"A sors dönti el hogy ki lép be az életedbe de te döntesz arról hogy ki marad"
Előbb - utóbb eljön az a pillanat, hogy meg fogom mutatni Neked ezt a blogot, vagy a Rólad szóló, Rád vonatkozó írásokat, mert tartok tőle, hogy nem hiszed el, amikor azt írom, hogy tudtam elő fogsz kerülni
Sajnos azt is tudtam, hogy meg fog viselni az, hogy erős legyek és ne engedjelek a közelembe.
Ilyenkor ösztönösen leszek "vadóc" hátha sikerül végleg elriasztanom magamtól, válogatás nélkül írom ami eszembe jut, nem gondolkozom és nem érdekel, hogy mit gondolsz...
Tegnap "sikerrel jártam", hiszen a beszélgetés, amit kezdeményeztél vett egy fura ívet és most Te írtad, hogy kiléptél.
Aztán persze visszatáncoltál... Meghagyva magadnak azt a lehetőséget, hogy újra feltűnj majd.
Reggelre lehiggadtam, így kaptál 2 levelet is, az egyikben válaszoltam a kérdésekre, amivel indítottál, - erre még jött egy szűkszavú válasz, ami számomra mindig többet üzen, mint amit leírsz, szóval úgy érzem, hogy örültél annak, hogy mégis elmeséltm milyen volt a nyaralás.
Nem tudom miért fontos Neked, hogy tudd mi van velem.
A másik levelet magam sem tudom miért írtam, talán azért, hogy erősítsem nem tudok haveri alapon válaszolgatni a kérdéseidre.
Mi az ami motivál?
Persze hiába kérdezek, úgysem válaszolsz, teljesen felesleges azzal gyötörni magam, hogy kérdéseket tegyek fel, látom magam előtt, ahogy mosolyogsz, de nem mondasz semmit, ahogy tegnap este is inkább azt írtad, kilépsz, ahelyett, hogy válaszoltál volna arra, amit kérdeztem.
Sok meglepetést nem okozhatok, a nyaralás előtt megírtam, hogy mi az, ami miatt ez a dolog nem működhet úgy, ahogy azt Te szeretnéd.
Pontosan ugyanannyi idő telt el, mint a múltkori hallgatáskor.
Mi történik 6 - 7 hetente, ami miatt késztetést érzel arra, hogy megtalálj?
Barátilag, vagy ismerősileg, vagy ahogy gondolom - írtad - eszedbe jutottam, és megkérdezted mi van velem, meg a terveimmel.
Na ez kiverte a biztosítékot nálam... Nagyon jól tudod, hogy ez igencsak egyoldalú és sajátos "barátság", vagy "ismeretség"
Ilyenkor, amikor kiakadok miattad, mindig eszembe jut, amit az első találkozás után írtál nekem, hogy okos, tapasztalt nőnek tartasz, - ilyenkor nem érzem magam annak, mármint okosnak :-( - tapasztalat meg jobb, ha nem lenne, és jó lenne olyan butának lenni, hogy ne gondolkozzak ezeken a dolgokon. - mondjuk akkor meg nem érdekelnélek, szóval ördögi kör ez.
Mit csinálsz, és miért csinálod?
Onnan, ahol vagy nem lépsz ki, de "játszmák" - kal teli kapcsolatot se szeretnél, az éjjel, gyenge pillanatokban elküldött sms -ek, telefonok kapcsán írtad egyszer azt, hogy nem kérsz belőle megint, mert legutóbb megégetted magad és hosszú ideig tartott feldolgozni....
Annyira durva látni Téged így kívülről.
Egy nagy adag tudatosságba öltöztetett érzések, és a lelked, amit vasfüggönnyel védesz.
Nem tudom, nem értelek és nem tudok eligazodni se rajtad, se azon, hogy mit, miért teszel.
1 éve immár, hogy tudunk egymás létezéséről.
Az, hogy újra és újra (f)eltűnsz számomra azt az "üzenetet" hordozza, hogy nem a szexre utazol, az első pillanattól kezdve az volt az érzésem, hogy szeretsz velem "beszélgetni", élvezed a levélváltásainkat, és van egyfajta megmagyarázhatatlan megértés és fogékonyság a másik iránt.
Olyan nincs, hogy férfi és nő között barátság legyen, mert az egyik biztos, hogy többet szeretne kihozni a dologból, mint a másik.
Azt mondtam Neked, mikor először találkoztunk, hogy az Élet nem véletlen sodor olyan helyzetekbe, amikor nem független férfival kerülök kapcsolatba.
Azt nem tudom Veled milyen feladatom van, azon túlmenően, hogy következetesen nemet mondjak Neked, miközben egészen mást szeretnék. Illetve arra mindenképpen nemet mondok, amit az utazás előtt írtál, és van amire nem mondanék nemet, de azt meg Te zártad ki.
Ezért nem értem, hogy akkor most megint miért kerestél meg.
Nem tudok Veled önfeledten csacsogni és mesélni arról, hogy mi történt az elmúlt hetekben.
Lehet én bonyolítom túl és csak hagyni kellene, hogy idegyere, amikor eszedbe jutok, aztán majd lesz valahogy, de nem lehetek saját magam ellensége, aki azzal gyötri magát, hogy berendezkedik a várakozásra, azt lesve, hogy mikor jutok eszedbe - nem barátilag.
Küzdök ellened, meg magammal, miközben sírok amiatt, ami történik.
Joggal féltenek az újabb csalódástól és attól, hogy értelmetlen helyzetekbe sétáljak bele önként.
Megírtam legutóbb, hogy azért ne keress, mert felbolygat minden egyes megjelenésed, amikor az érdeklődés mellett a megfelelő táblácskákat felváltva emelgeted, arra emlékeztetve, hogy a tények kemények.
Tegnap este is ez történt, ezért írtam most már nyomatékosan, hogy kérlek tarts tiszteletben, és felejts el.
Ezt a csiki - csuki játékot nagyon rosszul viselem és nem tartom korrektnek a részedről :-(, főleg amióta tudod, hogy nem vagy közömbös... - persze ez utóbbi meg biztos legyezgeti a hiúságodat. Az az igazság, hogy azért nem rejtettem véka alá ezt, mert bíztam benne, hogy elriaszt Téged. Nem így lett, viszont ellenem fordítottad a saját fegyverem és ezt használod fel, amikor újra és újra szembesítesz a valósággal, aminek részemről egy ideje sírás a vége :-(
Aztán eltűnsz, én megint kiskanállal rakom össze magam, és mikor éppen jól érzem magam Te felbukkansz a semmiből és kezdődik minden elölről, csak a spirál egy másik szintjén.
Azt nem tartom járható úrnak, hogy az a 10 év, aminek kapcsán egyszer azt írtad, hogy annyi ideig nem akarsz szerelmes lenni, az így teljen el, talonban tartva engem...
Nem tudom mit akarsz tőlem és nem tudom milyen szerepet szánsz nekem az életedben.
Ha csak a testiség vonzana, akkor úgy gondolom nem így kezelnéd kettőnk dolgát.
Azt meg érzem, hogy van egyfajta vonzalom kettőnk között, ami nem hagy kilépni se Téged, se engem.
"Minden beteljesületlen szerelem egy kicsit védettebbé tesz a következővel szemben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése