Ego vs lélek

 "A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve - anélkül, hogy ezt észrevenné - tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenállhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár - ha az ego hatalma megtörik."

Az ego vagyok én? Vagy a lélek aki bennem lakozik?, - az ego pedig csak egy önkép, ami azért csalóka mert nincs két ember, aki egyformán látna. :-) - Jó kérdés....

És az is elgondolkoztató, hogy azt tudjuk elfogadni társként, barátként, aki egy kicsit úgy lát bennünket, mint mi magunkat.

Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az egonk által vezérelt "igényeinket" nem tudjuk és nem is szabad teljes egészében feladni, mert akkor már önmagunkat is feladjuk.

Az egora direkt nem kerestem semmilyen meghatározást, mert én most valahol ott tartok, hogy számomra az a fontos, hogy megtaláljam azt a dolgokban, amit számomra jelentenek :-)
Így lett az ego egyfajta önkép :-), ha úgy tetszik kapcsolat a belsőm és az engem körülvevő dolgokkal és hogy azonosulni tudjak a "kinti" világgal le kell(ene) tudni rakni az egot :-)

Ez most azért is foglalkoztat annyira, mert a nagy útkeresésem és önmagam megismerése, elfogadása egy kicsit a spirituális létem táplálását igényelte, ennek köszönhetően eljutottam egy helyre, ahol tök jól fel lehet töltődni és az egotól távoli, a lélekből fakadó szeretet és elfogadást mutatja meg. - De azt kell látnom magamon, hogy mindentől nem fogok tudni elvonatkoztatni, mert igenis vannak olyan (hűűű ez lehet nem jó szó rá, de) "kritériumok?", amik túlmutatnak azon, hogy mindegy milyen, csak szeressen...

Talán azért is nehéz manapság a szó szoros értelmében társat találni, mert viselkedési formát tekintve a génjeinkben mást hordozunk, mint amit a környezetünk megkíván és szereptévesztésbe kerülünk, a férfiak ezért nem tudnak mit kezdeni a nőkkel és a nők ezért állnak csodálkozva, hogy akkor most mi is van és hogy is kellene megjelenni ahhoz, hogy a férfi észre vegye a nőt.

Az ego... hát igen... jó pár dolgon túl kell tudni lépni és igen, talán a pasiból attól lesz férfi az én szememben valaki, ha azt látom rajta, hogy képes erre a lépésre.

A nők (én is) alapvetően érzelmeik által vezéreltek, az ego léte egy felvett szerep, amit nem szeretek, hogy itt van velem, bennem.

De a túlélés miatt nélkülözhetetlen...

Ez pedig támadásra és ítélkezésre ad okot :-)

Fura dolog ez...

Megjelent az RV -n ez a Randi Andi coach... na én voltam nála, jó nagy lenyúlás, amit csinál, komolyan ha páran, akik ott vagyunk egy ideje, vállalnánk társkeresési tanácsadást, hatékonyabbak lennénk, mint Ő... No. Ő is azt képviseli, hogy márpedig a pasik is azokkal a görcsökkel küzdenek, mint mi nők, és nem mernek kezdeményezni. mondtam OK, de az én mentalitásom meg olyan, hogy nem szívesen kezdeményeznék. - Na ezzel nem tud mit kezdeni, erre a nagy tapasztalatával sem tudott megoldást mondani.

Aztán itt van, ami a tantra estek meg a mauri kapcsán is előjött, hogy igenis van férfi női minőség. Igaz mindkettő bennünk van, és az a jó, ha tudjuk, hogy mikor melyikre van szükség és nem tolódik el egyik a másik rovására, mert ha eltolódik, akkor abból már szerep lesz és nem jó, ha egy kapcsolaton belül szerepek vannak és nem azt éljük meg, ami belülről fakad.

A természetben is úgy van, hogy a hím udvarolja körbe a nőstényt nem? És a nőstények a kevésbé feltűnőek olyan egyformák, "szürkék", - és abból választ a díszes hím.  - De lehet rosszul tudom, biológiából sosem voltam jó....

Ha nem is ezen az állati szinten kellene működni, de az azért túlzás, hogy tényleg ott állnak a bikák a dombtetőn és várják, hogy a tehén caplasson fel hozzájuk.

Erre írtam a tantra kapcsán, hogy elfelejtünk nőként és férfiként létezni... igen én elvárom egy ismerkedés során, hogy a férfi minőség az ne ott jelenjen meg, hogy beindítom a másikban a kémiát, hanem már a fellépésben, a közelítésben mutassa meg magát. Ha én kezdeményezek úgy érzem, hogy ebbe a férfi minőségbe gyalogolok bele, egyben fel kell venni egy olyan szerepet, amit nem érzek a magaménak.

De mások vagyunk és ezek a belső határok is mások mindenkiben.

A tantra lehet ebből a szempontból nem tesz jót, mert pontosan ezt erősíti bennem, és azt a (maga)biztosságot adja ami arra terel, hogy NŐ legyek... keltsem fel e figyelmet (lájk, kedvenc), de ne én legyek, aki kezdeményez.

Felmerült az is, hogy egy kapcsolat elején "neveljük" a másikat. Én meg nem nevelgetnék, terelgetnék senkit sem. Felnőttek vagyunk, legyen már annyi önismerete és önkritikája mindenkinek, hogy ne kelljen nevelgetni. Ahogy én sem szeretem, ha nevelgetnek, nevelni se szeretnék. - még akkor se, ha az a látszat, hogy magától jön rá dolgokra. Nem. Ez kemény dolog, főleg egy ismerkedésnél, ott igenis tegye magát oda az ember.

Az más kérdés, hogy aztán egy kapcsolaton belül hogyan alakítjuk, formáljuk egymást, de nekem olyan kapcsolat nem kell, ami úgy indul, hogy a másikat formálgatni kell.... és olyan férfi sem kell, akit formálgatni kell, akinek akkora az egoja, hogy nem is látszik tőle, hogy nekem kelljen az egoja mögé látni, meg beférkőzni oda...

Mindezt a 2 tantra est gondolati világára felfűzve tudtam megtenni (hogy én vagyok a fontos), a lelkem, és nem vagyok hajlandó arra, hogy a lelkemet (=ami jó nekem) az "ego" (= józanság) alá rendeljem, mert pont azt mondták 2 este is, hogy az "ego" -t kellene félretenni és nem gondolkozni, hanem élvezni, ami a testemnek, lelkemnek jó.

"Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk."

Tantra est

  "A tantrikus módszer lényege pontosan abban ragadható meg, hogy megtanítja számunkra, hogyan teremtjük meg saját magunk megismerési szokásainkat, s megtanít bennünket arra is, hogy hogyan tudjuk ezeket ismét feloldani. A módszer alkalmazása során bonyolult, de nagyon mély belső látomásokat hozunk létre mesterségesen. Olyan látomásokat, amelyek mély megértésekhez segítenek bennünket, amelyekből megismerhetjük önmagunk valódi természetét és a való világot. Például e gyakorlatokon keresztül fölfedezhetjük, hogy minden mindennel kölcsönösen összefügg, a világ s benne mi magunk egy összefüggő hálót képez. S aztán amikor létrehoztuk ezeket a bonyolult látomásokat, akkor szétoszlatjuk azokat. A módszer lényege pontosan annak megértése, hogy mindent, amit mi magunk teremtünk, képesek vagyunk feloldani is. Ebből megérthetjük, hogy mi magunk vagyunk saját sorsunk urai. A buddhista bölcselet szerint mindent, amit tapasztalunk – így az emberi személyiséget is – tulajdonképpen saját tudatunk hozta létre valamikor a múltban. Lehet, hogy ez több világkorszakkal ezelőtt történt, de mégis csak mi magunk teremtettük ezeket a formákat."

A tantráról közel 20 éve hallottam először, szerintem mint a laikusok többsége, úgy mint a szerelem művészete.

Most sem volt egyszerű olyan leírást találni a neten, ami nem a szexualitással hozza összefüggésbe a Tantrát.
("A Tantra a hinduizmus több ezer éves filozófiája, aminek a tantrikus szexualitás csupán egy részét képezi." )

Akkoriban ~ 20 éve a spiritualitás és mindenféle energiaáramlásban, lélekvándorlásban, láthatatlan erőkben való hit nagyon távol állt tőlem, ez irányú érdeklődésem az elmúlt pár éveben alakult ki és formálódik szép lassan.

Újabb és újabb dolgokkal ismerkedek meg, így találkoztam a mauri masszázs elengedést segítő teremtő erejével és most a tantrával.

Egy tantra estnek köszönhetően csodálatos élményben volt részem.

A leghitelesebb talán az, ha az aznap este (inkább éjjel) megírt levelemet hozom ide, ami még abban az elvarázsolt hangulatban született, amiből nem esett jól kiszakadni, jó lett volna abban az energiatengerben lubickolni még egy kicsit, amit aznap este teremtettünk, de egy hétvégi kirándulás másnap kora reggeli indulással nem adott erre lehetőséget.

"Sziasztok! Most estem haza... Olyan jó helyen voltam... ide legalább egyszer el kellene menni minden nőnek és minden feérfinak - már aki egy kicsit is hisz a spiritualitásban, az energiák ide - oda áramlásában és jótékony hatásában.

Nagyon nem jó hangulatban, fáradtan, görcsösen, feszülten, zárkózottan és minden negatív jelzővel felszerelve indultam el itthonról. Most meg üdén és pozitív töltettel huppantam le ide a gép elé. (-írtam ezt éjfél után :-))) )

Tantrarandi a neve, de nem feltétlen az a cél - legalábbis én nem ezzel a célkitűzéssel mentem -, hogy párt találj, hanem az hogy a férfi - női minőséget a férfi - női energiákat megéljük, és szeretetet adjunk kapjunk.... Na ha valahol, akkor itt tényleg elvesznek a külsőségek.
Én, aki nem tudtam elképzelni magamról, hogy egy idegen az aurámba járkáljon, most 14 férfitól jövő energiaáradatban lubickoltam... és egy pillanat alatt eltűnt, hogy ki hogy néz ki,  - mások is ezt mondták.

És itt látható, hogy vannak értékes és normális férfiak, akik szeretnék a női lelket simogatni - nem a fizikai kontaktuson volt a hangsúly, hanem azon, hogy  játékos formában, vagy mondjuk egy érintésben, ölelésben, egy hátmasszázs által mit élsz meg legbelül - nagyon érdekes utazás volt... és amíg az első körben még zavarban voltam, hogy vajon milyennek látnak, a második körre ez eltűnt, nem érdekelt... és azt is tök jó volt megélni, hogy a különböző "játékok" -ban én hogyan hatok különböző férfiakra, illetve az a fura, hogy nem is láttam, hogy különbözőek, csak azt, hogy FÉRFI -val vagyok. 

És én aki félrevonultam az elején, meg a szünetben is, úgy jöttem le a Várból, hogy haveri alapon végigdumcsiztam az utat az egyik sráccal, nagyon EMBERI az egész így.

Mielőtt félreértenétek... nem ment el a józan eszem csak egy ideje figyelek arra, hogy mikor mi történik és azért azt fura látni, hogy az ilyen spirituális kirándulásoknak milyen hatása van a hétköznapokra és a hangulomra.
Az az igazság esélyem se volt a tantrarandi randi epizódját nyélbe ütni, mert... hiába a 14 különböző karakter és az általuk megélt hatás, 1 valaki körül forogtak a gondolataim, aki nem volt ott... és nem egyszer eszembe jutott, - a tegnap esti "tengerparti beszélgetés" -t nem tudtam kiverni a fejemből...

Na jó. Landolok a repkedésből, mert holnap hajnalban kelek, irány Baja Halfőző fesztivál."

:-))) - Mindenkinek ajánlott egy ilyen élmény, aki hosszú ideje él egyedül, aki az egymást érő ismerkedések tapasztalataival találja szemben magát nap, mint nap.
Azt látom, hogy "elfelejtünk" nőnek és férfinak lenni, nőként viselkedni és férfiként megjelenni egy ismerkedés során. Mindenki védi a saját kis határait, az "auráját". Mindebben, amiről írtam az a szép, hogy szavak és beszélgetés nélkül kerültünk egymáshoz közel. Mégsem éreztem tolakodónak, az intim szférámat sértőnek, - ellenben jó pár RV -s ismerkedéssel... Persze nem teljes némaságban zajlott mindez, sok nevetés és jó hangulat jellemezte az estét.
Ezért is volt rossz, hogy el kellett jönnöm, mert maradtam volna még töltekezni abból az energiaáradatból, amit létrehoztunk.

Sok mindenre ráébredtem, a leginkább képszerű talán az, hogy miért is jó összeölelkezni, valakihez hozzábújni,  hogy egy érintésnek milyen teremtő ereje van. - Meggyőződésem, hogy töltekezünk egymásból, egymás által, - még éjszaka is álmunkban egymáshoz bújva, a másikat érintve -   és azt is tudom magamról, hogy nekem az lehet a társam, akinek erre igénye van.

A magam részéről úgy gondolom, hogy nem csak azokra van jó hatással egy ilyen élmény, akik egyedül élnek, hanem azoknak is el kellene menni egy ilyen rendezvényre, akik úgy érzik unalmas a kapcsolatuk, nem érzik a helyüket benne, mi több egy ilyen foglalkozást, - ahogy valaki mondta az este végén - kötelező iskolai foglalkozásként javasolja.
A férfi - női minőség megélésének alapja lehet, mert segít lerakni azokat a "mintákat" amiket hordozunk és amiket az évek múlásával magunkra öltünk.
 

"A  férfi és női energiák tudatos áramoltatása és egyesítése.

Lelki-szellemi gyakorlat, amely megteremti az ellentétek kozmikus egységét. Út, amelynek végén nő és férfi eggyé válik, és megismeri az Isteni Szeretetet. A szexualitást az Örök Egységhez való visszatérés eszközének tekinti.
Ez a tantra." 

Ébredések

"A szerelemébredés nem volt viharos, lassan érett be, mint a késői vetés, de már az első pillanatban éreztem, ismeretségünk nem amolyan futó kaland, hanem valami mélyebb kapcsolat kezdete."

És akkor lett légyen itt az az írás, amiért a blog létrehozása megfogalmazódott bennem...

Egy szép áprilisi estén ezt az írást tettem közzé a naplóban - mire Kitérő finomon "rám szólt" - nem odavaló, túlságosan kitárulkozós... - ne adjam ki magam ennyire, vannak dolgok, amik nem tartoznak "mindenkire" - csak egyvalakire, neki meg majd elmondom... na de, ha az az egyvalaki nem ad rá lehetőséget, hogy elmondjam? - csak játssza az eszét oda  - meg vissza??? - aki akkoriban még ott volt és volt egy értekezése a falakról... - ki másról lenne szó, mint TerézApuról...

2012. április 16. este

Egy ideje motoszkál bennem egy gondolatsor, ami az elmúlt napok írásai és beszélgetései alapján egyre inkább kikristályosodik.

Mostanában egyre többször ébredek arra, hogy álmodom, mégpedig olyan álmokat, amik jó érzéssel töltetnek el, és ez hosszú ideje nem volt jellemző az éjszakáimra.

Ennek kapcsán végiggondoltam, hogy párkapcsolatokat tekintve milyen ébredéseim is voltak.

Az első "ébredések" a "mindenférfihülye" háttérzajt kizárva értek, valahogy erre a szlogenre soha sem voltam fogékony.

Mert igenis azt tapasztaltam, hogy a környezetemben vannak jó fej srácok, akikkel lehet beszélgetni.

Gyerekként sokszor voltam beteg, ebből kifolyólag ha apukám volt otthon velem, mert éppen du -i, vagy éjszakai műszak esett rá azon a héten, akkor kártyázott velem, így egészen jól megtanultam a magyar kártyával bánni, ennek köszönhetően később römizni és canastázni is hamar megtanultam, és a fiúk részéről ott volt az elismerés, hogy ügyes vagyok, mikor sokszor nyertem.

Ez már adta is magát, hogy beszélgessünk, bohóckodjunk, poénkodjunk és sokat nevessünk közben.

A kártya mellett képben voltam még a sportokkal, lány létemre elismerést vívtam ki azzal, hogy meg tudtam mondani ki melyik csapatban játszik, ki hová igazolt, a csapatok összeállítását, és otthon képes voltam "közelharcot" vívni azért, hogy a késő estébe nyúló KEK, BEK, meg UEFA meccsek közül amit közvetítenek had nézzem végig...

A Képes Sportot éveken keresztül gyűjtögettem :-)

Amikor ezeket megtudták rólam onnan egyenes volt az út, volt miről beszélgetni, én egyáltalán nem tapasztaltam, hogy "mindenférfihülye"...

Ez a szlogen idővel kiegészült a "nemhozzádvaló" jelzővel, amivel úgy voltam, hogy ezt bízzák már rám..., úgyhogy megkerestem és megtaláltam a módját annak, hogy a "nemhozzámvalóval" is annyit legyek együtt, amennyit én szeretnék...

Hát ilyen indíttatással a háttérben találkoztam a lánykám édesapjával, akivel boldog 10 évet töltöttem együtt.

De 30 évesen jött egy újabb ébredés.

Az öntudatos ébredés.

10 év alatt én a főiskolás lányból családanya és dolgozó nő lettem. Ezt a változást nem tudta követni a házasságom...

A következő ébredés 2 év múlva ért, amire a kijózanító jelzőt lehetne aggatni.

Ennek az időszaknak a mottója: nem mind arany, ami fénylik.... A hibát én követtem el azzal, hogy maradéktalanul elhittem, hogy egy nálam 10 évvel idősebb FÉRFI rendelkezik azzal az élettapasztalattal és tudással, és ismerettel és még mittudoménmégmivel, ami miatt én bátran rábízhatom kettőnk sorsát, biztos úgy van jól, ahogy Ő mondja... Aztán kiderült, hogy ez nem így van...

Ezt követően Csipkerózsika álomba szenderültem volna leginkább, de hát az élet nem mese...

És nem is áll meg...  úgyhogy 3 év múlva egy újabb 2 éves kapcsolat lezárásaként arra ébredtem, hogy csalódott vagyok... Ennek a csiszolatlan gyémántként jellemezhető időszaknak a tanulsága az, hogy azokat a pozitívumokat, amik a hatásomra előjöttek a másikból, annak a gyümölcsét más fogja learatni...

Az utolsó ébredésem sem volt gondtalan, annak ellenére, hogy toleranciából és alkalmazkodásból 5* -re vizsgáztam.

Nagyon sokáig bántott, hogy így is kevés voltam a másiknak...

Tanulság az, hogy nem szabad olyan mértékben eleget tenni az elvárásoknak, megpróbálni megfelelni a másiknak, ami önmagam feladásával jár.

Teszem hozzá, hogy egyik ébredésem sem bánom, kettőről bátran mondhatom, hogy nagyon sok szépet és jót köszönhetek neki, a másik kettőben kevesebb volt a szép és jó, de mindegyikből volt mit tanulni.

Szerintem mindenkinek megvannak a saját kis "ébredései".

Az lenne a furcsa, ha nem így lenne, ha sikerek, kudarcok, boldogság és csalódottság nélkül lennénk itt ennyi idős fejjel.

A csak a siker és boldogság épp oly furán veszi ki magát az én szememben, mint a csak a kudarc és csalódottság.

Az, hogy milyen arányban keveredik ennek a 4 dolognak a vegyülete, teszi ki azt, hogy ki milyen magas, milyen vastag és milyen jellegű falat épített maga elé, vagy maga köré...

Mert ugye van támfal, tartófal, térelválasztófal, választófal és ki tudja még milyen fal...

Ahogy az sem mindegy, hogy egy falon van -e ajtó, vagy nincs...

Az én kis gipszkarton falamon úgy gondolom van... igaz zárva tartom többnyire, mert mégse rontson senki se ajtóstul a házba... :-))) és néha belülről kinyitom, hogy el ne rozsdásodjon...

Pedig van ott egy cetli, ami csak annak olvasható, aki valóban lát engem:

"Kulcs a lábtörlő alatt"

Mert az ébredéseknek (és mostanság az álmoknak) köszönhetően szabad a szívem! :-)))

"Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk."

Kicsi Robot

 

"Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen."

Ma reggel ébredés után bajban voltam.

Hogy is tálaljam a "történteket" úgy, hogy ne érjen az a vád, hogy mindez azért van, mert nem vagyok túl Kicsi Robot történetén. - ugyanis Veled álmodtam.
Az Élet / Sors / Karma aztán megoldotta - felhívtál... magad se tudod miért, miért pont most. - Én lehet "tudom"...

Számomra is döbbenet volt, hogy álomfoszlányok helyett élethű tiszta képként rajzolódik ki mindaz, amit Álomországban megéltem.

Volt már egy ilyen álmom, az arról szólt, hogy Kicsi Robot lakásában a jövendőbelije és az Ő közös gyermekét ringatom én, a csaj seholse, és a kicsi nálam nyugszik csak meg, hiába ringatja a Nagymama, - Kicsi Robot anyja - vagy az édesapja, akinél rajtunk kívül még ott vannak a haverok is, - rájuk kellene figyelni, de a bömbölő csecsemő leköti az energiáit. - Már ennek az álomnak a tisztaságán is meglepődtem.

Ez hónapokkal ezelőtt volt, amikor Kicsi Robot felbukkanását követően nem tudtam mit kezdeni az újbóli megjelenéseivel.

Az elmúlt napok elemzése után arra jutottam, hogy a mostani mélyrepülésem és depim két embernek köszönhető: Egyfedelesemnek és Kicsi Robotnak.

Kicsi Robot a szakítást követően ~ 1 év múlva hívott fel először, utána 5 - 6 hetenként jelentkezett. Szülinapom hétvégéjén beszéltem Vele utoljára - jól megríkatott, de akkor már nem engedtem hogy idejöjjön...

Egyfedelesem tudta mi történt - mármint csak annyit, ami rá tartozik ebből: ex szülinapom környékén megjelent és kiakasztott - ennek ellenére (így leírva már látom...? éppen ennek következtében?, hogy a részletek ecsetelése nélkül megírtam volt egy húzós beszélgetésem Kicsi Robottal???) simán lelépett szó nélkül pár nap múlva a második talinkat követően.

-  De akkor meg miért találkozott velem másodszorra is??? - ÁÁÁÁÁÁÁ de nem értem én a pasikat!!!!

És ez meg azért vicces, mert a naplóba meg beírtam a sajnálkozásomat Egyfedeles miatt, aminek következtében meg TerézApu váltott egy éleset... - ejjj de vicces helyzeteket teremtek én magamnak ugye???

Végkövetkeztetés: mindennek Kicsi Robot az oka :-))) - De nem, nem...

Komolyra fordítva a szót. Kicsi Robot legközelebb februárban jelentkezett, amire nem reagáltam. Se az sms -re, se a telefonhívásra.

Kicsi Robot időközben elnyerte az Energiavámpír érdemes jelzőt is, aminek a tartalma azt hiszem egyértelmű... A környezetéből táplálkozik: a saját erejét mások által nyeri, a gyengeségeit meg kivetíti arra, akitől az energiára szüksége van, ezzel csökkentve az esélyét, hogy aktuális "áldozata" össze tudja szedni magát vele szemben.

Érdekes volt látni, hogy mindig akkor jelent meg, amikor én egy kicsit megerősödtem. - Neki az Energiavámpírkodást, amellett hogy ráaggattam ezt a jelzőt - finoman úgy írtam le, hogy Zsuzsi féle szeretetre vágyik...

A novemberi bejelentkezést követően legközelebb akkor hallottam Róla, amikor rohammentő vitte kórházba, az eset kapcsán még Gyöngyi barátnőmmel is keményen összezördültem, mert Ő istápolta az exemet, és vele együtt az "utódom" lelkét. És ez nekem akkor mérhetetlenül rosszul esett.
Ma már tudom, hogy azért voltam dühös, mert bajba került és akit választott még arra is alkalmatlan, hogy nehéz helyzetben segítsen rajta.

Azóta csend. Egészen a mai napig.

Nálam egy komoly mélyrepülést követő építkezés, és erőgyűjtés. Energiavámpírunk megérezte van miből táplálkozni...

Annyira "vicces" volt hallani - nem tudom miért most hívtalak fel... - mondtad...

Hát én tudom b@sszus... Veled álmodtam, meg a közelgő hülye esküvőddel... - Ami egy hazugság lesz... Te is tudod, én is tudom...
Én lepődtem meg a legjobban,  amikor ébredést követően fényképminőségben láttam magam előtt, hogy mit is álmodtam. Ott voltam az esküvőn - gőzöm sem volt hogy kerülök oda, és végignéztem a színjátékot, ami zajlik, a lagziban Gyöngyi barátnőmékkel ültem egy asztalnál, Örömanyuka arcán elégedett vigyor, hogy lám a fiacskája révbe ért, olyan választottja lett, mint akit elképzelt mellé.

Mert így van ez... "Nagyinak" én nem feleltem meg, nem álltál ki értem, mellettem... kerestél olyat, aki Anyuci elvárásainak megfelel.... - ja hogy kiszipolyoz??? - ezen mit csodálkozol... választottál magad mellé olyat, mint aki ezt a képet elvárja Tőled :-P - és aki egész életedben így viselkedett Veled... Nem, ez nem az én rosszindulatom, hanem azokból a sztorikból összeállt kép amiket elmeséltél magadról.

De immár 2 év hosszú idő, már látom, hogy nem Kicsi Robot az akivel olyan életet élhetnék, amilyet szeretnék.
Tartom magam ahhoz, amit novemberben mondtam:  faggattál arról, hogy hogyan kezdhetnénk újra, amire azt mondtam, hogy csakis a saját szabályaim szerint beszélhetnénk erről - azokat meg Te nem tolerálnád. - Alapjaidban kellene megváltozni, ami meg már nem Te lennél, ergo nem Te vagy az én emberem. Arról pedig szó sem lehet, hogy én legyek a menekülés az önként választott és hajszolt életedből, hogy a nyugalomenergiáimat Neked adjam.

És miért hívtál fel? - Mert megérezted, hogy most rendben vagyok.... A depis időszakomban egyszer sem jelentkeztél. Megnyugodott a lelked mikor azt hallottad a hangomon, hogy rendben vagyok - Örülök, hogy jól vagy, hallom a hangodon - mondtad.

Mostanra eljutottunk odáig, hogy heteken belül nősülsz, és közben azt szeretnéd, ha néha beszélgetnénk, mert "a kettőnk kapcsolatához méltatlan, hogy nem állunk szóba egymással". OK legyen, haveri alapon beszélgethetünk és a munkahelyi dolgok kapcsán is jó lenne néha szót váltani, de részemről ennyi.

Különben is mi az ami vonzó bennem??? 2 éve rám szóltál, hogy kövér vagyok, miközben Dundikával összeszűrted a levet, akin jól látható, hogy mire 40 éves lesz közel se fog úgy kinézni, mint most... hiába fiatalabb nálam több, mint 10 évvel, más alkat... Te meg elmondod, hogy híztál 10 kg -t... Te, aki mindig büszke volt arra, hogy nem fog elhízni, meg a gének, most meg azzal jössz, hogy azt mondják jól áll az amit magadra szedtél... aha... biztos...

És futkosol 1,2 km -t a lakótelep körül, hogy karban tartsd magad :-)

Hajrá!!!!

És félreértés ne essék. Ez nem a múltam siratása és szánakozás - amit mondtam továbbra is megállja a helyét -  nehéz zsákot raktam le, amikor Dundika esetével szembesülve elküldtelek.

Persze így, hogy közeleg a "Nagy Nap..."  a "hiány" amit érzel előjön - sebaj...  - ezt is kezelem... :-)))

Tudom (érzem), hogy lelkiismeretfurdalásod van miattam...
Fixa ideád, hogy haragszom Rád. - Pedig többször mondtam már, hogy nem, nem Rád haragszom.
Ezt még nem mondtam.... a helyzetre... hogy egy nálam 10 évvel fiatalabb lány kész p...@ melegmálé módjára beleül a készbe, én meg mindenért egyedül küzdök és küzdöttem meg. És nem, nem is irigylem tőle, hanem inkább azon kesergek, hogy én vajon miért nem érdemlek meg a Sorstól egy kis könnyítést? Ráadásul nincsenek nagy elvárásaim ha lenne mellettem valaki, aki fele annyit - de lehet, hogy negyed annyit - teremt elő, mint Te, egy szavam sem lenne. Hát igen... igényeket támasztani és a másikat agyonhajszolni, ráadásul mindezt úgy, hogy semmit nem tettem le még az életben az asztalra - ez nem én vagyok....

Azt kérted beszéljünk, mert szeretnéd, ha a kapcsolatunkra való tekintettel Emberként számíthassunk egymásra - (Mit is akarsz valójában??? - Emberként számíthassunk egymásra /=leginkább azt bizonyítanád magadnak, hogy én számíthatok Rád/ de jó... nézzük meg tudunk -e beszélgetni)

Mondtam, hogy én "tudom" a választ miért ma hívtál fel - és megígértem, hogy tudatom is Veled :-)

"Mondhat bárki bármit a vámpírokról, valóban érdekesek. Ez is benne van a munkaköri leírásukban, mint a vérivás, meg az éjszakázás."