Ji King

A Változások Könyve, a Ji Csing a kínai kultúra egyik legrégibb öröksége, több mint négyezer éves. A kínai hagyomány e titokzatos alapkönyve 64 „rajzon” keresztül beszél hozzánk a kozmosz rejtett összefüggéseiről. A 64 hexagram úgynevezett trigramok kombinációiból jön létre. A trigram három összefüggő vagy megszakított vonalkából álló ábra. Minden trigram változat (nyolc van belőlük) egy-egy alapjelentést hordoz. A hexagrammák (a hatvonalas jegyek) további, kibővített változatok. Az eredeti jóslás vagy kérdésfeltevés ünnepélyes és szigorú keretek között zajlott.

Múlt héten a mauri masszázson megéltek hatására elővettem a Jóskönyvet.

Egy ideje már foglalkoztatott, hogy "dobjak", de a kérdéseimre eddig kapott válaszok mindig annyira találóak voltak, hogy húztam - halasztottam a dolgot.

Múlt kedden masszázs után, még abban a varázslatos hangulatban és energiaáradatban létezve jött az az érzés, hogy MOST van itt az ideje a következő "jóslásnak".

Nem véletlenül tartottam ettől a dologtól.

Úgy, ahogy kell megadtam a módját a kérdésfeltevésnek, mécsest gyújtottam, kérdeztem, dobtam - először a pénzérméket, aztán meg egy hátast, amikor láttam mi jött ki.

Annyira megérintett, amit válaszként kaptam, hogy első nap csak a két jel megnevezéséig jutottam, az értelmezést csak elkezdtem olvasni és le kellett tennem a könyvet, mert nem tudtam megbirkózni azzal, amit olvasok.

Az elemzés így másnapra maradt, majd két napig tartott, míg megemésztettem a választ, amit kaptam.

Ennek tükrében nem csoda, ha kiakadtam Egyfedelesem tegnap esti ismételt felbukkanásán.

És most a megszokottnál is rosszabbul viselem a helyzetet. Mert "tudtam", hogy így lesz... És talán ezt a legrosszabb megélni, hogy tudtam elő fog kerülni megint és az engem fel fog bolygatni és tehetetlen vagyok...

Hugic@ már megtiltotta, hogy ezt a "nevet" leírjam a közös csetelésbe, aminek harmadik résztvevője félt, hogy újabb csalódásba gyalogolok bele, ha szóba állok vele. És mindenkinek tök igaza van.

A bejelentkezés éppen akkor ért, amikor Ezeréves barátnőmmel csacsogtunk tegnap, és hallgattam az együttélés számomra nem meglepő, neki még újdonságot jelentő buktatóit.

Ma délelőtt, amikor kínomban felhívtam, hogy beszámoljak neki, hogy végződött az este, pusztán abból, ahogy beleszóltam a telefonba, levette, hogy gáz van: Mi van, rossz kedved van? - Az... mit tagadjam...

Utálom, amikor mást  kell mondjak, mint ami bennem van.

Ráadásul ezt úgy teszem, hogy inkább elmarom magamtól a másikat, hogy kedve se legyen keresni engem. Beszólok, és kiosztom és szembesítem - miközben pocsékul érzem magam, de úgy csinálok, mintha könnyed és oldott lennék. Na ennek iszom ma a levét.

Lánykámnak is magyarázkodhattam egy sort a tegnap esti "hangulat" miatt, még szerencse, hogy ma nincs itthon, nem látja a tipródást.

Szóval Ezeréves barátosné meghallgatta értetlenkedésemet, hogy ha nem tud / akar váltani, változtatni valaki, akkor minek is talál meg újra és újra. Persze saját magamnak is rosszat teszek azzal, hogy Egyfedelesem tudja, hogy nem közömbös, ami biztos legyezgeti a hiúságát is.

Ugyanakkor milyen már, ez a játék? Én elküldöm, Ő meg nemet mond a kompromisszumos megoldásra is, arra való hivatkozással, hogy a tények kemények...

Ha azok, akkor miért nem lehet szépen csendben békén hagyni engem?

Szóval mindezen nem lepődöm meg, mert a Jóskönyv is megmondta.

Alapjel

Levertség (kimerültség) KUN

(Képjel: Egy fa nem tud növekedni, mert falak veszik körül.)

A bölcsek ezt mondják:
"A Tóban nincs Víz: ez a kimerültség képe.
Az Igaz Ember követi célját, s beteljesíti Sorsát."
A helyzet reménytelennek tűnik. Mintha semmi sem sikerülne.
Minden állni látszik. Az élet nehéz, sivár, sikertelen, nyomasztó, reménytelen - legalább is így érzed.
Manapság ezt úgy hívjuk: depresszió.
Ha elborít, azonnal fölmerül a kérdés: van-e valami valós okod rá, vagy nincsen.
A hagyományban ez nem kérdés.
Konfuciusz azt mondja:
"A levertség (Kun) olyan helyzet, ahol az embernek nem szabadna
levertnek lenni."
A jósjelben nem derül ki, hogy "valóban" súlyos, nehéz és sikertelen korszakot élsz-e - vagy csak te fogod föl annak! A kérdés megválaszolhatatlan, mert ez a te sorsod: ami neked nehéz,
lehet, hogy másnak könnyű volna.
Számodra bizonyára nehéz időszak, de egyet ne felejts: az Igaz Ember sohasem depressziós! Számára nem létezik olyan nyomasztó helyzet, hogy céljait föladja és sorsának feladatát ne oldja meg.
Sőt, a nehéz próbákban kihívást lát. Kitűnő alkalmat, hogy jellemét erősítse.
Az Igaz Ember lehet keserű, szomorú, bosszús is..., de hogy föladja?
Valódi bajban egyébként senki sem depressziós! Háborúban, árvízben, az ember eszeveszetten harcol, olyan erők szabadulnak föl belőle, hogy maga is meglepődik; étlen-szomjan küzd, nem adja fel, robotol, olyan sulyokkal is elbír, amelyeket békében meg sem tud mozdítani.
A Kun arra figyelmeztet, hogy szellemedet eluralta az anyagi.
Talán elfáradtál, kimerültél. Energiáid elszivárogtak. Hitedet elveszítetted. Nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna.
A vereség nyomasztó élményével élsz.
Manapság a depressziós embert pihentetik, analizálják, gyógyszerezik. Gyengéd figyelemmel veszik körül.
Valaha éppen ellenkezőleg: kemény próbák alá vetették, s mint a sokkterápiánál, veszélyes helyzetbe hozták, hogy rádöbbenjen erejére.
Az életenergia (Csi) és a hit kölcsönviszonyban vannak: nagyhírű embernek mindig hatalmas energiái vannak. A kimerülésnek ritkán vannak fizikai okai (tudják ezt a sportolók!) - sokkal inkább a lélek fárad el, azzal, hogy föladja távoli célját, s belesüllyed a hétköznapok kilátástalanságába.
Az energia hiánya mindig a Hit hiányából ered!
A Hit visszaszerzéséhez pedig nem pátyolgatás kell, hanem halált megvető bátorság!
A jósjel ítélete azt mondja:
"Levertség. Siker. Kitartás.
Az Igaz Ember hatása üdvös. Nem a te hibád!
Bármit mondasz, nem hallgatnak rád."
Ilyenkor szavaidnak nincs hitele.
Meg se hallgatnak.
Nincs erő a szavaidban?

Vagy ez "süket fülek" korszaka?
Bármi a válasz, a lényeg, hogy hallgass!
Ne akarj senkit se meggyőzni - kivéve önmagadat!
A megoldás úgysem a külső - látszólag vesztes - ügyek intézésében van, hanem abban a könyörtelen bátorságban, amellyel föllépsz saját gyengeséged és nyavalygásod ellen!
Ébredj rá, hogy Isten lelke lakik benned.
Ez azt jelenti, hogy erősebb vagy a sorsodnál!
Mindannyiunkban lakik egy halandó s egy halhatatlan én.
A Kun jósjele figyelmeztet: ne engedd, hogy a halandó győzzön!
Ne engedd, hogy lebeszéljen a harcról, a diadalról, a boldogságról!
Ne tűrd, hogy elhitesse veled, hogy "nekem semmi sem sikerül, vesztes vagyok, az is maradok örökké"!
Ne tűrd magadban a halál hangját!
Az "embert, aki még nem nőtt fel" a nehézség földhöz csapja.
Az Igaz Embert a nehéz korszak - min t az íjat - megfeszíti:
minél jobban feszül, annál messzebbre lő majd.

Gondolatok

Az alsó, Víz kuában a két sötét vonás közé szorult világos Jang vonás azt szimbolizálja, hogy a szellem az anyag börtönébe zuhant.
Jelenleg ez az általános világhelyzet: ezért korunk depressziós.
Ez nem csak első számú népbetegséget jelent, de köztudatot is, amellyel többé-kevésbé mindannyian élünk. Gyakran nem is lelki, hanem fizikai betegségekké válik, vagy egyszerűen csak nehezen viselhető, nyomott hangulattá, reménytelenséggé.
Megszüntetni csakis "korszerűtlen" eszközökkel lehet: fel kell ébreszteni magunkban az istenit, a szellemit, a halhatatlanság tudatát, és nem szabad azonosulni azzal az általános korhangulattal, amely az embert a földbe veri, és mint anyagi lényt, halálra ítéli.
Gyakran olyankor dobjuk ezt a jósjelet, amikor jó úton vagyunk ahhoz, hogy negatív lelkiállapotunk szomatikus betegséget idézzen elő.
A Kun egyébként a szellem útjának kikerülhetetlen sorsállapota.
Nem tévedésből kerültünk bele, hanem sorsszerűen! Előbb-utóbb ugyanis a bennünk lévő fénynek meg kell ütköznie a sötétséggel.
A csata manapság azért sem könnyű, mert a közösségtől, amelyben élsz, nemigen kaphatsz támogatást.
A közösség is depressziós, és nem tud magán segíteni.
Itt tehát saját fényedre vagy utalva, amelyet éppen fojtogatsz magadban.
Lehet, hogy a külső körülményeid kedvezőtlenek, de ne onnan várd a megoldást.
A benned tetszhalottként lévő Teremtő Mágust kell sötét gondolataid és negatív érzéseid koporsójából feltámasztani.
"Istenek vagytok!" - idézi Jézus a szent hagyományt.
Ébredj magadra, mert csak valódi Lényed tudja átvarázsolni az
életedet.
Ha belül sikerül - kívül is sikerülni fog!

Irányjel

Bőség FENG

(Képjel: Bőségszaru. Csírázó magokkal csordultig telt edény,
amelyet alulról tűz táplál.)

A beteljesülés, a tetőzés állapota. Napod delel, s ami érlelődött, most kibontakozik. Kulminál. "Ne légy szomorú! - mondja a bölcs. - Találd meg napodat lelked középpontjában!"
Az ember várakozó örömmel kíséri vágyának kibontakozását, de amikor beteljesül, mégis szomorúságot érez. Ennek több oka van. Először is tudja, a csúcs után már lefelé visz az út. Másodszor
látja, hogy álmaihoz képest kevés a valóság! Álmaiban több volt, szebb, és örömtelibb. Most itt van - de nem elég!
Ez a jel a megvalósulás örömét s szomorúságát jelenti.
A Feng a Tűz és a Dörgés kuákból áll: egyetlen villámlásban ragyog föl hirtelen az élet: itt van, de mindjárt eltűnik!
Minden sikert a múlandóság és a hiábavalóság érzete kísér.
A bölcs a következő tanácsokat adja: ne tartsd meg magadnak, amit elértél. Innen kezdve ne fölfelé törj - hanem terjeszd ki eredményeidet, adj belőlük másoknak is!
Tudd, hogy a fejlődés spirálisan működik: egy kör most lezárul.
Egy reménységed valóra vált, vagy éppen beteljesül, egy karmacsíra megérett az aratásra - új életkör indul.
Nézz körül, vess számot mindazzal, amit nem láttál, mert rejtve volt még az időben: s menj tovább!
De fölfelé!
Minden spirálkör legyen tágabb, szellemibb!
Ne azt folytasd, amit eddig: csak a mókus forog a saját kerekében.
Lépj följebb! Álmodj többet! Új tervek, új társak, magasabb eszmék!
A régit lezárni csak úgy lehet, ha tiszta szemmel, a "középpontodból" nézed, s józan számvetést tartasz eredményeid fölött. S utána nézz tovább! Magasabbra! A bölcs tudja, hogy életünk szimfóniája sok tételből áll, s ezért nem esik kétségbe, ha az egyik tétel befejeződik.
Sőt, ha szépen játszotta, még élvezi is.
Mai világunkban ide tartozik a nyugdíjba menetel lelki problémája is.
Az emberek nemigen tudnak új életet, új karmakört kezdeni.
Csak a test útja véges. A szellem útja: végtelen.
(Jól tudják ezt mindazok, akik bölcsen öregszenek.

Gondolatok

Mindent akkor ítélhetsz meg, ha valóvá válik. Ez a Feng. Amit hittél, reméltél, akartál: most itt van.
A hívóból előjött a fénykép, amelyre sok mindent ráexponáltál: most megnézheted, milyen.
"Ne légy szomorú!" - mondja a bölcs.
Miért lenne szomorú az ember, ha leszedte a fájának termését?
Először is azért, mert tudja, hogy ezután már jön a lombhullás.
Másodszor, mert álmaihoz képest mindig sanyarú a valóság.
Mert azt mondja magában: "Ennyi az egész?"
A bölcs számára ez a józan ítélet pillanata.
Minden ítéletet elsősorban önmagunk felett hozunk, s amikor valami sorsunkban beteljesül, nemcsak azt látjuk, amit tudatosan akartunk, de azt a sok mindent is, amit tudattalanul műveltünk közben: az elkészült képre rávarázsoltuk a gyengeségünket, ügyetlenségünket, gyávaságunkat is, azt is, hogy elkapkodtuk,
elrontottuk, ostobák voltunk.
Ráadásul a kész képen ott a világ is, amelyben éltünk: sok ember élettervének kell egybeesnie ahhoz, hogy itt valami létrejöjjön. Az ítélet arról is szól, hogy mi az, amiről én, s mi az, amiről mások tehetnek. Az önismeret kulcskérdése ez: mennyi a világ hibája s mennyi a magamé.
Mindent a gyümölcseiről ismerni meg.
Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadtunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva.
Ahhoz, hogy egy magasabb spirálkörbe lépj, számot kell vetned a megélt kör hibáival, eredményeivel.
A jóval azért, hogy hited erősödjön.
A hibával azért, hogy ne vidd magaddal.
A Feng jelében vizsgázik a bennünk lakó, sorsteremtő Mágus.

A vonások jelentését most nem írom le, azt, hogy milyen hatással volt rám meghagyom legközelebbre.