Piknik

 

Csak kétféle életforma létezik: az egyik a félelemorientált, a másik pedig a szeretetorientált élet. Ha életed mozgatórugója a félelem, akkor mohó, kapzsi, pénzsóvár, agresszív és egoista leszel. Ha életed mozgatórugója a szeretet, akkor szükségszerűen megszűnik benned a félelem, a mohóság és a kapzsiság, mert a szeretet tudja, hogyan kell megosztani. A szeretet élvezi, ha adhat, nem ismer nagyobb élvezetet ennél.

Ez az idézet akár mottója is lehetne a két héttel ezelőtti hétvégi rendezvénynek.

Talán a második tantra esten hallottam, hogy Házigazdánk szeptemberben tervez egy hétvégi pikniket, tűzrakással, sátrazással, zenéléssel, énekléssel.

Forrásvizet hord a Dunakanyarból és felfedezett egy szép helyet, adta magát az elvonulás ötlete.

Akkor már láttam, hogy ez az időszak nekem programokkal zsúfolt így izgalommal váltam, hogy melyik időpontra esik a választás.

A honlapot lesve széles vigyor ült ki az orcámra, mikor láttam, hogy a kijelölt hétvége más programmal nem ütközik, a vasárnap délutáni úszásra meg csak eljutok valahogy.

Mivel úgy hirdették meg a részvételi lehetőséget, hogy ha nincs sátra valakinek, de szeretne sátorozni az jelezze - igazából nem is gondolkoztam raja, hogy ott éjszakázom -e vagy sem...

Az utazásból is a kényelmesebbik variációt választottam - nem szeretek olyan helyen vezetni, ahol még nem jártam, nem ismerem az utat -, így éltem azzal a lehetőséggel, hogy ha van valakinél üres hely, akkor utasként csatlakoznék.

A ráhangolódást beárnyékolta az, ami már jó pár napja foglalkoztatott: Népszerűkém megjelenését milyen üzenetnek szánta az Univerzum...

Arra, hogy "feladat" csak utólag jöttem rá, mind a helyzetet, mind az embert elemezve.

Az, hogy milyen feladatom van az Ő megjelenésével magammal, igencsak lekötötte a gondolataimat, a választ nehezen találtam meg.

Mindezt tovább színesítette, hogy szerda este a csoporttársnő invitálása ugyan jól esett - tartsak velük szombaton (Velük = Ő + egy másik lány + Népszerűkém) -, elsőre bevállaltam, de aztán a belső késztetésem (leánykori nevén "a kis Vadóc" :-))) - Róla inkább majd egy külön bejegyzésben) azt mondta, hogy nem vágyom én arra, hogy a történtek után Népszerűkém fuvarozzon.

Másnap egy mail, hamar jött a válasz - Házigazdánk autójában van hely.

Nem gondolkoztam a válaszon: vele megyek... Népszerűkémet átadom a másik két leányzónak...

Indulás napján találkozó ott, ahol az estek zajlanak, nekem fura volt megérkezni úgy, hogy csak én voltam ott, meg a Házigazda (aki ott is lakik), egyébként meg  üres a játéktér...

Ráadásul a pár nappal azelőtti est hatása - szokás szerint 2 - 3 nap múlva jelentkezve éppen rám telepedett, szóval minden voltam csak nem nyitott és nem befogadó :-( - azzal a teherrel a vállamon, hogy pár óra múlva még Népszerűkém viszontlátásával is meg kell birkóznom...

Néha átfutott az agyamon, hogy hová is tettem a józan eszem, akkor amikor a piknikezésre adtam a fejem, - a lelkizős részét félretéve is maradt egy adag gyakorlatias kérdés, különösen annak ismeretében, hogy egy hűvös napra ébredtünk, én szégyen, nem szégyen, sínadrágot és sídzsekit is eltettem a hátizsákomba.

Lestek is nagyot, hogy mi az a hatalmas pakk, amit éppen cipelek...

Elég vicces volt elmesélni, hogy (másnapi úszás miatt) fürdőruhától a síkabátig minden van nálam :-)))

A hétvége nagy tanulsága az, hogy különböző szinten létezünk.
Amin én görcsölök másnak egy hangyalépés, a köztes állapotban egy tyúklépés :-)))

Házigazdánktól alapból kész lettem volna (haladjunk már stb - mormoltam volna magamban), ha nem ismerem már egy kicsit, - így kevésbé volt meglepő, ami történt.
"csak hagyni kell megtörténni a dolgokat" - ebben egyébként sok igazság lehet, de én még nem vagyok azon a fejlődési szinten, hogy ezzel maradéktalanul azonosulni tudjak.

Ennek a szemléletnek köszönhetően viszont hihetetlen nyugalom árad emberünkből - én ide ebben az életben nem, vagy csak valami csoda folytán juthatok el...

A keserű pirula lenyelése előtt azért ettem... Méghozzá indiai kaját, mert útközben megálltunk egy Krishna szentélybe ebédelni.

Népszerűkém viszontlátása, mint "szükséges rossz", tudtam nem lesz egyszerű.

Fájó pont, hogy azt ígérte hív, majd nem tette, és azt a látszatot kelteni, hogy ezt könnyedén kezelem...

Nem esett nehezemre az üdvözlő ölelésbe elveszni...

Ahogy telt az idő, én egyre inkább bezártam, - tudta minek szól... Persze a tábor, ahova elment összekovácsolta másokkal, akikkel most találkozott újra... Hülye skorpió agyam... a féltékenységgel :-(

A szerda esti szeánszokról ismertem két csajt azok közül, akik ott voltak és slussz... De nem is voltam abban a hangulatban, hogy különösebben új ismeretségekre tegyek szert. Mivel a két lány volt Népszerűkém utasa nem voltak éppen arra alkalmasak, hogy megosszam velük mi nyomja a lelkem, de percről percre rosszabbul éreztem magam.

De az Égiek vigyáztak rám. Megérkezett még egy lány a szerda esti csoportból, akivel az elejétől szimpatizálok, és egyik alkalommal bizalmába avatott, így megosztottam vele, hogy miért nem érzem ott jól magam, ahova azért mentem, hogy töltekezzek.

Sok fontos tanulsága volt a beszélgetésnek, 2 amit kiemelnék most.

Az egyik, hogy történetemet meghallgatva azt mondták rólam, hogy tipikus skorpióként magam felé fordítom a méregtövisem = magamat okolom azért, ami nem rajtam múlik. A másik ebből következik, hogy ha már így alakult, akkor legalább mondjam ki, ami bánt, annak, aki a fájdalmat okozta.
Tiltakoztam ellene, nem hittem azt, hogy bármin is változtat, ha megmondom Népszerűkének, hogy csalódást okozott a szó nélküli eltűnése.

Népszerűke próbált velem beszélgetni az este folyamán többször is, de nyilván az én bezárásom okán nem sokra jutottunk... Kerülgetett, mint macska a forró kását - azt hiszem ennek a képnek szó szerinti értelmezése írja le jól, ami történt. Az egyik ilyen próbálkozás alkalmával lehuppant mellém a tűznél és újabb beszélgetést próbált kezdeményezni. Két mondat között, egyszer csak vettem a bátorságot, ránéztem, és kedvesen közöltem vele, hogy vártam a jelentkezését, csalódott voltam, hogy nem hívott.

Magam sem számítottam arra, hogy ez a pár bátortalanul egymás mellé rakosgatott szó milyen hatást vált ki belőlem. Tényleg megkönnyebbültem. Pár perccel később azt éreztem, hogy oldódik a felgyülemlett feszültség, nem bántam, hogy egy augusztusi estén átadtam magam annak, hogy valaki nem tudja, csak érzi milyen vagyok, és nem vártam már azt sem, hogy legyen folytatás.

Azzal, hogy kimondtam, amit éreztem, el is tudtam engedni Őt és a történteket.

Megtapasztaltam a kimondott szó erejét, ami számomra nem várt fordulatot hozott, túl tudtam lépni olyan dolgokon, amiken napok, hetek óta görcsöltem.

Ez adta meg a kérdésemre a választ: Miért "kaptam" Népszerűkét? - Hát ezért... - A számomra pozitív oldalát egyből érzékeltem, hogy NŐnek lát, olyan NŐnek, amilyen szerettem lenni egy férfi oldalán.
De ez túl szép és túl egyszerű lett volna. Nekem soha semmi nem jutott készen. Mindennel volt feladat is... - Itt a helyzettel és az emberrel is. :-))) Idő kellett hozzá - de rájöttem a megoldásra... :-)))

Készen állok a következő üzenet megfejtésére :-)) 

"Ha feladja az ember, soha nem tudja meg, lett volna-e ereje ellátni a feladatot."