Mr Panda

 "Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz."

Jó ideje őrizgetem ezt a képet és idézetet, mint piszkozat.

Ha már megszületett Kicsi Robotról szóló írásom, MrP -vel kapcsolatos történetet is meg kellene írni - gondoltam akkor.
Megkerestem a képet és szokás szerint nem nagyon kellett keresnem az idézetet, amit találónak érzek.

Aztán itt ültem és azon gondolkoztam, hogy mit is írjak... Mert vannak dolgok, amiket nem tudok a mai napig sem normálisan megfogalmazni, mert ami történt az leírhatatlan.

Amíg együtt voltunk - és utána is - sokszor gondoltam arra, hogy a levelezésünket egyszer megjelentetem könyv formájában.

Pedig akkor még nem gondoltam, hogy naplót fogok írni, azt meg végképp nem, hogy blogot fogok szerkeszteni.

Gyöngyi barátnőm kérdezte egyszer, hogy MrP ugyan mivel szédített meg ennyire?

A választ nem tudtam, viszont nem sokkal később egy betegség ledöntött a lábamról, itthon ücsörögtem és kellően erősnek éreztem magam ahhoz, hogy végignézzem a levelezésünket.  - Persze nem voltam hozzá olyan erős, mint gondoltam magamról, jó nagy sírás lett a vége mire összeollóztam barátnőmnek a leveleinket, amire az a válasz érkezett, hogy már érti miért is érintett meg az a végül beteljesületlen szerelem olyan mélyen.

Azóta, hogy ez a beszélgetés lezajlott, 3 év telt el, ez a hétvége lehetőséget adott, hogy a történetünket teljes egészében elmeséljem, méghozzá ott, ahol kettőnk szerelme hosszú évek alatt kialakult, lezajlott, majd viharos véget ért.

Fájdalmas, de csodaszép történet, amire most tudtam teljes elfogadással nézni, így 10 év távlatából.

A szakítást követően, amikor az első fájdalomhullám elmúlt, azt találtam mondani az én volt Kedvesemnek, hogy elfogadom a döntését, de megérteni soha nem fogom.

A teljes elfogadáshoz hosszú és göröngyös út vezetett, egyben látva, hallva saját szavaimat szép tanítás az Univerzumtól maga az a szerelem, amit megéltem és mindaz, amin utána keresztül mentem.

Mostanra vált világossá, hogy a csalódás azért volt olyan mély és fájdalmas, mert nagyon tisztán, őszintén és nyitottan léptem bele abba a kapcsolatba.

A végletek embereként amilyen nyitott voltam akkoriban, olyan zárkózott lettem amikor vége lett. Küzdelmesnek választott utam mostani állomásán megtapasztaltam azt a tiszta, nyitott állapotot, amit a csalódásoktól való félelmeim miatt elfojtottam magamban.

Hálás vagyok azoknak a férfiaknak, barátaimnak és "ellenségeimnek", akik az utamat segítették, valamennyi kapcsolódás egyfajta tanítást hordozott magában, az ismétlődéseket meglátva, érzékelve, értelmezve segítette a fejlődésem.

A hétvégén bizonyossá vált számomra, hogy eljutottam A -ból, B -be, ami ezáltal érzékelhetően valami ÚJ kezdetét jelenti.

"Aki nem lépett rá a felismerés útjára, az a szenvedéseiből tanul. Amikor már elege lesz a szenvedésből, akkor felismeri, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy szenvedései véget érjenek"