Reload

"Mindig van újrakezdés, mert soha sincs vége semminek."

Mostantól nehéz lesz ide írni, úgy hogy ne érjen az a "vád", hogy a Neked szóló dolgokat itt írom meg, és nem mailben - amire meg azt mondod, hogy olyan, mintha a blogomba írtam volna nem Neked :-)))

Amikor megfogalmazódott bennem, hogy elkezdjek blogot írni az is motivált, hogy a "jövendőbelim" majd láthatja azt az utat, ami hozzá vezetett.

Ha sajátosan is, de a szándék megvalósult, méghozzá az első bejegyzés által - igaz, akkor meg sem fordult a fejemben, hogy mi újra egy pár legyünk, leszünk, lehetünk valaha...

Keresem azt, hogy hol fordult meg bennem az, aminek a következtében az elmúlt három napban csak azt vártam, hogy együtt legyünk, találkozzunk, beszélgessünk.

Nem tudom, nem találom a választ, de lehet ez így helyes, mert ettől nem "tudatos" ami történik.

Mármint észnél vagyok, annak ellenére, hogy néha úgy tűnök, mint akinél elmentek otthonról :-))), egyszerűen csak alkalmaztam, ami a tantra esteken sokszor elhangzik: csak hagytam, hogy megtörténjenek dolgok.

Azt hiszem a másfél - két héttel ezelőtti e -mailek voltak az első jelei ennek, az volt bennem, hogy nem tiltakozom tovább, ha MINDENT tudni szeretnél rólam, ám legyen.

Aztán amikor beszéltünk arról, hogy pont a szülinapod hetén leszel itthon már én mondtam, hogy ebből az alkalomból menjünk el kajálni valahova, az uszodás talit is kigondoltam, igaz nem számítottam rá, hogy összejön, de amikor azon sajnálkoztam magamban, hogy miért nem egy nappal hamarabb érkezel, már az is bennem volt, hogy az esetleges közeledésed nem fog túl nagy ellenállásba ütközni....

Már csak az volt a kérdés, hogy az elmúlt időszak néha félrement üzenetváltásai mennyire voltak bántóak, és milyen nyomot hagytak Benned.

Az az igazság, hogy meglepődtem saját magamon, a korábbiaktól eltérően nem húztam be a kéziféket, meg tudtam tartani azt az érzést, hogy hagyom megtörténni azt, aminek meg kell történni és nem gondolkozom olyan dolgokon, mint régebben.

Kívülről nézve magamat csodálkozom a hozzáállásomon, nem görcsölök, átadom magam annak, ami jó.

Néha átfut rajtam, hogy ez így sok(k) Neked, váratlan és hirtelen és lehet vissza kellene fogni magam...

Nem lehet egyszerű Neked velem, pl.: most tök nyíltan beszélek olyan dolgokról, amiket régebben ha nem is tabuként kezeltem, de nehezen osztottam meg, vagy nem szívesen beszéltem róla és ezért a tényekre szorítkozva rövidre zártam a mondandóm.

Most azon veszem észre magam, hogy ez megszűnt, a lehető legtermészetesebb, hogy válaszolok arra, amit kérdezel.

Azt érzem magamon, hogy megvalósul amiről már többször is írtam: nincs szükségem a taktikázásra, praktikákra egyszerűen és őszintén szeretnék létezni, nem álarc mögé bújva és nem a másikat fejtegetve.

Éppen ezért lep meg, hogy milyen kérdések "dolgoznak" Benned és nézek nagyokat, hogy mi az ami megmaradt régről....

Ez az írás nem egy tipikus bejegyzés, nem igazán sikerül elvonatkoztatni a Neked szóló dolgoktól, de idővel majd alakul.

Ma nem találkozunk, és elképzelésem sincs hogy fogom most érezni magam a tanra esten, - mondjuk az elmúlt három nap éjszakázásának köszönhetően nem esik majd nehezemre ellazulni, mi több attól tartok, hogy el fogok aludni...

Szombattól pedig más lesz esténként, mint eddig ott ülni a gép előtt és azt várni, hogy valahogy sikerül -e bejelentkezned az msn -re, vagy sem.

Egy dolog van, amitől tartok - a múlt lenyomata -, hogy az újrakezdések mindig nagyon jók voltak, de egy idő után eltávolodtunk egymástól, és bár nagyszájúan azt találtam írni vasárnap este, hogy távkapcsolatban jók vagyunk, azért van bennem egy adag félsz attól, hogy most nem 100 km, hanem 1000 km fog elválasztani egymástól bennünket.

Ilyenkor az a következő pozitívba átfordító gondolatom, hogy de láthatóan, érezhetően másként állunk ahhoz, ami történik, a magam részéről ez biztos.

Bár nem kérdezted, de mondom: mostantól nem keresek társat tovább az RV -n.

"A köteléket, ami egymáshoz fűz minket, nem szakíthatta el sem a szétválás, sem a távolság, sem az idő. És nem számít, mennyivel különlegesebb, gyönyörűbb, okosabb vagy tökéletesebb nálam, ő is ugyanolyan visszavonhatatlanul megváltozott, mint én."