Bűn és bűnhődés

"A bűn, a teremtési rendtől való eltérés az ember önmegsemmisítő akciója. A bűn magában hordozza a büntetést, mint ahogyan az ok az okozatot."

Nem érzem jól magam a hétvégén történtek miatt.

Ezek a kirándulások az Őrségbe, minden alkalommal "veszélyes helyzeteket" teremtenek.

A rossz érzést az sem tompítja, hogy tulajdonképpen örülhetnék annak, hogy egy 30 éves fiú érdeklődését fel tudom kelteni, de ezt az "örömöt" igencsak beárnyékolja 2 dolog is.

Az egyik, hogy már megint azzal szembesültem, hogy milyen szeretethiányom van, és ahogy oldódik a hangulat átlépek olyan határokat, amiket nem kellene feszegetni.

A másik, az a fajta rivalizálás, ami Magányos Munkatársam és köztem van, már jó ideje.

MM negyvenen túl, küzdelmes kapcsolattal a háta mögött hosszú évek óta keresi a helyét. Szerintem nincs oka rá, de mindenféle kisebbrendűségi komplexussal küzd, leginkább a testalkata miatt.

Pár évvel ezelőtt az egyik ilyen kirándulásra G -vel érkezett. G -vel akkor találkoztam először, korábbi munkatárs volt, mondták legyek felkészülve: G rám fog startolni... mondanom sem kell, így lett, amit MM azóta se tud megbocsájtani nekem.

Történt ugyanis, hogy akkoriban egy kemény fogyókúrának köszönhetően jól érezte magát a bőrében, G -től egész úton azt hallgatta, hogy milyen csinos, állítólag a 3 órás úton körbeudvarolta, majd az érkezést követően elkezdte csapni nekem a szelet, amire persze én is fogékony voltam, - ki ne szeretné, ha egy Férfi meglátja benne a Nő -t.

Én mit sem sejtve MM csalódottságáról belementem a "játékba", MM mindezt annyira rosszul élte meg, hogy másnap hazaindult. A tüske túl nagyra és szúrósra sikeredett, mert hiába beszéltük meg többször is, hogy nem ellene irányult a történet, azt látom, hogy nem tudja elfogadni, hogy engem választottak helyette.

G -vel hosszú éveken keresztül együtt dolgoztak, eszembe nem jutott, hogy korábban MM részéről már volt érdeklődés a pasi iránt. 

Azóta minden egyes alkalommal dolgozik benne az a késztetés, hogy bizonyítson magának, több buli alkalmával is, rástartolt arra, akin észrevette, hogy érdeklődik irántam.

Illetve Ő ennek pont az ellenkezőjét mondja, hogy én hajtok arra, aki neki bejön.

Azon túlmenően, hogy a józan ész is azt diktálta, hogy péntek éjjel a tűz mellől jobb ha elmegyek aludni és szombaton is inkább aludtam egyet, vasárnap hajnalban azt látni, hogy a tűz még ég, de nemcsak mellette melegszenek, hanem össze is... hát nem jó érzés azóta sem... még akkor is, ha már este látható volt, hogy MM ezt most nem hagyja és elcsábítja a csábulót....

Azt hiszem a napközbeni üzenetváltásnak is köszönhetem, hogy inkább feladtam és meghátráltam... sajnos nagy igazság, hogy a bűn magában hordozza a büntetést is és talán ebből nem kellene többet begyűjteni, az "előző" bünti letöltésének vége felé járok úgy érzem, nincs szükség újabb 10 évre.

Ennek tükrében még a rossz kedv ellenére is örülök annak, hogy észbe kaptam és inkább elmentem aludni, nem feszítettem túl a húrt - ami történt talán egy megingásként belefér, de az Égiek vigyáztak rám és belülről jött, hogy hoppácska... álljunk csak meg...

A múlt heti pikniken hallottakat "gyakoroltam" ismét, péntek este és tegnap du is hazafelé jövet: tényleg könnyebb, ha kimondom, amit érzek egy dologgal kapcsolatban: pénteken este azt, hogy ez életveszélyes játék, tegnap meg úgy éreztem fontos pár szóban tisztázni, ami történt.

Lehet, hogy mégsem érzem olyan rosszul magam?

Ez így volt helyes, különösen azután, hogy MM -mel beszélgettünk - mert fura viszony a miénk azért, a pasikkal való küzdelmeket mindig kivesézzük -, megosztottam vele Egyfedelesem történetét, mire azt találta mondani, hogy miért veszem ennyire magamra a dolgokat, tegyem azt, amit a pasik is velünk nőkkel ilyen esetekben "használjam" Őket, arra, amire nekem jól esik....

Nem tudtam nem meglátni a párhuzamot: MM küzdelmei azért olyanok, amilyenek, mert ha nem visz érzelmet a dolgaiba, akkor nem is kaphat és az a baj, hogy ezt az összefüggést nem látja saját magával kapcsolatban, ezért a gyötrelem.

Ha választhatok, akkor inkább az a fajta küzdelem, ami nekem jutott, hogy az érzelmeim miatt élek meg magasságokat és mélységeket, és lehet, hogy csalódok újra és újra, de amikor visszatekintek egy - egy időszakra az életemből nem feltétlen a keserű pirula jut eszembe és nekem egyetlen egy kapcsolatom se azért lett, alakult ki, mert önigazolásra van szükségem.

 "Csalódás csalódás után ebből áll az élet.

Meglátni nehéz a rossz után a szépet.
Hinni valakinek aki álarc mögé bújt.
Egyedül maradtál nincs ki reményt gyújt.
Bánt ez az egész nem érted a célját.
Azt kívánod csak ezt az időt élld át.
Bár az élet hozott pár példát nem érted.
Minden jól ment eddig,most ezt nem kérted.
Megtörtén,láttad már az igazi arcát.
Nem adhatod fel miatta életed harcát.
Szépnek szép de nem ér sokkal többet.
Nem ér meg ő egy drága csepp könnyet."