"A fény csak fordított árnyék"
Egy ideje már motoszkál bennem, hogy megírjam, hogyan is lett Gyertyavirág ez a blog.
Leginkább azért, mert a blog leírásaként választott szöveg "hitelességén" gondolkoztam...
"A gyertyavirág gondoskodik a vidám hangulatról, nyugalmat áraszt, és biztosítja a test, a lélek, és a szellem egyensúlyát."
Szeretném, ha így lenne, de ettől messze állok...
Egyszer talán elérem a létezés azon fokát, amikor gondoskodok a vidám hangulatról és nyugalmat árasztok - az az érzésem, az eddig itt megosztottak nem éppen ezt képviselték. - Viszont a cél adott: a test, a lélek és szellem egyensúlyának megteremtéséért sokat teszek.
Ezért megfordítottam magamban a mottót is:
A test, a lélek és a szellem egyensúlya nyugalmat áraszt, és gondoskodik a vidám hangulatról :-)
Az, hogy az egyensúly felborult az jól érzékelhető volt az elmúlt 7 - 8 évben.
A lelki bizonytalanság testi tüneteket produkált mindenféle betegség formájában és ha már itt tartunk - tudom ezzel többen nem értenek egyet - nem vagyok kibékülve azzal az 5 - 8 kg -mal, ami felkúszott rám ezen időszak alatt. Mindez az elégedetlenség szellemi szinten úgy jelentkezett, hogy szép lassan bezártam magam a saját (gondolati) világomba.
Soha nem voltam egy hűűű de extrovertált egyéniség és ezen nem segítettek a magánéleti kudarcok a munkahelyi fásultság sem. Ezt a befelé fordulást hivatott oldani már a pszichodráma is, ami azért sajátságos, mert mindeközben éppen hagytam magam Kicsi Robot által bezárni - igaz összességében a foglalkozás elérte célját, méghozzá felismertem: nem tudnék egy életen keresztül az érzelmi sivárság mellett folyamatosan alárendelt szerepben élni és véget vetettem Kicsi Robottal való kapcsolatomnak, mikor szembesültem Dundika megjelenésével.
A megkönnyebbültség érzését váratlan módon 1 hónap múlva már érzékeltem is, ahogy azt is, hogy milyen nagy terhet tettem le a vállamról.
A felszabadulás azonban nem járt együtt a mások felé nyitással.
Azzal, hogy milyen mértékben zártam ki magam mindenből és mennyire megközelíthetetlenné váltam az RV -n lét szembesített.
A sorozatos visszajelzések, hogy zárkózottnak tartanak váratlanul értek - annak ellenére, hogy nagyjából tudtam milyen képet alkotnak rólam általában elsőre.
Ezt valamilyen szinten oldotta, hogy elkezdtem tudatosan építkezni és valami rendszert vinni a szétcsúszott kis életembe.
A kondizás, utána a szaunázás, az úszni tanulás, a fotózás, a mauri masszázs rendszeressége mind azt segítette, hogy kimozduljak otthonról egyedül is, hogy emberek közé menjek. Nagyon messziről indultam a kinyíláshoz vezető úton, így az eredményesen megtett eddigi út csak töredéke annak, ami a teljes távot jelenti.
A hétvégén többször elhangzott egy mondat: a saját határainkat tágítani - és egyszercsak bekattant... nem átlépni, hanem tágítani.
A nagy útkeresésben feszítgettem, néhol túlléptem a saját határaimat, amivel hibát követtem el, ráadásul ezek a helyzetek utólag az önostorozásra adtak okot, amitől meg szenvedtem... - ehhez kapcsolódó nagy felismerés, hogy hajlamos vagyok olyan helyzeteket teremteni saját magamnak, ami azzal jár, hogy "bántsam" magam.
Már azt is tudom, hogy ez azért van, mert így nőttem fel. Valamit mindig számon kértek rajtam, soha nem volt elég amit teljesítettem, soha nem voltam elég jó.
A nagy kérdés, amit a hétvégi záró körben feltettem: ha tudom valamiról, hogy mire vezethető vissza, azon hogyan lehet változtatni?
Elengedéssel?
Na ez az ami nálam szintén egy nem egyszerű történet, és soha nem is volt az.
A nyitó gondolattól sikerült jól elkanyarodni... :-)))
Már azt is tudom, hogy ez azért van, mert így nőttem fel. Valamit mindig számon kértek rajtam, soha nem volt elég amit teljesítettem, soha nem voltam elég jó.
A nagy kérdés, amit a hétvégi záró körben feltettem: ha tudom valamiról, hogy mire vezethető vissza, azon hogyan lehet változtatni?
Elengedéssel?
Na ez az ami nálam szintén egy nem egyszerű történet, és soha nem is volt az.
A nyitó gondolattól sikerült jól elkanyarodni... :-)))
A blog nyitásakor valami nyugalmat sugárzó hangulati képre vágytam, több előre kitalált cím már foglalt volt, a szavakkal való játszadozás adta ki a szóösszetételt: Gyertyavirág - ami valamiért nagyon megtetszett, békét és nyugalmat sugárzott. A megérzés jó volt, találtam egy oldalt, ahol az energiát adó növények közé sorolják és a leírásban olvasható gondolatot társítják hozzá.
Hogy mennyire igaz rám? Semennyire...
A lelkem inkább érzem egy háborgó tengeren hánykolódó hajónak, ami a kiállt megpróbáltatások után lágy hullámokon való ringatózásra vágyik, - ebben az állapotban nehéz a vidám hangulatról gondoskodni.
Viszont a mottó megfordításából született gondolatot igaznak vélem, és az utóbbi időben ezt tapasztalom is, aminek hatására a tomboló vihar is csillapodni látszik.
Hogy mennyire igaz rám? Semennyire...
A lelkem inkább érzem egy háborgó tengeren hánykolódó hajónak, ami a kiállt megpróbáltatások után lágy hullámokon való ringatózásra vágyik, - ebben az állapotban nehéz a vidám hangulatról gondoskodni.
Viszont a mottó megfordításából született gondolatot igaznak vélem, és az utóbbi időben ezt tapasztalom is, aminek hatására a tomboló vihar is csillapodni látszik.
"Csend és magunkra fordított idő nélkül soha nem leszünk képesek felfedezni a rossz tulajdonságainkat, illetve az erényeinket. Nemcsak azt felejtjük el, kik vagyunk, hanem azt is, kik szeretnénk lenni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése