A skorpió és a béka

"Te olyan furcsa kártyás vagy... valaki, aki kártya helyett szenvedélyekkel és emberekkel játszik. Én voltam az egyik dáma a játszmában."

Egyfedelesemmel való újabb levélváltás kapcsán került elő a skorpió és a béka története, amit én ezidáig nem ismertem.

A jegy szülötteként azért befészkelte magát az agyamba, hogy mire is céloz eme történet felemlítője - két variációra bukkantam a neten:

I.

Egy nap a skorpió át akart kelni a folyón. A folyó viszont széles volt, nagy sodrással, a skorpió pedig nem tudott úszni. Hirtelen meglátta a magában békésen üldögélő békát, és elhatározta, hogy szívességet kér tőle.

A béka belement, hogy átviszi a skorpiót a túlpartra a hátán, de csak azzal a feltétellel, hogy a skorpió nem fogja megszúrni. A skorpió, miután átgondolta a dolgot, elfogadta a feltételt, és a szavát adta, hogy nem fogja megszúrni a békát.

Mielőtt még a folyó felét elérték volna, a skorpió belemélyesztette fullánkját a béka hátába. A béka a hátára fordult a folyó vizén, a skorpió szemébe nézett, és könnyekkel telt szemekkel megkérdezte:

- Miért tetted ezt? A szavadat adtad, és mégis megszúrtál.. így most mindketten megfulladunk.
A skorpió így felelt:
- Nem tehetek róla. Ilyen a természetem.

II.

A skorpió át akart menni azon a kis tavon, ahol a béka lakott. Megkereste a békát és azt mondta neki:

- Te béka, szépen kérlek, vigyél már át a hátadon a túlpartra!
- Dehogy viszlek! Dehogy viszlek, hogyisne! Azért, hogy a mérgeddel elpusztíts? Eszem ágában sincs! – válaszolta a béka.
- Ugyan, ne mondd már, én nem csíplek meg, hidd el! Kérlek szépen, vigyél át a tavon! – kérlelte a skorpió.
- Nem viszlek én! Olyan erős a mérged, hogy biztos bele is halnék! – utasította vissza békánk az új jövevényt. Ez így ment estig, míg a béka be nem adta a derekát, mert a skorpió már könyörgött neki, és a béka már nem bírta hallgatni. Azt mondta:
- Na, jó, gyere, mássz fel a hátamra, átviszlek, de nehogy megcsípj!

A skorpió nagy boldogan felmászott a béka hátára, ahogy az mondta, majd átúsztak a tavon. Megérkeztek a túlsó partra, de mielőtt a béka egyet is szólhatott volna, a skorpió halálosan megmarta, és csak azután mászott le a hátáról. Szegény béka a haláltusáját vívta, de még megkérdezte:
- De skorpió! Miért?
A skorpió pedig csak ennyit válaszolt:
- De hát, béka, én egy skorpió vagyok!

Már csak az a kérdés, hogy ki is a skorpió és ki a béka? :-))) - mert ebben az esetben nem biztos, hogy az én skorpiósságom érvényesül :-))) -írtam levelem címzettjének... (ebben az esetben = kettőnk vonatkozásában...)

Válaszként azt kaptam, hogy az eredmény ugyanaz. - szerintem nem. az I. esetbe mindketten belehaltak, a II. -ba csak az, akit megmartak - és nem biztos, hogy én voltam az, aki szúrt, hanem lehet, hogy a tripla szűz :-)))

Hogy ki a "hibás"? :-)  - jut eszembe az alább linkelt oldalon olvasottakról :-))) - mindketten kellettünk ehhez a játszmához... én Dámaként, Egyfedelesem meg Jokerként (van amikor Király és van amikor Ász, és ott a 10 pont is, csak a szerepváltásaival nem tudok /és nem is akarok/ mit kezdeni.) 

http://www.suutari.b13.hu/index.php?f=7&s=1&blogid=8900&arch=200811

"Az élethez rettenetesen sok erő kell. Kiváltképp ahhoz, hogy olyan életet éljünk, amilyen nekünk tetszik."