"Nos, már megértheted, mennyire kevés értelme van azt tanácsolni a feszült embereknek, hogy lazítsanak, ha nem tudják, milyen érzés a "nyugodtság". De ha már egyszer megtapasztalták a mély ellazultság állapotát, akkor van viszonyítási pontjuk; akkor már könnyebben észreveszik a feszültség megjelenését, és lépéseket tehetnek elengedése érdekében. És ha már tudod, milyen érzés az igazi egyensúly, elkezded észrevenni, hogy mi billent ki az egyensúlyodból életed bármely területén; ez automatikus jelzésként szolgál számodra, ami visszatérít önmagad központjába. Az Egyensúly Törvényét kiegyensúlyozatlanságaid felfedezésekor alkalmazod."
Tavasszal nekiveselkedtem az újabb önismereti hétvégesorozatnak.
Alapvetően kontrollnak szántam, hogy lássam, érezzem mennyiben is változtam tavaly szeptember óta.
2 másik programsorozat is felkeltette az érdeklődésem a 4 elem + szer-elem témaköré épülő esték, valamint az integrálmódszert alkalmazó boldogságtréning.
Ez utóbbival való találkozásom pont annak az igénynek felelt meg, ami már egy ideje dolgozott bennem: olyan kérdések fogalmazódtak meg, amire a tudatom is választ várt, nem csak érzés és vágy szintjén megélni a tudatosságot, hanem meg is érteni, hogy mit jelent a spirituális értelemben vett tudatosság.
A megérzéseimre való hagyatkozást egészen kis koromtól alkalmaztam, az idő múlásával, a csalódások eredményeként háttérbe szorítottam ezt a "képességet", most komoly belső munkát jelent a félelmeim elengedése, annak tudatosítása, hogy ami történik az utam, a fejlődésem, az életfeladatom megoldásának része, még akkor is, ha éppen negatív hatásnak vagyok kitéve.
Az önismereti hétvégesorozat első felismerése az volt, hogy a megélt mélységbe nem ragadtam bele, megtaláltam a megoldást, fel tudtam oldani a helyzetet amibe kerültem.
Az első alkalom meglepetését az okozta bennem, hogy bizony nem csak anyai, hanem apai vonalon is van dolgom.
A második alkalommal ismét megélhettem azt, hogy milyen érzés, amikor egy alapvetően erős
egyéniségű férfi velem szemben, előttem felvállalja a gyengeségét és
az én támaszomra, szeretetemre van szüksége ahhoz, hogy a nyugvópontját
megtalálja.
A harmadik alkalom egy nem várt helyzetet generált egy nagyon mély megéléssel és hatással - nagy meglepetést nem okozok - a végletek tekintetében.
A teljes egység megtapasztalásából a totális elutasítás helyzetébe kerültem, ez utóbbi hihetetlen erejű agresszió megjelenésével párosult. Egy másodperc alatt semmisültem meg mint nő és mint anya is.
Kérdezheted persze, hogy miért jó az, hogy kiteszem magam ezeknek a helyzeteknek? - Nagyon hatásos és azonnali megoldást ad azokra a blokkokra, amit az évek alatti bezárkózással keletkeztek, közelebb visz magamhoz, az, hogy mennyire elnyomtam az igazi egyéniségem ezáltal válik láthatóvá.
Az más kérdés, hogy - jó szokás szerint - végletesen reagálok a nagy bezártságból a nagy felszabadulásba lendülök át.
Ez utóbbi viszont szorongással és lelkiismeretfurdalással, saját magamnak tett szemrehányással párosul, úgy érzem, hogy most jött el az ideje annak, hogy azt a bizonyos arany középutat megérezzem. No de vissza az elmúlt időszak történéseihez.
A harmadik alkalomig megélt felfelé ívelés egy nagy falba ütközött. Komoly lelki erőpróba várt rám. Az egyetlen járható helyes út mély fájdalmat okozott és az Égiek adta teher tovább nehezedett, a lelkem mellett az autóm is összetört. Mindemellett csodaszép ajándékokat kaptam, hosszú idő után először volt az életemnek olyan szakasza, amikor a nehezen megélt helyzet mellett jelentkező jót is megláttam: a Sors tényleg gondoskodik arról, hogy ha elvesz, akkor adjon is - csak észre kell venni, hálát adni érte és újabb támogatás, jelzés érkezik.
Ebben az időszakban már nagyon fáradt voltam. Egyik program a másik után és nem volt időm feldolgozni azokat a hatásokat, amik értek, mondhatni kapkodtam a fejem.
Az eredetileg 3 alkalmasra szánt sorozatból már 4 lett, a csoportegység ami létrejött igényelte, hogy legyen újabb közös program, az összhang ami teremtődött ősszel további folytatásra ad lehetőséget.
A 4. alkalom nekem az előző hetek feldolgozásáról szólt, mindaz, amit tudatosan a háttérbe szorítottam most megjelenhetett, teret engedhettem a fájdalommal vegyes szomorúságnak, mégsem ez uralta a hétvégét, hanem az a belső egység, amit ezáltal megélhettem.
A múltkor még fájdalmat okozó, számomra oly kedves fiatalember támogatásában lehetett részem, akivel érdekes tükröt tartunk egymásnak.
Mindeközben a 4 elem köré szervezett esték hozadéka is rakódott bennem: a Föld megnyugtató ereje, a Víz simogató áramlása, a Tűz vágykeltő lángolása, a Levegő lágy lebegése, és háááát a SzerElem szerető kinyílása.
A programsorozat elején az volt bennem, hogy milyen csodás lenne úgy megérkezni erre az alkalomra, hogy szerelmes vagyok - voltak olyan férfiak ezekben a hetekben, akik a közelembe kerültek és megérintettek, de egyikből sem lett szerelem.
Ez az este viszont elhozta azt, hogy a szerelem nem feltétlenül egy személyben testesül meg: tulajdonképpen bármibe szerelmesnek lehet lenni: a levegő illatába, a napsütésbe, a madárcsicsergésbe, bármiben meg lehet látni a szerelem érzését adó gyönyörűséget.
Ehhez az kell mindössze, hogy kellő nyitottsággal forduljak a világ felé.
Másnap Szomszédasszonnyal életem meghatározó helyszínét céloztuk meg, ahol valamiért kibuggyant belőlem az ott megélt nagy szerelem története A -tól Z -ig. Ahogy megállapítottuk valószínűleg ennyi idő kellett ahhoz, hogy fel tudjam magam oldozni, hogy ki tudjak szabadulni annak a szerelemnek a béklyójából, hogy meglássam tényleg nagy szerelem volt, hogy el tudjam fogadni és tényleg el tudjam engedni, és mindezt tiszta szívből tegyem, az utamat kísérő férfiak pedig mind - mind egy egy jelzőtáblák voltak, akik a maguk módján tudatták hol is tartok.
Olvastam egy cikket ami arról szól, hogy 12 évente van lehetőségünk arra, hogy megéljünk ugyanolyan helyzeteket, mint korábban, csak más minőségben, - jó esetben az előzőekből tanulva.
Ennek tükrében, amit azon az este kaptam az Égiektől gyönyörűséges tanítás.
Egyfelől az önismereti hétvégéknek köszönhetően az önelfogadás magas fokára kerültem, egy olyan belső egységben, amit ezt megelőzően jó 11 - 12 éve éltem meg, másfelől az előző este (szer-elemes :-) ) hangulatát vittem magammal életemben először éreztem, hogy milyen a nyitott szívcsakra állapota: és működik....
Komolyan, mint a filmekben: beléptem és minden szempár engem nézett, én régen ettől totálisan zavarba jöttem volna, most nem. Egy emberrel összefonódott a tekintetem, mást nem láttam, csak érzékeltem, hogy vannak... Ő volt az egyetlen férfi, aki felállt és bemutatkozott azok közül, akik nem ismertek.
Aztán persze kiderült nem egyedül van a buliban, én amennyire tudtam igyekeztem nem zűrt okozni - nem sikerült.... Ez egy végzetes találkozás volt, hogy mi a tényleges küldetése, majd kiderül, de amikor meghallottam a születésnapjának dátumát már nem csodálkoztam semmin... szerintem mondanom sem kell: kos jegyben született, a második az életemben, aki március 25 -én.
Nagyon rég nézett rám úgy valaki, mint Ő azon az este, egy idő után feladtam a küzdelmet: ahogy Ő fogalmazott szerelmesre ittam magam... :-)))
Ennek következményeként a buliba invitáló, vendéglátó barátnőmtől hajnali 5 -ig hallgattam, hogy milyen vállalhatatlan a viselkedésem, bennem csak az volt, hogy játszhatom én a szende szüzet is, de minek??? Újdonsült hódolóm nem azért kereste a társaságom mert én rámásztam, hanem mert szeretett volna velem lenni - hogy ez másokat kiakaszt, arról én nem tehetek. Nem tudom hányszor mondta / mondtuk el, hogy felnőtt emberek vagyunk, tudjuk mit teszünk.
A végletes viselkedésemre tett megjegyzések azért megtették hatásukat, pár napig lelkiismeret furdalással és szorongással küzdöttem.
Ezt egyetlen dolog oldotta, azok a telefonhívások, amikben részem lehetett hét közben, melynek eredménye a találkozást követő hétvége együtt.
Elfogadom, hogy a Várban töltött esték egy olyan megnyílást hoztak, ami annak aki ismer, szeret és elfogad olyannak, amilyen voltam, annak sok(k) - én meg belülről azt érzem, hogy most végre igazán önmagam lehetek, önmagam vagyok, elfojtás és bezártság nélkül.
Mint a kalitkából szabadult madár!
Az is igaz, hogy az igazi az lesz, ha a két véglet közötti egyensúlyt megtalálom: most ezen dolgozom.
Köszönet azoknak, akik megengedik, hogy a bezártságból szabadult lényem is megéljem!
Ezt a dalt ebben az időszakban hallottam először, mindent elmond arról, ami bennem van:
"Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése