Búcsú

 "Elfáradtál az élet tengerén
Pihenj csendben a föld lágy ölén."

Ma reggel az iwiw -re belépve a hírfolyamban döbbenten láttam Bogyó üzenőfalán - itt hagytál bennünket...

Nem tudom mi történt Veled az elmúlt években, csak hallottam a válásodról, hogy az átszervezések Téged is érintettek és azok közé tartoztál, akik költöztek egyik alföldi városból a másikba. Időközben nyugdíjba mentél - vagy nyugdíjba kellett menni?, ezt nem tudom....

Később hallottam arról is, hogy rendeződött a magánéleted, találkoztál valakivel, akivel együtt élsz.

Néha megfordult a fejemben, hogy megkérdezzem mi van Veled - de a válásom óta nem beszéltünk, nem találkoztunk, és a történteket nem tudtam ki hogyan értékeli, inkább távolról követtem a régi ismerősök "sorsát".

Csendes, jóindulatú srácnak ismertelek meg, valahol azt éreztem, hogy az a kiegyensúlyozottság, amit kifelé sugárzol egy mély lelkületű embert takar.

Nem tudom, hogy hol és mikor találkoztunk először, az első emlékképem az, hogy ülünk Nálatok a nagy szobában, Te a földön rövid ujjú pólóban és mackónadrágban, a nagyobbik fiad akkor született, babalátogatóba mentünk.

Időközönként összejártunk, Ti is fiatal házasként, mi is, később kis gyerek itt is, ott is, nem volt szoros baráti kapcsolat, de azért néha jó volt leülni dumcsizni egyet.

Amikor lánykám születését követően beteg lettem és az orvosok nem tudtak mit kezdeni a tüneteimmel és gyermekem apja megosztotta az aggodalmát Veled, mondogattad, hogy Te majd meggyógyítasz.
A reikiről akkor hallottam először, de a reális kis gondolkozásom kizárta annak gyógyító erejét, hókuszpókusznak gondoltam, ahogy az "utaztatásaidat" is előző életekbe.

Te kihívásnak érezted, hogy  "meggyógyíts", de váltig tiltakoztam a "kuruzslás" ellen...

Egy komoly tüdőgyulladás hozott fordulatot, mivel semmilyen gyógyszer nem használt, nem sikerült teljesen felépülnöm, beadtam a derekam,  - addigra már talpmasszázzsal is foglalkoztál, abban valamennyire már akkor is hittem, így belementem abba, hogy próbáljuk ki... hátha...

És hátha... :-)))

Óóóóóó a mostani fejemmel mennyire másként állnék ehhez a dologhoz.... Hogy miért nem jutott eszembe az elmúlt években megkérdezni azt, hogy foglalkozol -e még ezekkel a dolgokkal? - nem tudom....

Sok mindenre rájöttem akkor általad, de pont az tartott vissza ennek elismerésétől, hogy túl sokat tudtál meg rólam pusztán a talpmasszázsok által.

Persze nem adtad fel, a kapott gyógyító erőt használtad volna, ezért egy idő után csak bevetetted a reikit is - azt hiszem akkor futamodtam meg igazán, amikor éreztem, hogy hat, de az agyam akkor még tiltakozott ellene...

(Csak így zárójelben... itt "díszeleg" egy reiki I. oklevél a polcomon...)

Egyszer rávettél egy "utazásra" is, hááát... ütős volt - de úgy éreztem nagyon kiadtam magam, ezután nem kértem többet a gyógyító erődből...

Aztán a különböző átszervezések miatt Repülőssel a munkakapcsolatotok is átalakult, egyre távolodtunk egymás látóköréből, így azt sem tudom ki vált hamarabb, mi vagy Ti, vagy éppen egy időben.

Az iwiw -nek köszönhetően megkérdezhettem volna, hogy mi van Veled, de nem tettem, csendesen vettük tudomásul egymás ott létét  2007. október 4. óta.

A ma reggel látottakból sejtettem, hogy a saját magad választott utat járod.

Próbáltam kideríteni mi történt, olvasva a híreket - esélyt sem adtál magadnak.... - Persze mondhatod azt is, hogy minek kíváncsiskodom annyit most, ha eddig nem tettem....

Ha egy kicsi is igaz abból, amit nekem összehordtál az újjászületésről, meg a túlvilági létről, akkor ezt most olvasod, és tudod, hogy baromira haragszom Rád!!!

Január 1 -én Madár, most meg Te...

De... ha már így van, remélem legalább együtt üzemeltetitek az ottani, felhők feletti, csillagok közötti, égi repteret.

A temetéseden találkozunk....

“Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is, a csillagok közt landolsz.”