Egység

 

"Vágyok egy ölelést, egy olyat, ami mer elengedni. Aki nem tart görcsösen, nem szorít, csak annyira, amennyire kell, és addig, ameddig jólesik. Nem húz magához szorosabban, ha menni akarsz. Tudja, hogy el kell engednie, és azt is, hogy vissza fogsz jönni hozzá. Mert az, hogy elmész, nem azt jelenti, hogy más kell. Egyszerűen csak annyi van, hogy neked is van két lábad, meg neki is... és nyilván, nem véletlenül..."

Létünket az értelem az érzelem és vágyak hármas egysége határozza meg.

Sokszor hallom: "csendesítsd el az elmédet" - de hogy? - jön a kérdés mindig ilyenkor, mert nincs olyan, hogy ne legyenek gondolataim, mi több, ilyenkor törnek elő igazán azok a gondolatok, amiket a háttérbe szorítok.

Új felismerés, hogy nincs azzal baj, ha előjön az ego, "egyszerűen csak" társítani kell hozzá azt, hogy milyen érzést vált ki, és milyen vágyat generál, máris megvan a válasz, hogy az elme által küldött üzenetnek helye van -e az életemben, vagy sem.

Ugyanerre kell figyelni, ha az érzések nyernek szabad teret:  kapcsolható -e hozzá vágy is, és ésszerű -e az ami érzés szintjén megjelenik, ha pedig a vágyak tárháza nyitja meg kapuit azt nézem meg, hogy milyen érzésből fakad és az ego hogyan kapcsolódik a vágy megjelenéséhez.

Újabban esténként csakratisztító meditációt hallgatva alszom el - a napfonatcsakra megtisztításától felfelé már a tudatalattim követi a teendőket :-), rendszeresen bealszom.

Hogy mégis hatásos ezt onnan tudom, hogy el kezdett valami változni bennem, így arra gondoltam egy napközbeni 25 perces lazítás keretében végighallgatom mi is az, aminek köszönhetően hosszú idő óta végigalszom az éjszakákat, reggel kipihenten, letisztulva ébredek.

Kitaláltam, hogy kezem gyógyító erejével rásegítek arra, amit hallok, egyik kezem folyamatosan szívemre helyezem a másikkal követem a meditációt, azon a csakrán van, ami éppen megtisztul.

A másik új szokásom, hogy reggel ébredés után álmaim üzenetét értelmezem, és elolvasok egy - egy Osho meditációt az azt összegyűjtő könyvet véletlenszerűen felütve. Mindig találó és a bennem lévő, zajló hangulatot tükrözi amit aznapi útravalónak kapok.

A hármas egységre kétségtelenül hatással van, hogy mennyi időt szánunk magunkra reggelente, hogy ne rohanva, a külsőségek által vezérelten, hanem befelé figyelve induljon a nap, így könnyebb is ezt a bensőséges, külső hatásoktól mentes állapotot megőrizni nehéz helyzetekben.

Mert nehéz helyzetek adódnak...

A hétvégém sírással kezdődött.

Pénteken tantrás esten három lélekmasszázsban is részem lehetett, kettő hagyományos és egy rendhagyó - ez utóbbit Népszerűkémtől kaptam, aki mondta, hogy ne csodálkozzak, ha majd attól is elsírom magam, ha felszállok a villamosra. Villamosra sem kellett szállni és mégis sírtam...
(Nem ezért rendhagyó, mert Népszerűkétől kaptam, hanem technikáját tekintve :-) )
A nagyon kellemes ellazulást adó masszázsnak mondott rezgetés alatt éreztem, hogy sejtszinten és ezúttal tényleg LELKEMET érintő hatások érnek. A legjobb N. visszajelzése volt, hogy amikor a karomat az ujjaimnál tartva rezegtette nagyon megindult bennem valami - és ez így is volt...

Ott csak a kellemes lazaságot éreztem, szombaton viszont jött a sírás...

A kiváltó ok a péntek este - tudtam nem lesz egyszerű, Madarászom és múlt héten lelkemet felbolygató IfjúTitán is jelen lesz.

Ha a hármas egységet tekintjük, akkor IfjúTitán az egora (hiúságra) ható, Madarász az érzelmekre és nekem kell képviselni az értelmet.

Márpedig értelme egyiknek sincs...

A tegnap este az elengedésről szólt.

IfjúTitánhoz eleve anyai szeretettel közeledtem a múlt héten, hiszen jól látható volt a kettőnk közötti (félgenerációsnak mondható) korkülönbség, az más kérdés, hogy Ő mégis a NŐT látta meg bennem, nem is értem...

Madarász, múlt héten nem tudott jönni, most - legalábbis úgy érzékeltem -, hogy persze levette, radarjai rögzítik nem olyan tiszta a szitu, mint utolsó találkozásunkkor, ugyanakkor bennem meg az van, hogy nem rendezkedek be a várakozásra a nem tudom mire :-(

Amikor ott vagyunk, akkor minden olyan harmonikus közöttünk, ez volt a hatodik alkalom, amikor találkoztunk, ebből 4 -nél egyértelművé tette, hogy együtt vagyunk. Aki ott van és lát bennünket, azt hiheti egy pár vagyunk - de nem... sajnos nem :-(

Ő még - saját elmondása szerint - máshol van.

A péntek este úgy indult, hogy a meditációs körben egyik oldalamon Madarászom, másik oldalon IfjúTitán volt.

Szinte törvényszerű, hogy úgy végződött, hogy Madarász mellett vagyok, IfjúTitán meg más mellett...

A férfiak éppúgy megérzik, ha pozíciójukat veszélyeztető hatás éri azt a nőt, akinek energiájára igényt tartanak, mint ahogy a nők is megérzik a helyzetüket gyengítő férfiakat érintő csábító erők hatását. -Ez pénteken csodaszépen körvonalazódott.

Az ego és az érzések és vágyak fura csatamezején landoltam, ahol csakis az elengedés lehet az, ami a belső vívódás ellenszere.

Az egomat igencsak piszkálta, hogy IfjúTitán egy olyan nő mellett találta magát, akinek valamiért "véletlenül" kapcsolódni kell mindenkihez, aki engem megérintett, sorstársnő saját maga elmondása szerint elveszi, megszerezi, birtokolja azt, amiről úgy gondolja neki jár.
Nem tudom miért úgy érzem szinte sportot űz abból, hogy bizonyítson, amit én megkapok, arra Ő is jogosult, illetve fordítva, amire Ő jogosultnak érzi magát, az nekem nem jár ki.
Ebben csak az a vicces, hogy az Ő kapcsolódásai engem nem is érdekelnek, ahogy egyszer már mondtam is: tiszteletben tartom azt, ha tudom, hogy érdeklődés van egy adott személy iránt, nem tolakszom, nem nyomulok, pláne nem hajtok arra, hogy én kaparintsam meg előbb az áldozati bárányt. :-(

Volt olyan helyzet, amin jót mosolyogtam magamban, pl. amikor Népszerűke behódolását sikernek gondolta, és volt olyan helyzet, amin kevésbé tudtam mosolyogni: Madarászra akkor is, csak azért is rástartolt, mikor már tudta, hogy engem érdekelne a pasi.
Most pedig IfjúTitán, "értékesnek" mondott "skalpjának" begyűjtése volt a célja, tudtam, hogy így lesz, hiszen magam alapoztam meg ezt a helyzetet azzal, hogy a múlt péntekről meséltem valakinek, mondhatni próba is volt, hogy kibeszélnek -e, vagy sem.

A hiba ott van a rendszerben, hogy én nem skalpot gyűjteni járok a Várba. Nekem ott a lelkem dolgozik, ezt tudomásul kell vennem, és azzal a tudattal megérkezni, hogy engem érzékenyen  érint, ha valaki ego által vezérelten - akaratosan - próbálja elvenni, megszerezni azt, amiről azt gondolja neki jár.

Az elengedést az segíti, hogy aki akar az kitart, lásd Madarász - a többiek pedig valójában nem azt az utat járják, amit én, esély sincs arra, hogy egymás mellett bandukoljunk.

A magam vonatkozásában az a gyönyörűséges, hogy egyik lelkemet érintő kapcsolódást sem akarat által vezérelten kaptam. Jött az Univerzumtól, éppen ezért csodás élmény megélni ezeket a pillanatokat.

Az érzelmeimre Madarász nagy hatással volt pénteken, éreztem, hogy eljött az a pont, amikor a realitásra is szükségem van, a vágy, hogy Ő lehetne az, akivel az a kapcsolati minőség megélhető, amiben mindketten kiteljesedünk már rég megvolt bennem.
Most kiderült, hogy mennyire is érez engem, hiszen egyből reagált IfjúTitán okozta bennem zavart keltő rezgésre, hát és vállmasszázsa távolságtartóbb volt, és a záró körnél, ahol ismét egymás mellé kerültünk, most nem kereste az érintést, ahogy korábban, ugyanakkor a nőnapi grátisz masszázsnál odajött hozzám valaki, akitől talpmasszázst kaptam, és ahogy hozzámért abból tudtam, hogy Ő az...
Érezhette, hogy zavar, amit látok, IfjúTitánra cuppanás kapcsán, én pedig Madarász tekintete, érintése által kiváltott érzésekkel is küzdöttem, hiszen olyan valakivel vagyok együtt, aki azt mondja magáról, hogy érzelmileg nincs túl  a hosszú éveken át tartó előző kapcsolatán.

Este fél 12 -kor életem eddigi legromantikusabb sétáját tettem a Várban,  amikor is az autóinkhoz mentünk kézen fogva, szokás szerint nem sokat beszélgetve, egyszer csak megálltunk, mert Madarász a város zajában meghallotta a vonuló énekesmadarak csivitelését.

Én is hallottam Őket...

"Hiába ölelsz magadhoz valakit két kézzel gyűrve, harapva, csókolva, fojtogatva ... - mégsem a tiéd. De ha igazán szereted, a legtávolabbi csillagon, ide százmillió évnyire is veled marad - mert az egység élménye elveszíthetetlen."

Kilátás

"Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet."

Tegnap remek élményben volt részem: elmentünk fotózni.

Szomszédasszony és párja velem együtt által alkotott hármasa napfényfürdőzött a hóvirágtengerben.

Nagyon élveztem - megint megállapítottam, hogy gyakrabban kellene a fotós szerkezetet a kezembe venni és alkotni.

A fotózás után jól esett a finom, könnyű ebéd is.

Szomszédasszony jól látta rajtam: a gondolataim néha elkalandoztak.

Egyrészt jó volt látni azt az összhangot, ami két ember között kialakul és úgy szeretném én is átélni mindezt.

Másrészt ott volt bennem az előző esti élményhalom, amit pénteken gyűjtöttem össze.

Nincs lehetetlen és az elfogadás hihetetlen erejének újabb felismerése tomboló, szétfeszítő energiákat hoz elő belőlem, mutat meg nekem újra olyan bennem rejlő dolgokat, amiket elveszettnek hittem, döbbenetes a hatás és az élmény, amit mindez nyújt.

A hiányérzettel viszont nem tudok mit kezdeni. Ölelésből, érintésből soha ki nem bontakozó hangulat lesz úrrá rajtam az utóbbi időben minden egyes Várban tett látogatás alkalmával.

"Vedd észre, hogy kellesz a férfiaknak" - írtam az előző bejegyzésemben.

Tomboló energiákkal érkeztem péntek este, a bennem rejlő NŐ egész héten kereste a kitörési lehetőségeket, tőlem nem megszokott módon szoknyába bújtatott, mi több dögös harisnyát vetetett fel velem, máskor a dekoltázsom volt a megszokottabbnál nyitottabb.

A héten történtek azonban vegyes érzésekkel töltenek el - elismerés, elismerés hátán, minden tekintetben, mégis van, amivel nem tudok mit kezdeni.

Leginkább a péntek estével.

Intenzív hatás, intenzív környezetben - Tesókámnak azt írtam utána, hogy nem szabad odamennem úgy, bemutatkozni azzal, hogy kösz jól vagyok, feltöltődve érkeztem, mert a teremtés koronái feljogosítva érzik magukat arra, hogy vigyék is azokat az energiákat, amik bennem vannak, töltekeznek és máshol érvényesítik azt a hatást, amit tőlem kapnak.

Ugyanakkor megéltem azt is, hogy a bemutatkozásnál a kifelé tekintéseket észrevettem.

A szemkontaktusnak valami hihetetlen ereje van.

Próbáld ki: nézz a Veled szembejövő ember szemébe, a 90 % nem fogja állni a tekinteted.

A bemutatkozó körök itt erről szólnak, nézz a másik szemébe - nem egy egyszerű feladat, hogy 1 - 2 percig egyenesen nézz a Veled szemben álló szemébe. - Sok idő kellett ahhoz, hogy ez menjen nekem, no pláne, hogy azt is figyeljem a másik hogy reagál.

Ez utóbbi hihetetlen érdekes, hogyan változik át az "irányítás" - nekem, ugye külső kontrollra vágyóként, az fut át a buksimon, hogy vajon milyennek lát a másik, ugyanakkor (már) bennem van az is, hogy én is érzékelem mi a szitu, hogy állja -e a tekintetem az, akivel szemben állok, fura felismerés, hogy ki mire és hogyan fogékony meglátható.

Azzal, hogy vitték az energiáimat most meglepő módon meg tudtam barátkozni, minden jó helyre került :-) - lehet csak azért, mert persze én is kaptam közben - méghozzá egy érthetetlen helyzetet, amivel nem tudok mit kezdeni, semmi racionalitása nincs, mégis jó lenne lubickolni benne, legalább egy kicsit... Most nehéz, mert az egomat dolgoztatja, legyezgeti a hiúságom ami történt, ezen viszont felül kellene kerekedni.

No hát ez az, ami tegnap látható volt rajtam, amikor elkalandoztak a gondolataim...

"Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak."

Happiness

"Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit."

Ha megkérdezed hogy vagyok, azt mondom kösz jól! :-D

Különösebb okom nincs arra, hogy jó kedvem legyen, de az elmúlt hetekben megélt helyzetek, felismerések örömmel töltenek el, ez pedig erőt ad és inspirálóan hat arra, hogy tovább építkezzek.

Nagyon gyorsan telnek a napok, igaz gondoskodom is arról, hogy tartalmasan teljenek szabad óráim, most átestem egy kicsit a ló túloldalára, programhegyek a naptáramba egy hónapra előre felsorakoztatva - nyilván ennek köszönhető, hogy több inger és hatás ér, aminek következménye, hogy beindítja a folyamatokat, amiket mostani állapotomat tekintve már határozottan áramlásnak neveznék.

Több fronton zajlik az élet és jól érzem magam ebben a helyzetben. - Azt sem tudom hol kezdjem ezt a történetet...

Január elején kaptam egy meghívót az FB -n keresztül, a korábban Sziddharta Közösségi Házként "elhíresült" hely átalakult, egy nyílt napon mutatták be az ottani programokat, voltak előadások és ún. workshopok is, ez utóbbiakra be kellett jelentkezni.

A leírás alapján két programot néztem ki: "Fény és árnyák" címmel meghirdetett esemény, illetve az Áramlás csoport bemutatójára.

Az első tulajdonképpen bodyworking - amit úgy tudnék körülírni, hogy a pszichodráma és a tantra keveréke családállítási elemekkel színezve - ismerős közegben találtam magam a helyzetgyakorlatokat tekintve.

A nem várt meglepetést az okozta, hogy megállapíthattam magamról, mennyire nyitott vagyok a korábbiakhoz képest, hogy hamar kontaktust tudok teremteni vadidegen emberekkel és mindezt bátran, immár némi önbizalommal felvértezve teszem. - Jó érzés volt, hogy én is érzékelem azt a változást, amit a környezetemből érkező észrevételek már jeleztek, előnyömre formálódom, látszik rajtam a pozitív energia.

Maga a Fény és árnyék fantázianév is sugallja, hogy a bennünk rejlő ellentétekkel szembesülhettünk, oldódhattunk a gyakorlatok által, a rövid két órás foglalkozás elérte célját, komoly önismeretet gyakorolhattam ismét.

Az Áramlás csoport sajátos tapasztalás volt, a bodyworking sokat kivett belőlem, ide mentálisan fáradtan érkeztem, maga aminek részese lehetettem számomra egy kicsit elvont formája az építkezésnek, feldolgozásnak, lehet ennek köszönhető az, amit megfogalmaztam, hogy még nem vagyok azon a spirituális fejlődési szinten, mint a többi résztvevő jelentős hányada, - legalább ezt is tudom, ennél jobban nem fogott meg a történet.

Ezen a helyen találkoztam egy induló tréning bemutató előadásával, amiről úgy gondoltam éppen itt az ideje: "Boldog akarok lenni" - az ismertetőben leírtak szerint ez a 8 alkalmas program pont azokat a dolgokat erősíti meg, amire szükségem van ahhoz, hogy helyén tudjam kezelni a dolgokat, és a megtalált egyensúlyt meg tudjam tartani. Megfogalmazódott bennem az is, hogy a tantra által érintések és érzések szintjén megélt dolgokhoz most már szükségem van a kimondott szó erejére, hogy a kérdéseimre választ kapjak, valamilyen szinten elméleti síkon is helyére tegyem a dolgokat magamban.

Az első találkozás a síelés indulása előtti este volt, szétesve, egy komoly munkahelyi konfliktustól szétziláltan érkeztem - ez is azt jelezte tényleg itt az ideje annak, hogy ne csak érezzem, hanem ki is tudjam mondani, hogy jó vagyok...

Volt egy gyakorlat, mely szerint írjak egy levelet magamnak, hogy milyen leszek a tréning végére, magam is meglepődtem mennyi jó és pozitív dolgot tudok magamról elképzelni :-)))
 

A Boldogság tréning egyik eszköze a napló vezetése, erős gyógyító és építő ereje van a bennünk lévő gondolatok megfogalmazásának, az más kérdés, hogy törekedni kell arra, hogy pozitívan fogalmazzunk - belátom ez néha nehéz, de teljesíthető. Amivel elő lehet segíteni a pozitív fogalmazást az a negáció és a negatív kicsengésű szavak használata: hiszen tudjuk, amit tagadunk azt épp úgy bevonzzuk, mint amire vágyunk.

/Na erről is (mármint a tagadott dolog is megérkezik előbb - utóbb -  ennyit Szomszédasszony kék szeműekkel kapcsolatos averziójához...:-) tudnék mesélni BigBoss kapcsán, de itt nem fogok, éppen elég már a körülöttem feltűnő kos jegyben születettekből.../

Véletlenek ugye nincsenek, így mondanom sem kell, jó helyre kerültem, ahogy megfogalmazódott bennem, számomra azok a trénerek hitelesek, akik a saját maguk által megélt tapasztalásokra építkezve adják át a fejlődés lehetőségét az általuk szervezett programokon.

A tantrát is - többek között - azért érzem magamhoz közelállónak, és ezen a programon is ebben van részem, trénerünk messziről és mélyről indulva építette fel magát, azokat a technikákat osztja meg velünk, amiket kitalált magának, ehhez kapcsolódóan más (dráma és bodyworking) módszereket  is alkalmaz.

Januárban alkalmam volt olyan tantrás esten is részt venni, amit nő tartott, érdekes volt megélni, hogy más minőségű energiák jönnek létre ezeken az alkalmakon - nem tudom minősíteni, hogy melyik a "jobb", mert nem tudom összehasonlítani, csak azt éltem meg, hogy más.

Ezeknek az eseményeknek köszönhetően indult egy egy szép lassú változás, minek kapcsán a "nem kellett a férfiaknak" gondolatot sikerült transzformálnom: "vedd észre, hogy kellesz a férfiaknak!" felhívássá.

Az eleve kódolt bennem, hogy  - a visszajelzések szerint - az átlagnál jobban figyelek arra, amit és ahogy a férfiak beszélnek hozzám, így tűnhetett fel az egyik tantrás esten egy mondat, ami megütötte a fülemet: "tudom, hogy nem voltál ott a karácsonyi ünnepen" - jelentette ki Madarász, ami meglepő volt, hiszen ezt megelőzően nem is beszélgettünk, két estén találkoztunk, a karácsonyi ünnepen meg voltak ott rajta kívül vagy 79 -en... - honnan is tudja, hogy én nem???

Ez még az utazás előtti hetekre tehető, megbeszéltük melyik program lesz a következő, amin mind a ketten ott leszünk, persze nagyon vártam ezt az alkalmat és volt bennem némi kíváncsiság, hogy a két találkozás között eltelt 3 - 4 után továbbra is az érdeklődés tárgyát képezem -e.

Az események alakulása során most éreztem először azt - nem is tudom, hogy volt -e ilyen az életemben, mert most az újdonság erejével hat -, hogy nem görcsölök rá helyzetekre, el tudom fogadni és el tudom engedni azt ami történik, mindezt azzal párosítva, hogy közben fel is vállalom azt, ami bennem van.

Könnyen megy az elfogadás, jó érzésekkel lépek tovább, egyre inkább rá merem bízni magam arra, hogy a Sors megsúgja mi legyen a következő teendőm.

Régebben azon tipródtam volna, hogy miért megint egy olyan helyzet, amikor egy vonzó, finom lelkületű férfival találkozom, akit még érdekelnék is, de még érzelmileg nincs túl az előző kapcsolatán - most hálás vagyok az Univerzumnak, hogy ezt úgy sikerült tisztázni, hogy senki nem sérült se lelkileg se érzelmileg.

Gyöngyivirág barátnőm |KOS| kapcsán azt mondta, hogy már nem félt, mert mostanában csak az előszobába engedem be aki kopogtat, így nem élem meg csalódásként, ha ezért, vagy azért nem jutunk el a szobáig (Népszerűke esetében ez ugyebár még másként volt, ott bizony ment a siránkozás, értetlen és csalódott voltam.) - Itt úgy érzem ez az "előszoba" állapot alakult ki, nyitott voltam, vagyok, ahogy az Univerzum egymás felé vezette utunkat, azt is tudatja majd velem hogyan tovább.
(Ja azt eddig nem említettem, de már meg sem lepődünk ugye, ha arra a kérdésre, hogy Madarász milyen jegyben született, azt a választ adom, hogy K.O.S. :-))) )

No de ahogy a kosokhoz fűződő viszonyom szépen látszik a horoszkópomból a szűzek rám gyakorolt hatása is gyönyörűen kirajzolódik a csillagképemben:

A szűz jegy uralkodó bolygója a Merkúr a Nyilasban és a 9. házban van nálam (Itt található az elvont gondolkodás, ismeretanyag, filozófia, vallás, világnézet, morál, etika, intellektuális önuralom, az ösztönvilágot zabolázó adottságok, az ezeket támogató, gátló, formáló hatások, ezek alapján kialakult tartalma és formája a magasabbrendűségnek.), a Merkúr: értelem, ész, gondolkodás, kommunikáció, információcsere, értelmi kapcsolatteremtés, - azaz a szűz jegy szülötteiben meglátom az intellektust, a szellemi partnert :-)- hát ezért volt a fokozott érdeklődés TerézApu iránt és ezért volt nehéz az elengedés Egyfedelesemmel kapcsolatban.
Ezért jött elő bennem az, hogy úgy éreztem a gondolataink is beszélgetnek, anélkül értjük egymást, hogy kimondanánk.

És mint intellektuális kapcsolódás, mindkettő közel egy időben tűnik fel, a jó az, hogy már kívülről és kellően lehatárolva magam tudom kezelni ezeket a megjelenéseket, ami azért jól esik...

TerézApunál  valami bizti megint nem úgy alakulhatott, ahogy Ő azt kigondolta - az FB -n megosztott "témáiból" legalábbis nekem ez jön le.
Addig nyüzsgött, míg egy megjegyzés, amit másnak szánt nálam landolt, nem értettem, privátban rákérdeztem mire is érti a megjegyzést, ebből nem várt módon beszélgetés kerekedett, mi több, elismerő szavakat tudhattam magaménak, az elsőt még véletlennek gondoltam, a másodiknál már biztos voltam benne, nem elírás. - Jól esett, Namaste! :-)))

Nem tudom sírjak -e, vagy nevessek ezen az egészen.... Múlt héten Gyöngyivirággal és Joczival a szokásos csajos esténken rengeteget nevettem, így maradok annál, hogy inkább nevetek, mint sírjak :-)
Ahogy elmeséltem ezeket az apró szösszeneteket az életemből jött elő az, hogy olyan, mintha fordított életet élnék, most megyek keresztül olyan dolgokon, amiket más kamaszkorában és ifjú éveiben, - Joczi körül is akkoriban volt ilyen jövés - menés, ennek köszönhetően találta meg élete párját, akit - ahogy Ő mondja - még álmában sem tudott megcsalni, mikor lett volna rá lehetősége :-)))

Úgy gondolom, hogy jó úton járok, hiszen minden mostanában alakuló ismeretség eggyel magasabb szinten van az előzőkhöz képest, egyre inkább azt kapom meg, amire vágyom.

Szóval a naplóírás, blogolás igenis jó dolog a boldogsághoz vezető úton és igen, lehet valaki depis hangulatban szánja rá magát az írásra, ami nagy mértékben segítheti a kilábalást a rossz hangulatból.

"Nem mások tesznek boldoggá. Nem ő, te és ők, és nem a pénz, a szerencse és a jólét. Boldog csak akkor lehetsz, ha megszólal a dalod. Lehet, hogy éppen nem történik semmi. Nincs ott senki, egyedül vagy, és mégis érzed. Átéled, hogy: "Most jó!" "