2012. június 30., szombat

Rózsaszín szeműveg



"Általános tapasztalat, hogy a férfiak egyre láthatatlanabbak lesznek, eltűnnek a történeteik mögött. Már a nők között is akadnak olyanok, akik kezdenek átlátszóvá válni, megfelelő fényviszonyok között át is látok rajtuk. De lehet, hogy én szenvedek embervakságban - alig maradt már nekem valaki. Lehet, hogy csak egy új szemüveg kéne, vastag, rózsaszín, multifokális, platinakerettel."

Egyfedelesemmel történő újabb levélváltás kapcsán került elő a rózsaszín szemüveg kérdésköre.

Jelen esetben megengedtem magamnak azt a luxust, hogy egy időre fel is vettem eme csodát, amin keresztül másként néz ki a világ.
Igazából még hálás is vagyok érte, mert az elmúlt egy hét után kicsit más színben látom a dolgaimat - no nem, nem, a lila köd azért nem borította el az agyamat, -de kellett ez a kis megerősítés.

Azt sem semmi megélni, hogy a férfienergia megint a mauri után jelent meg, azon a hétvégén Egyfedelesem személyében. - már önmagában ez is éppen elég lenne, de pont aznap mondta lánykám hogy menjünk el egy bizonyos helyre -mire én mondtam neki, hogy nem biztos, hogy szívesen kóricálnék azon a tájon, mert Murphy, hogy belebotlok Egyfedelesembe, amit meg nem kellene... na ezek után jött Tőle az üzenet este...

(No de ezek olyan zárójeles "apróságok", amikre jelen esetben nem figyelek oda ugyebár... - szólt a józan ész, mielőtt szédülni kezdtem volna...)

Néha jó lenne pasi aggyal gondolkozni, vagy megérteni, hogy bizonyos dolgokat miért tesznek, vagy miért nem tesznek. És leginkább azt a részét jó lenne megtudni, hogy náluk VALÓJÁBAN hogy működnek az érzések, hogy amit én nőként érzésnek gondolok egy pasinál az tényleg az -e vagy sem...

A látszat ellenére TUDOM, hogy nem ez az az eset, amire azt mondhatom, hogy partot értem, de úgy tűnik, hogy fontos momentumokkal segítheti a kikötést. - Próbálok erre koncentrálni, a jóval élni, ami sérülést okozhat azt kizárni.

Az a jó, hogy nem csak én vigyázok magamra, hanem a másik is ódzkodik attól, hogy egy bizonyos határt átlépjen - így szerintem mindkettőnknek könnyebb. - vagy nem, mert talán éppen ez, (amit úgy hívok, hogy a ki nem mondott gondolataink beszélgetnek egymással) teszi titokzatossá és vonzóvá a másikat :-)))

Ez most ennyi, - Ő nem lép ki, megírta (igaz én kis naív azt hittem elsőre, hogy ebből nem lép ki, aztán összeállt a kép "játszma" - írta korábban - szóval nem ebből nem lép ki, hanem abból...)

Én meg egyszer kiléptem - nem fogok ennél jobban visszalépni, - egy esetet kivéve, ha együtt állhatunk a kör közepén...

A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik.

Nincsenek megjegyzések: