Újra itt

Régen írtam, tudom.

Épp a minap állapítottam meg egy beszélgetés kapcsán, hogy amikor jó értelemben véve "zajlik az élet", akkor kevesebb késztetés van az írásra, mert elvagyok abban a világban ami körülvesz, leköti a figyelmem az ami történik, kevésbé folyamatosan rögzülnek ilyenkor írásos formában az események.

Pedig jó látni, utólag visszaolvasni, hogy egy - egy bejegyzésre mi késztetett, és érdekes megélni, hogy az ahhoz kapcsolódó hangulat előjön.

Az az igazság, hogy az elmúlt hetekben a privát levelezésekben, csetelésekben éltem ki az írás iránti vágyamat, születtek olyan gondolatok, amik idővel itt is meg fognak jelenni.

Az utazás előtti héten már nagyon zaklatott és kimerült voltam.

Sorsfordító utazásra indultam, tudatosan készültem arra, hogy visszavigyek dolgokat oda, ahonnan hoztam, ahová való.

Nem tartom véletlennek, hogy éppen 10 évvel ezelőtt jártam Spanyolországban, akkor attól a helytől nem messze nyaraltunk, ahova most készültünk.

Magáról a nyaralásról majd külön írok egy élménybeszámolót, mert több szempontból is tanulságos volt.

Ez az év számomra a váltások, változtatások éve, mindenféle évfordulókkal: 5 - 10 - 20 és 40 ( :-( ), és a 7 - 14 - 21 is befigyel ezekben a hónapokban.

A spanyol úttal a 10 évvel ezelőtt kezdődött korszak lezárására adott lehetőséget a Sors.

10 évvel ezelőtt Spanyolországban már sokszor kalandoztak a gondolataim egy ember körül, aki elérhetetlennek tűnt, és megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztem iránta.

A megérkezést követő első napon rögtön lehetőségem volt arra, hogy felkeressem azt a helyet, ahonnan hazajőve, szépen, barnán, magabiztosan belibbenve a munkahelyemre MrPandán már nem lehetett nem észrevenni az érdeklődést irántam.

Lehetőséget kaptam egy időutazásra, hogy méltó helyére kerüljön egy epizód az életemből.

Most Lloret de Mar -ra először rá sem ismertem, meg akartam keresni a szállodát, ahol akkor laktunk, azonban a próbálkozásom nem vezetett eredményre.

Voltak ismerős helyek, de ahogy sétáltam nem ugrott be, hogy merre kellene indulnom.

Viszont ráismertem a tengerpartra vezető utcára, ahol esténként sétáltunk. A körhinta amire az akkor 6 éves lánykám minden este felült volna, most is ott állt, ahol akkor, és vele szemben ott a kisbolt, ahol a dobozos hűtött Sangriát vettük, amikor fürdeni indultunk. A körhinta napközben nem működik most sem, de azt nem tudtam megállni, hogy a boltba ne térjek be és ne vegyek egy doboz Sangriát, amit most egyedül saját magam egészségére fogyasztottam el...

A Sors biztos nem véletlen küldött el oda, mert aztán azt is megmutatta, hogy hol is a szálloda ahol laktunk 10 éve: igaz csak buszból, de többször is láthattam és Barcelonából visszafelé éjjel a működő, kivilágított körhintát is láthattuk.

Esténként sötétedéskor a tengerparton ülve furcsa volt megélni, ahogy tisztulnak az érzéseim, ahogy megnyugszom. Igazából nem is gondolkoztam, csak hallgattam a tenger zúgását és a pár kődarabbal jelképezett múltam a tenger áramlására bíztam.

Azzal az elhatározással jöttem haza, hogy azt a fajta megnyugvást, amit találtam minél tovább megőrizzem.

Jó volt úgy bemenni a munkahelyre is, hogy azzal fogadtak látszik, nem csak az, hogy pihentem, hanem az is, hogy töltekeztem.

Volt pár nehéz napom az elmúlt hetekben, de könnyebben túlteszem magam egy - egy mélyponton, mint korábban.

Persze ebben a barátok, régi és új ismeretségek is segítségemre vannak.

Mert azért nem volt egyszerű megélni 1 - 2 dolgot a hazaérkezésünket követően.

Egyfedelesemet még az utazás előtt elküldtem újra, miután addig csűrte - csavarta a dolgot, hogy csak le kellett írnom neki, hogy milyen keretek között tudok kettőnk között bármit is elképzelni... - Van amit soha nem értettem és lehet nem is fogom megérteni, pl azt, hogy mi a jó abban, hogy valaki a másikkal mondat ki dolgokat, azért, hogy arra nemet mondhasson???  :-(

Szintén az utazás előtti időszakhoz kapcsolódik, hogy TerézApu beígért és elmaradt úszásoktatását sem éltem meg túl jól.

A hazaérkezést követően nem lehet panaszom - szépen csendesen zajlik az élet.

Lánykám jött - ment mindenfelé, egyik barátnő, másik barátnő, Szegedi Ifjúsági Napok, épphogy iskolakezdésre "hazatalált" :-)))

Én sem unatkoztam.

Ifjú Titánunkkal levélváltások, boncolgatva az Élet kisebb - nagyobb dolgait, sajátos önelemzésekkel tarkítva. A székesfehérvári kiruccanásunk hármasban Hugic@ és gyermekei baseballos bandájával jó alkalom volt arra, hogy a virtuálból 3D -re váltsunk, nem is tudom megmondani mikor találkoztam olyan pasival, aki egyfolytában ennyit tud beszélni, és mindig van újabb téma, amivel elő tud rukkolni.

A strandolós sztorim Zorbához hasonlóan megér egy külön bejegyzést, most nem kezdek inkább bele.

Aztán itt volt az újabb Tantra est, ahol megtapasztalhattam, hogy milyen is, amiről beszélnek ott nekünk, le tudtam rakni az egomat és belekóstoltam, hogy milyen csak a felém és belőlem áramló energiának átadni magam, bizonyos tekintetben még iránymutatást is adott arra, ami "örök" vitatéma, és én hangoztatom magamról, hogy nem fogok kezdeményezni - a történtek csak megerősítettek abban, hogy jó úton járok.

A "csajos" estéimet is élveztem: Gyöngyi barátnőmmel rég találkoztunk kettesben és amióta Apucival a közös életüket - no meg Apuci házát - alakítgatják, telefonon se tudunk csacsogni,  így a Kopaszi gátnál tett sétánk és a vacsora egy hiánypótló találkozás volt.

Az est végén megtudhattam Kicsi Robot esküvőjének részleteit is... Mondjuk ez annyira nem hiányzott, de barátnőmből valahogy kikívánkozott a dolog... eddig soha nem foglalt még állást az "utódommal" kapcsolatban, most meglepődtem a megnyilatkozásán, amiről nem igazán tudtam hová tenni, azt hiszem engem akart megnyugtatni, hogy a másik tényleg rossz döntést hozott, és majd issza ennek a levét... mondjuk ezzel sok újdonságot nem mondott....

Mondtam, hogy mindenki pontosan azt kapja amit megérdemel, ez a két díszpinty meg tényleg megérdemli egymást, nem szereteten alapuló házasságot kötöttek, hanem érzelmektől mentes szerződést... Áldásom rájuk!

Szomszéd Asszonnyal a Dunaparty Megállóban futottam össze, egy adag heck és nem egy adag bor látta kárát látogatásunknak, ami igencsak tartalmasra sikeredett és hasznosnak bizonyult.

A mindenféle élettapasztalatainkat megosztva, a mostani eseményeket együtt elemezgetve lépdelünk a saját kis ösvényeinken.

Az az igazság, hogy a társkeresésnek köszönhetően olyan embereket sodort az utamba az Élet, akikkel egyébként nem találkoztunk volna. Illetve ez így ugye nem minden esetben igaz, mert ha azt nézem, hogy a gyerekek egy osztályba jártak, vagy a szülők nagyszülők egy faluban születtek, akkor máris cáfolom az előző állítást :-)))

Ja és volt még egy csajos estém, ahol szintén nagyon jól éreztem magam, - lánykám csak annyit kérdezett, mikor mondtam hol vagyok, hogy Anya!!! Te mióta szereted a Hooliganst??? - Magamse tudtam, hogy szeretem, de elmentem egy koncertjükre, így most már tudom, hogy múlt szombat óta nagyon szeretem Csipáékat :-))) Fergeteges bulit csináltak.

Hooligans - Szabadon