Kicsi Robot

 

"Egyetlen egészséges élőlény sem sebezhetetlen ezen a földön sem testileg, sem lelkileg, egyetlen gép, robot sem, semmiféle lélektelen anyag. Semmi sincs, ami sebezhetetlen."

Ma reggel ébredés után bajban voltam.

Hogy is tálaljam a "történteket" úgy, hogy ne érjen az a vád, hogy mindez azért van, mert nem vagyok túl Kicsi Robot történetén. - ugyanis Veled álmodtam.
Az Élet / Sors / Karma aztán megoldotta - felhívtál... magad se tudod miért, miért pont most. - Én lehet "tudom"...

Számomra is döbbenet volt, hogy álomfoszlányok helyett élethű tiszta képként rajzolódik ki mindaz, amit Álomországban megéltem.

Volt már egy ilyen álmom, az arról szólt, hogy Kicsi Robot lakásában a jövendőbelije és az Ő közös gyermekét ringatom én, a csaj seholse, és a kicsi nálam nyugszik csak meg, hiába ringatja a Nagymama, - Kicsi Robot anyja - vagy az édesapja, akinél rajtunk kívül még ott vannak a haverok is, - rájuk kellene figyelni, de a bömbölő csecsemő leköti az energiáit. - Már ennek az álomnak a tisztaságán is meglepődtem.

Ez hónapokkal ezelőtt volt, amikor Kicsi Robot felbukkanását követően nem tudtam mit kezdeni az újbóli megjelenéseivel.

Az elmúlt napok elemzése után arra jutottam, hogy a mostani mélyrepülésem és depim két embernek köszönhető: Egyfedelesemnek és Kicsi Robotnak.

Kicsi Robot a szakítást követően ~ 1 év múlva hívott fel először, utána 5 - 6 hetenként jelentkezett. Szülinapom hétvégéjén beszéltem Vele utoljára - jól megríkatott, de akkor már nem engedtem hogy idejöjjön...

Egyfedelesem tudta mi történt - mármint csak annyit, ami rá tartozik ebből: ex szülinapom környékén megjelent és kiakasztott - ennek ellenére (így leírva már látom...? éppen ennek következtében?, hogy a részletek ecsetelése nélkül megírtam volt egy húzós beszélgetésem Kicsi Robottal???) simán lelépett szó nélkül pár nap múlva a második talinkat követően.

-  De akkor meg miért találkozott velem másodszorra is??? - ÁÁÁÁÁÁÁ de nem értem én a pasikat!!!!

És ez meg azért vicces, mert a naplóba meg beírtam a sajnálkozásomat Egyfedeles miatt, aminek következtében meg TerézApu váltott egy éleset... - ejjj de vicces helyzeteket teremtek én magamnak ugye???

Végkövetkeztetés: mindennek Kicsi Robot az oka :-))) - De nem, nem...

Komolyra fordítva a szót. Kicsi Robot legközelebb februárban jelentkezett, amire nem reagáltam. Se az sms -re, se a telefonhívásra.

Kicsi Robot időközben elnyerte az Energiavámpír érdemes jelzőt is, aminek a tartalma azt hiszem egyértelmű... A környezetéből táplálkozik: a saját erejét mások által nyeri, a gyengeségeit meg kivetíti arra, akitől az energiára szüksége van, ezzel csökkentve az esélyét, hogy aktuális "áldozata" össze tudja szedni magát vele szemben.

Érdekes volt látni, hogy mindig akkor jelent meg, amikor én egy kicsit megerősödtem. - Neki az Energiavámpírkodást, amellett hogy ráaggattam ezt a jelzőt - finoman úgy írtam le, hogy Zsuzsi féle szeretetre vágyik...

A novemberi bejelentkezést követően legközelebb akkor hallottam Róla, amikor rohammentő vitte kórházba, az eset kapcsán még Gyöngyi barátnőmmel is keményen összezördültem, mert Ő istápolta az exemet, és vele együtt az "utódom" lelkét. És ez nekem akkor mérhetetlenül rosszul esett.
Ma már tudom, hogy azért voltam dühös, mert bajba került és akit választott még arra is alkalmatlan, hogy nehéz helyzetben segítsen rajta.

Azóta csend. Egészen a mai napig.

Nálam egy komoly mélyrepülést követő építkezés, és erőgyűjtés. Energiavámpírunk megérezte van miből táplálkozni...

Annyira "vicces" volt hallani - nem tudom miért most hívtalak fel... - mondtad...

Hát én tudom b@sszus... Veled álmodtam, meg a közelgő hülye esküvőddel... - Ami egy hazugság lesz... Te is tudod, én is tudom...
Én lepődtem meg a legjobban,  amikor ébredést követően fényképminőségben láttam magam előtt, hogy mit is álmodtam. Ott voltam az esküvőn - gőzöm sem volt hogy kerülök oda, és végignéztem a színjátékot, ami zajlik, a lagziban Gyöngyi barátnőmékkel ültem egy asztalnál, Örömanyuka arcán elégedett vigyor, hogy lám a fiacskája révbe ért, olyan választottja lett, mint akit elképzelt mellé.

Mert így van ez... "Nagyinak" én nem feleltem meg, nem álltál ki értem, mellettem... kerestél olyat, aki Anyuci elvárásainak megfelel.... - ja hogy kiszipolyoz??? - ezen mit csodálkozol... választottál magad mellé olyat, mint aki ezt a képet elvárja Tőled :-P - és aki egész életedben így viselkedett Veled... Nem, ez nem az én rosszindulatom, hanem azokból a sztorikból összeállt kép amiket elmeséltél magadról.

De immár 2 év hosszú idő, már látom, hogy nem Kicsi Robot az akivel olyan életet élhetnék, amilyet szeretnék.
Tartom magam ahhoz, amit novemberben mondtam:  faggattál arról, hogy hogyan kezdhetnénk újra, amire azt mondtam, hogy csakis a saját szabályaim szerint beszélhetnénk erről - azokat meg Te nem tolerálnád. - Alapjaidban kellene megváltozni, ami meg már nem Te lennél, ergo nem Te vagy az én emberem. Arról pedig szó sem lehet, hogy én legyek a menekülés az önként választott és hajszolt életedből, hogy a nyugalomenergiáimat Neked adjam.

És miért hívtál fel? - Mert megérezted, hogy most rendben vagyok.... A depis időszakomban egyszer sem jelentkeztél. Megnyugodott a lelked mikor azt hallottad a hangomon, hogy rendben vagyok - Örülök, hogy jól vagy, hallom a hangodon - mondtad.

Mostanra eljutottunk odáig, hogy heteken belül nősülsz, és közben azt szeretnéd, ha néha beszélgetnénk, mert "a kettőnk kapcsolatához méltatlan, hogy nem állunk szóba egymással". OK legyen, haveri alapon beszélgethetünk és a munkahelyi dolgok kapcsán is jó lenne néha szót váltani, de részemről ennyi.

Különben is mi az ami vonzó bennem??? 2 éve rám szóltál, hogy kövér vagyok, miközben Dundikával összeszűrted a levet, akin jól látható, hogy mire 40 éves lesz közel se fog úgy kinézni, mint most... hiába fiatalabb nálam több, mint 10 évvel, más alkat... Te meg elmondod, hogy híztál 10 kg -t... Te, aki mindig büszke volt arra, hogy nem fog elhízni, meg a gének, most meg azzal jössz, hogy azt mondják jól áll az amit magadra szedtél... aha... biztos...

És futkosol 1,2 km -t a lakótelep körül, hogy karban tartsd magad :-)

Hajrá!!!!

És félreértés ne essék. Ez nem a múltam siratása és szánakozás - amit mondtam továbbra is megállja a helyét -  nehéz zsákot raktam le, amikor Dundika esetével szembesülve elküldtelek.

Persze így, hogy közeleg a "Nagy Nap..."  a "hiány" amit érzel előjön - sebaj...  - ezt is kezelem... :-)))

Tudom (érzem), hogy lelkiismeretfurdalásod van miattam...
Fixa ideád, hogy haragszom Rád. - Pedig többször mondtam már, hogy nem, nem Rád haragszom.
Ezt még nem mondtam.... a helyzetre... hogy egy nálam 10 évvel fiatalabb lány kész p...@ melegmálé módjára beleül a készbe, én meg mindenért egyedül küzdök és küzdöttem meg. És nem, nem is irigylem tőle, hanem inkább azon kesergek, hogy én vajon miért nem érdemlek meg a Sorstól egy kis könnyítést? Ráadásul nincsenek nagy elvárásaim ha lenne mellettem valaki, aki fele annyit - de lehet, hogy negyed annyit - teremt elő, mint Te, egy szavam sem lenne. Hát igen... igényeket támasztani és a másikat agyonhajszolni, ráadásul mindezt úgy, hogy semmit nem tettem le még az életben az asztalra - ez nem én vagyok....

Azt kérted beszéljünk, mert szeretnéd, ha a kapcsolatunkra való tekintettel Emberként számíthassunk egymásra - (Mit is akarsz valójában??? - Emberként számíthassunk egymásra /=leginkább azt bizonyítanád magadnak, hogy én számíthatok Rád/ de jó... nézzük meg tudunk -e beszélgetni)

Mondtam, hogy én "tudom" a választ miért ma hívtál fel - és megígértem, hogy tudatom is Veled :-)

"Mondhat bárki bármit a vámpírokról, valóban érdekesek. Ez is benne van a munkaköri leírásukban, mint a vérivás, meg az éjszakázás."