne vidd magaddal.
A Feng jelében vizsgázik a bennünk lakó, sorsteremtő Mágus.

A vonások jelentését most nem írom le, azt, hogy milyen hatással volt rám meghagyom legközelebbre.

Levél helyett

"A sors dönti el hogy ki lép be az életedbe de te döntesz arról hogy ki marad"

Előbb - utóbb eljön az a pillanat, hogy meg fogom mutatni Neked ezt a blogot, vagy a Rólad szóló, Rád vonatkozó írásokat, mert tartok tőle, hogy nem hiszed el, amikor azt írom, hogy tudtam elő fogsz kerülni

Sajnos azt is tudtam, hogy meg fog viselni az, hogy erős legyek és ne engedjelek a közelembe.

Ilyenkor ösztönösen leszek "vadóc" hátha sikerül végleg elriasztanom magamtól, válogatás nélkül írom ami eszembe jut, nem gondolkozom és nem érdekel, hogy mit gondolsz...

Tegnap "sikerrel jártam", hiszen a beszélgetés, amit kezdeményeztél vett egy fura ívet és most Te írtad, hogy kiléptél.

Aztán persze visszatáncoltál... Meghagyva magadnak azt a lehetőséget, hogy újra feltűnj majd.

Reggelre lehiggadtam, így kaptál 2 levelet is, az egyikben válaszoltam a kérdésekre, amivel indítottál, - erre még jött egy szűkszavú válasz, ami számomra mindig többet üzen, mint amit leírsz, szóval úgy érzem, hogy örültél annak, hogy mégis elmeséltm milyen volt a nyaralás.

Nem tudom miért fontos Neked, hogy tudd mi van velem.

A másik levelet magam sem tudom miért írtam, talán azért, hogy erősítsem nem tudok haveri alapon válaszolgatni a kérdéseidre.

Mi az ami motivál?

Persze hiába kérdezek, úgysem válaszolsz, teljesen felesleges azzal gyötörni magam, hogy kérdéseket tegyek fel, látom magam előtt, ahogy mosolyogsz, de nem mondasz semmit, ahogy tegnap este is inkább azt írtad, kilépsz, ahelyett, hogy válaszoltál volna arra, amit kérdeztem.

Sok meglepetést nem okozhatok, a nyaralás előtt megírtam, hogy mi az, ami miatt ez a dolog nem működhet úgy, ahogy azt Te szeretnéd.

Pontosan ugyanannyi idő telt el, mint a múltkori hallgatáskor.

Mi történik 6 - 7 hetente, ami miatt késztetést érzel arra, hogy megtalálj?

Barátilag, vagy ismerősileg, vagy ahogy gondolom - írtad - eszedbe jutottam, és megkérdezted mi van velem, meg a terveimmel.

Na ez kiverte a biztosítékot nálam... Nagyon jól tudod, hogy ez igencsak egyoldalú és sajátos "barátság", vagy "ismeretség"

Ilyenkor, amikor kiakadok miattad, mindig eszembe jut, amit az első találkozás után írtál nekem, hogy okos, tapasztalt nőnek tartasz,  - ilyenkor nem érzem magam annak, mármint okosnak :-( - tapasztalat meg jobb, ha nem lenne, és jó lenne olyan butának lenni, hogy ne gondolkozzak ezeken a dolgokon. - mondjuk akkor meg nem érdekelnélek, szóval ördögi kör ez.

Mit csinálsz, és miért csinálod?

Onnan, ahol vagy nem lépsz ki, de "játszmák" - kal teli kapcsolatot se szeretnél, az éjjel, gyenge pillanatokban elküldött sms -ek, telefonok kapcsán írtad egyszer azt, hogy nem kérsz belőle megint, mert legutóbb megégetted magad és hosszú ideig tartott feldolgozni....

Annyira durva látni Téged így kívülről.

Egy nagy adag tudatosságba öltöztetett érzések, és a lelked, amit vasfüggönnyel védesz.

Nem tudom, nem értelek és nem tudok eligazodni se rajtad, se azon, hogy mit, miért teszel.

1 éve immár, hogy tudunk egymás létezéséről.

Az, hogy újra és újra (f)eltűnsz számomra azt az "üzenetet" hordozza, hogy nem a szexre utazol, az első pillanattól kezdve az volt az érzésem, hogy szeretsz velem "beszélgetni", élvezed a levélváltásainkat, és van egyfajta megmagyarázhatatlan megértés és fogékonyság a másik iránt.

Olyan nincs, hogy férfi és nő között barátság legyen, mert az egyik biztos, hogy többet szeretne kihozni a dologból, mint a másik.

Azt mondtam Neked, mikor először találkoztunk, hogy az Élet nem véletlen sodor olyan helyzetekbe, amikor nem független férfival kerülök kapcsolatba.

Azt nem tudom Veled milyen feladatom van, azon túlmenően, hogy következetesen nemet mondjak Neked, miközben egészen mást szeretnék. Illetve arra mindenképpen nemet mondok, amit az utazás előtt írtál, és van amire nem mondanék nemet, de azt meg Te zártad ki.

Ezért nem értem, hogy akkor most megint miért kerestél meg.

Nem tudok Veled önfeledten csacsogni és mesélni arról, hogy mi történt az elmúlt hetekben.

Lehet én bonyolítom túl és csak hagyni kellene, hogy idegyere, amikor eszedbe jutok, aztán majd lesz valahogy, de nem lehetek saját magam ellensége, aki azzal gyötri magát, hogy berendezkedik a várakozásra, azt lesve, hogy mikor jutok eszedbe - nem barátilag.

Küzdök ellened, meg magammal, miközben sírok amiatt, ami történik.

Joggal féltenek az újabb csalódástól és attól, hogy értelmetlen helyzetekbe sétáljak bele önként.

Megírtam legutóbb, hogy azért ne keress, mert felbolygat minden egyes megjelenésed, amikor az érdeklődés mellett a megfelelő táblácskákat felváltva emelgeted, arra emlékeztetve, hogy a tények kemények.

Tegnap este is ez történt, ezért írtam most már nyomatékosan, hogy kérlek tarts tiszteletben,  és felejts el.

Ezt a csiki - csuki játékot nagyon rosszul viselem és nem tartom korrektnek a részedről :-(, főleg amióta tudod, hogy nem vagy közömbös... - persze ez utóbbi meg biztos legyezgeti a hiúságodat. Az az igazság, hogy azért nem rejtettem véka alá ezt, mert bíztam benne, hogy elriaszt Téged. Nem így lett, viszont ellenem fordítottad a saját fegyverem és ezt használod fel, amikor újra és újra szembesítesz a valósággal, aminek részemről egy ideje sírás a vége :-(

Aztán eltűnsz, én megint kiskanállal rakom össze magam, és mikor éppen jól érzem magam Te felbukkansz a semmiből és kezdődik minden elölről, csak a spirál egy másik szintjén.

Azt nem tartom járható úrnak, hogy az a 10 év, aminek kapcsán egyszer azt írtad, hogy annyi ideig nem akarsz szerelmes lenni,  az így teljen el, talonban tartva engem...

Nem tudom mit akarsz tőlem és nem tudom milyen szerepet szánsz nekem az életedben.

Ha csak a testiség vonzana, akkor úgy gondolom nem így kezelnéd kettőnk dolgát.

Azt meg érzem, hogy van egyfajta vonzalom kettőnk között, ami nem hagy kilépni se Téged, se engem.

Egy dolgot tudunk tenni: békén hagyjuk egymást. => Ami azt jelenti Te békén hagysz engem, hiszen eddig is én csak akkor jelentkeztem, amikor Te írtál.
 

"Minden beteljesületlen szerelem egy kicsit védettebbé tesz a következővel szemben."

Újra itt

Régen írtam, tudom.

Épp a minap állapítottam meg egy beszélgetés kapcsán, hogy amikor jó értelemben véve "zajlik az élet", akkor kevesebb késztetés van az írásra, mert elvagyok abban a világban ami körülvesz, leköti a figyelmem az ami történik, kevésbé folyamatosan rögzülnek ilyenkor írásos formában az események.

Pedig jó látni, utólag visszaolvasni, hogy egy - egy bejegyzésre mi késztetett, és érdekes megélni, hogy az ahhoz kapcsolódó hangulat előjön.

Az az igazság, hogy az elmúlt hetekben a privát levelezésekben, csetelésekben éltem ki az írás iránti vágyamat, születtek olyan gondolatok, amik idővel itt is meg fognak jelenni.

Az utazás előtti héten már nagyon zaklatott és kimerült voltam.

Sorsfordító utazásra indultam, tudatosan készültem arra, hogy visszavigyek dolgokat oda, ahonnan hoztam, ahová való.

Nem tartom véletlennek, hogy éppen 10 évvel ezelőtt jártam Spanyolországban, akkor attól a helytől nem messze nyaraltunk, ahova most készültünk.

Magáról a nyaralásról majd külön írok egy élménybeszámolót, mert több szempontból is tanulságos volt.

Ez az év számomra a váltások, változtatások éve, mindenféle évfordulókkal: 5 - 10 - 20 és 40 ( :-( ), és a 7 - 14 - 21 is befigyel ezekben a hónapokban.

A spanyol úttal a 10 évvel ezelőtt kezdődött korszak lezárására adott lehetőséget a Sors.

10 évvel ezelőtt Spanyolországban már sokszor kalandoztak a gondolataim egy ember körül, aki elérhetetlennek tűnt, és megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem iránta.

A megérkezést követő első napon rögtön lehetőségem volt arra, hogy felkeressem azt a helyet, ahonnan hazajőve, szépen, barnán, magabiztosan belibbenve a munkahelyemre MrPandán már nem lehetett nem észrevenni az érdeklődést irántam.

Lehetőséget kaptam egy időutazásra, hogy méltó helyére kerüljön egy epizód az életemből.

Most Lloret de Mar -ra először rá sem ismertem, meg akartam keresni a szállodát, ahol akkor laktunk, azonban a próbálkozásom nem vezetett eredményre.

Voltak ismerős helyek, de ahogy sétáltam nem ugrott be, hogy merre kellene indulnom.

Viszont ráismertem a tengerpartra vezető utcára, ahol esténként sétáltunk. A körhinta amire az akkor 6 éves lánykám minden este felült volna, most is ott állt, ahol akkor, és vele szemben ott a kisbolt, ahol a dobozos hűtött Sangriát vettük, amikor fürdeni indultunk. A körhinta napközben nem működik most sem, de azt nem tudtam megállni, hogy a boltba ne térjek be és ne vegyek egy doboz Sangriát, amit most egyedül saját magam egészségére fogyasztottam el...

A Sors biztos nem véletlen küldött el oda, mert aztán azt is megmutatta, hogy hol is a szálloda ahol laktunk 10 éve: igaz csak buszból, de többször is láthattam és Barcelonából visszafelé éjjel a működő, kivilágított körhintát is láthattuk.

Esténként sötétedéskor a tengerparton ülve furcsa volt megélni, ahogy tisztulnak az érzéseim, ahogy megnyugszom. Igazából nem is gondolkoztam, csak hallgattam a tenger zúgását és a pár kődarabbal jelképezett múltam a tenger áramlására bíztam.

Azzal az elhatározással jöttem haza, hogy azt a fajta megnyugvást, amit találtam minél tovább megőrizzem.

Jó volt úgy bemenni a munkahelyre is, hogy azzal fogadtak látszik, nem csak az, hogy pihentem, hanem az is, hogy töltekeztem.

Volt pár nehéz napom az elmúlt hetekben, de könnyebben túlteszem magam egy - egy mélyponton, mint korábban.

Persze ebben a barátok, régi és új ismeretségek is segítségemre vannak.

Mert azért nem volt egyszerű megélni 1 - 2 dolgot a hazaérkezésünket követően.

Egyfedelesemet még az utazás előtt elküldtem újra, miután addig csűrte - csavarta a dolgot, hogy csak le kellett írnom neki, hogy milyen keretek között tudok kettőnk között bármit is elképzelni... - Van amit soha nem értettem és lehet nem is fogom megérteni, pl azt, hogy mi a jó abban, hogy valaki a másikkal mondat ki dolgokat, azért, hogy arra nemet mondhasson???  :-(

Szintén az utazás előtti időszakhoz kapcsolódik, hogy TerézApu beígért és elmaradt úszásoktatását sem éltem meg túl jól.

A hazaérkezést követően nem lehet panaszom - szépen csendesen zajlik az élet.

Lánykám jött - ment mindenfelé, egyik barátnő, másik barátnő, Szegedi Ifjúsági Napok, épphogy iskolakezdésre "hazatalált" :-)))

Én sem unatkoztam.

Ifjú Titánunkkal levélváltások, boncolgatva az Élet kisebb - nagyobb dolgait, sajátos önelemzésekkel tarkítva. A székesfehérvári kiruccanásunk hármasban Hugic@ és gyermekei baseballos bandájával jó alkalom volt arra, hogy a virtuálból 3D -re váltsunk, nem is tudom megmondani mikor találkoztam olyan pasival, aki egyfolytában ennyit tud beszélni, és mindig van újabb téma, amivel elő tud rukkolni.

A strandolós sztorim Zorbához hasonlóan megér egy külön bejegyzést, most nem kezdek inkább bele.

Aztán itt volt az újabb Tantra est, ahol megtapasztalhattam, hogy milyen is, amiről beszélnek ott nekünk, le tudtam rakni az egomat és belekóstoltam, hogy milyen csak a felém és belőlem áramló energiának átadni magam, bizonyos tekintetben még iránymutatást is adott arra, ami "örök" vitatéma, és én hangoztatom magamról, hogy nem fogok kezdeményezni - a történtek csak megerősítettek abban, hogy jó úton járok.

A "csajos" estéimet is élveztem: Gyöngyi barátnőmmel rég találkoztunk kettesben és amióta Apucival a közös életüket - no meg Apuci házát - alakítgatják, telefonon se tudunk csacsogni,  így a Kopaszi gátnál tett sétánk és a vacsora egy hiánypótló találkozás volt.

Az est végén megtudhattam Kicsi Robot esküvőjének részleteit is... Mondjuk ez annyira nem hiányzott, de barátnőmből valahogy kikívánkozott a dolog... eddig soha nem foglalt még állást az "utódommal" kapcsolatban, most meglepődtem a megnyilatkozásán, amiről nem igazán tudtam hová tenni, azt hiszem engem akart megnyugtatni, hogy a másik tényleg rossz döntést hozott, és majd issza ennek a levét... mondjuk ezzel sok újdonságot nem mondott....

Mondtam, hogy mindenki pontosan azt kapja amit megérdemel, ez a két díszpinty meg tényleg megérdemli egymást, nem szereteten alapuló házasságot kötöttek, hanem érzelmektől mentes szerződést... Áldásom rájuk!

Szomszéd Asszonnyal a Dunaparty Megállóban futottam össze, egy adag heck és nem egy adag bor látta kárát látogatásunknak, ami igencsak tartalmasra sikeredett és hasznosnak bizonyult.

A mindenféle élettapasztalatainkat megosztva, a mostani eseményeket együtt elemezgetve lépdelünk a saját kis ösvényeinken.

Az az igazság, hogy a társkeresésnek köszönhetően olyan embereket sodort az utamba az Élet, akikkel egyébként nem találkoztunk volna. Illetve ez így ugye nem minden esetben igaz, mert ha azt nézem, hogy a gyerekek egy osztályba jártak, vagy a szülők nagyszülők egy faluban születtek, akkor máris cáfolom az előző állítást :-)))

Ja és volt még egy csajos estém, ahol szintén nagyon jól éreztem magam, - lánykám csak annyit kérdezett, mikor mondtam hol vagyok, hogy Anya!!! Te mióta szereted a Hooliganst??? - Magamse tudtam, hogy szeretem, de elmentem egy koncertjükre, így most már tudom, hogy múlt szombat óta nagyon szeretem Csipáékat :-))) Fergeteges bulit csináltak.

Hooligans - Szabadon