Ez egy igazán jó nap volt...
Évekkel ezelőtt voltam már egyszer vitorlázni.
Lánykám mintha egyszer említette volna, hogy Őt érdekelné ez a dolog, így amikor jó másfél hónapja valamelyik kuponos oldalon találtam egy lehetőséget igen baráti áron, - nem is gondolkoztam, befizettem egy útra.
2 óra - rossz időben még sok is, jó időben meg éppen elég, - gondoltam.
Nagyon párás időre ébredtünk, az éjféltájt érkezett vihar nem hűtötte le nagyon a levegőt, ellenben a páratartalom az egekbe szökött - legalábbis én így éreztem, amikor kiléptünk házunk kapuján...
Reggel időben kelni nem esett túl jól vasárnap, de a cuccot össze kellett rakni, szendvicset készíteni - maileket megnézni, közösségi oldalakra bekukkantani :-P - mindehhez idő kell - de ez a nap a nagy kiruccanásra volt szánva. - És persze vártam milyen hatással lesz az élmény kamasz lánykámra.
Szokásomtól eltérően sikerült időre, nyugiban összeszedelődzködni... - na jó... majdnem... mert kapkodni kellett volna a csülkeinket, hogy elérjük a vonatot, ha a kapun kilépve nem csap arcul a párás levegő... - de ez volt az a pillanat, amikor erős késztetést éreztem arra, hogy visszamenjek a slusszkulcsért.... ciki, nem ciki, autóval megyek le a közeli vasútállomásig - legalább este se kell várni a buszra, ami hazahoz...
Egyik vonat, másik vonat, és még egy átszállás -végül megérkeztünk. Az idő a víz partján se jobb - még fülledt hőségnek se mondanám... - kész voltam... szél seholse, felhők mögül hamiskásan kacsintgató napocska és páradús levegő...
Séta a Balaton partján, míg a program indul - ott valami verseny, szegények épp futottak, meg egy rakat kerékpár, gondolom triatlon, - az időjárás nem kedvezett nekik, nem irigyeltem őket....
Végül a megadott időben startolt a program - szél szinte semmi... így érdekes vitorlázni.... mondjuk nem bánom, hogy nem a viharos vízzel és széllel kellett küzdeni....
Amitől mégis nagyon jó ez a nap, hogy azt láttam a csajszin, hogy élvezi, és nem teher neki, hogy együtt vagyunk ahelyett, hogy a barátaival lógna, csacsog és mondja a kis dolgait, és amikor a már - már feltámadó széltől elfárad a hajón, akkor bújik hozzám...
Ahogy a fényképeken is látszik a fényviszonyok se voltak az igaziak - de ez most másodlagos.
Nekem fontosabb volt, hogy együtt voltunk, és bár fáradtam és kimerülten estünk haza késő este, azt láttam, hogy az élményen osztozunk....
Az alábbi képriportot meg értse úgy mindenki ahogy akarja ....és ahogy jól esik :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése