"A 9-es energiája 2016-ban új megvalósítások elkezdését, a régiek befejezését segíti. Egyszerűen nem tudunk elbújni ezen erős vibráció elől, ami nagytakarítást fog végezni az életünkben, ha akarjuk, ha nem.
Ez a vibráció minden ember életére másként hat, de egy biztos: azok a dolgok az életünkben, amelyek fölöslegesek teljes mértékben meg fognak szűnni, el fognak tűnni.
2016-ban érzékenyebbek, de ugyanakkor intuitívabbak leszünk, és ami lényeges, hogy a pozitív gondolatoknak nagy erejük, hatásuk lesz a következő évben. 2016-ban bátraknak kell lennünk, be kell fejeznünk az elkezdett munkálatainkat, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy egyes elvárásainknak nem felelhetünk meg, így azokkal fel kell hagynunk. A szükséges újításokat, változtatásokat 2016-ban meg kell tennünk, hogy nyugodtan továbbélhessük az életünket. Ez érvényes úgy a családi, mint a szakmai életünkre is. 2016 az újraértékelés éve lesz, amit minden 9 év elteltével érdemes elvégezni.
2016-ban lehetnek anyagi nehézségeink, vigyáznunk kell az egészségünkre, de az emberi kapcsolatainkra is oda kell figyelnünk. Fékezzük az indulatainkat, és igyekezzünk kiiktatni azokat a tényezőket az életünkből, amelyek gondot, kellemetlenséget okozhatnak. Ha megérdemeljük, 2016-ban gondviselésben, törődésben is részünk lehet.
A 9-es szám arra ösztökél, hogy bízzunk, higgyünk teljes mértékben magunkban. Meg kell értenünk, hogy semmi sem történik ok nélkül, minden előre meg van írva.
2016-ban ne az újdonságokra fektessünk a hangsúlyt, hanem a megtisztulásra, hogy a lelkünk békére leljen, és az életünk a jó irány fele haladjon. Legyünk türelmesek, szeretettel telik, megértőek, megbocsátók, toleránsok, önmagunkkal, családtagjainkkal, és mindenkivel szemben.
Bocsássunk meg, és menjünk tovább az utunkon, ez könnyíteni fog az életünkön, a karmánkon is."
Fentieknek megfelelően 9 -es évként 2016 önmagát beigazolóan változásokat hozott, változtatásokra kényszerített.
5 -ös sorsfeladattal (2+3) az elmúlt egy év történéseit megélni különös erőfeszítést igényelt.
Évek óta meggyőződésem, hogy nekem a gólyákkal egy időben melegebb éghajlatot kellene keresni, és a fecskékkel egy időben megújulva visszaérkezni.
Minden év végét, szürkületet, sötétséget nehezen viselek hosszú ideje, a mostani időszak kiemelkedően nehéz volt ebből a szempontból.
A folyamat nyár közepén kezdődött, amikor fontos döntést hoztam meg Ricardoval való kapcsolatom lezárását illetően.
Büszke vagyok magamra, hogy volt kellő lelkierőm kilépni az energiáimat felemésztő, mint inkább tápláló kapcsolatból.
Augusztusban a megbetegedés intő jelét nem vettem kellően komolyan.
A szabadság utolsó napjaiban nagyon mélyről fakadó, belső felismerésként ért, hogy a munkahelyem is leszív, minthogy töltene, sikerélményt jelentene, a képességeimmel, szakmai ismeretemmel, tudássommal miért is küzdjek itt tovább.
A jogviszony megszüntetésére vonatkozó kérelmet augusztus közepén meg is írtam, a vezetőséghez eljuttatni terveimmel ellentétben nem tudtam, a tüdőgyulladás ledöntött lábamról. Azt sem vettem kellően intő jelnek, hogy a 4 hét betegállományt követően az orvosok további pihenést javasoltak.
Ha nem is a korábbi lelkesedéssel, halvány fényt látva magam előtt folytattam a rám váró feladatokat, újra gondolva az addigi hozzáállásomat.
Mindössze 4 hét kellett ahhoz, hogy a szervezetem újra jelezzen, ez nem az én utam.
Onnantól kezdve az ésszerűség és a lelki vívódás, az ismeretlentől és változástól, változtatástól való félelem napról napra emésztette fel amúgy is labilis létemet, ami azt láttatta maga előtt, hogy a magánéletem és az egzisztenciám ismét egyszerre, egy időben borul fel - kilátástalanság minden téren, ami ennek megfelelően nem csak bennem, hanem körülöttem is káoszt okozott. Ami belül, azt kint örökbecsű mondás ismét megmutatta igazát és létjogosultságát.
Ricardo elköltözését követően megteremtett viszonylagos rend szép lassan nyomasztó káosszá változott.
Vergődtem, mint a partra vetett hal, aki az életéért küzd.
Segítséget szokás szerint nem kértem, azt elfogadni továbbra is nehézség, nemhogy még kérjem is.
Az Élet aztán úgy hozta, hogy amikor a mh -el való küzdelmet feladtam, szinte azonnal jött egy másik lehetőség.
Teljesen szűz terület, ami igazából elsőre nem ijesztett meg, hiszen valamilyen szinten minden mh a sajátosságai miatt újdonságokat jelent.
Három dolgot hagytam figyelmen kívül, az egyik, amikor szétestem, nekem soha nem a munka jelentette a menekülési útvonalat, a szervezetem ilyenkor pihenést, magamra figyelést követel, a másik, hogy a versenyszféra ezidáig se véletlen került el, a harmadik, hogy amíg olyan lehetőségeket kerestem, ahol szabadabban mozoghatok, mint eddig, sikerült egy nagyon vonalas, mozgásteret nem éppen biztosító területre tévednem.
Utóbbival kapcsolatban azt a hibát elkövettem, hogy az ún munkaidőt (6 óra) nem tisztáztam az interjún - végülis feladatellátásra kötöttem szerződést, ami elsőre jól hangzott, a munkafolyamatokat és a szabályozatlanságot látva, megtapasztalva, a kockázati tényezőkkel szembesülve egyre inkább kutyaszorítóban éreztem magam. A 6 óra itt nagyon gyorsan 10 - 12 -vé is tud válni, és ha bent kell éjszakázni, hát azt is úgy kezelik, mintha egy pohár vizet öntenének a csapba.
Nyilvánvalóan az amúgy se túl nyugodt lelkiállapotomnak köszönhetően az idegrendszerem napról napra mondta fel a szolgálatot, magam előtt látva a tornyosuló feladatokat és határidőket elkapott a pánik.
Ezt kezelni az Ünnepek közeledte sem segítette.
Húgom látva a sűrűsödő rosszulléteket Karácsony előtt dokinénimhez is elkísért, aki neki is megerősítette az előző konzultáció alkalmával elmondottakat, nehéz döntéseket hoztam meg, mind a magánéletemet, mint a szakmai vonalat illetően, amúgy is érzékenyebben reagálok dolgokra, mélyebben élem meg a történéseket, mint az átlag, a depresszióra való hajlam ráadásul örökletes, a pánikot kezelni hivatott gyógyszerekre meg ki - ki különbözően reagál.
Addigra eljutottam arra a pontra, hogy kimondtam segítségre van szükségem - a dokinénim azon kérdésére, hogy miért pont most kaptam kíséretet, Húgom úgy fogalmazott az állandósuló pánikrohamok addigra a mindennapi életvitelemet gátolták - be kellett látnom igaza van.
Innentől kezébe vette az irányítást - néha az orvosi tanácsokkal szembemenve, saját megérzéseire hagyatkozva, de engem jól ismerve lépdelt.
Bármennyire is kellemetlen volt az új helyen az állapotomat felvállalni, úgy döntöttem nem szorítom be magam egy újabb olyan élethelyzetbe, ami megfojt.
Az elmúlt időszak felismerése, hogy mi a különbség a szolgalelkűség és az elfogadással vegyes alázat között.
Egy olyan világban, ahol az előző kvázi elvárás én nem tudok és nem is akarok létezni.
Saját magammal szemben is be kellett ismernem, ha újra teljes, boldog, felszabadult életet szeretnék élni, ahhoz pihenésre van szükségem és ez az építkezés lassú folyamat lesz.
A minket ért hatásokra különbözően reagálunk, a menekülési útvonalak is mások, az önpusztítás, önsanyargatás is különböző formákban jelentkezhet.
Mindenki másként vonja ki magát a forgalomból, a megtévesztő csak az, hogy hova sorolja ezt az össznép, mint nagy ítélőtábla, vannak építő és romboló változatok, a célja mindegyiknek ugyanaz: arra a pár órára egy más világba kerül a tudatunk. Van aki sportol, van aki virtuális világban létezik, mások ajzószereket használnak vagy alkohol fogyasztanak, van, akit játékszenvedélye hajt, van, aki meditál, stb
Be nem fejezett képzésem nagy tanítása a polaritásról szól, egység nélkül nincsen kétség, kétség nélkül nincsen egység. Ki az én, amikor másnak te vagyok? Mihez képest van helyes, és helytelen? És még sorolhatnám, a példákat azzal zárom, hogy a megfigyelő személye és a megfigyelés tárgya milyen hatással van egymásra.
Összességében úgy érzem, hogy életemben 2016 dominanciái érvényesültek, a nehéz, mások számára adott esetben érthetetlen döntések ellenére.
Örülök annak, hogy az életembe nem illeszkedő dolgokat nem kényszerítettem magamra minden áron, és büszke vagyok arra, hogy szembe tudtam nézni olyan problémákkal, amikkel csak nagyon keveseknek sikerül.
A gyógyulás hosszú folyamat lesz, 2017, mint 1 -es év tökéletes az új alapok lerakásához, a megújulás energiát hordozva.
Az elmúlt 1 hétben, 10 napban Húgom által koordinált folyamatok, kemény belső munkával jártak, ennek köszönhetően nem a másoknak való megfelelés vezérel, végre érzem annak a csíráját magamban, hogy saját magam számára fontos legyek, visszakapjam azt az énem, aki szerettem lenni.
Hálás vagyok minden nehézségért, amik ezekhez a megtapasztalásokhoz vezettek, még ha néha úgy éreztem is, hogy ennyi fájdalmat, kudarcot nem tudok tovább elviselni.
Üdvözöllek 2017!
"Semmi se állandó, csak a változás maga"
