"A bölcs észrevehetetlen: tudásával nem hivalkodik, csak érezzük jelenlétét;
mértéktartó: mélységeit nem herdálja kis dolgokra;
szerény: e mélység számára, akár egy vízcsep;
méltósága senkit nem bánt: nem, örül, ha ünneplik, és nem fáj neki, ha gúnyolják;
természetes, akár a felkelő nap: tudása tiszta égbolt, melyet nem zavar a felhők átvonulása;
hallgatással többet ér el, mint száz beszéddel: nem szava, hanem lénye a példaadó;
élő tükör; ha a szemébe nézel, megpillantod a mindenséget;
ajtaja mindig nyitva áll; ha belépsz rajta, kitárul előtted a világ."
A Zsibvásár Zsibongóját meglátogatva botlottam TerézApuba - aki igencsak sajátos módon igyekezett feltűnést kelteni portékája iránt.
Hol zsörtölődő, hol ironikus, máskor cinikus, egyes alkalmakkor kötözködő megjelenésével nem volt túl szimpatikus, ugyanakkor vonzott az olykor őszinte megnyilvánulása - és értetlenül pislogtam.
Ki is lehet Ő valójában?
Láthatóan egy mély érzésű ember, aki szeretetre vágyik, csak kevesen értik.
Kevesen értik, mert a cinizmusával a szarkasztikus humorával álcázza magát, tiltakozik az ellen, hogy Őt meg lehet érteni, ugyanakkor miközben öntörvényűségét hangoztatja, megértésre vágyik.
Szóval nem egy egyszerű ember....
Ráadásul kirakta magáról a nem kereskedek táblát, - Ő csak a közösségi létnek tekinti a Zsibvásárt.
Mindehhez társult, hogy a Zsibvásáron árult portékát - mint később kiderült - ~10 évvel ezelőttire fényezve tette ki a pultra, így a barterre még inkább esélytelennek éreztem magam - az a tapasztalatom, hogy a közel azonos paraméterrel rendelkező terméket nem tekintik cserealapnak egyes árusok.
TerézApa napról - napra szórakoztatta a jónépet, és látható volt, hogy egyes vásározókkal kartellt alakítottak, de nem tudtam felmérni kinek mi a szerepe ebben az "üzletben" - mondjuk nem is nagyon erőlködtem, annyi időm és energiám nem volt, hogy minden egyes értekezletről készült jegyzőkönyvet elolvassak, ráadásul a zárt ülésekről készült emlékeztetők megsemmisítésre kerültek - és kerülnek most is.
Néha jó lett volna reagálni egy - egy témára, de nem tudtam hogy is kezdjem.
Egy szép novemberi napon TerézApa Micimackózott, amihez én is csatlakoztam egy idézettel:
"Ez is Micimackó:
- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk."
Ezt nem hagyta szó nélkül, Taos bölcseletre vágyott, hát kerestem neki egyet:
"
191 Bocs...
Micimaci egy csekély értelmű, de érdeklődő medvebocs...
""Ha egyszer megszabadultunk az önteltségtől, a bonyolultságtól és még jó
néhány más dologtól, amelyek utunkban állnak, előbb-utóbb felfedezzük,
hogy (...) Élni Jó.""
- Ez olyan Tao -s :-)"
Most visszaolvasva az idézetet nem csoda, hogy felkapta rá a fejét, nagyon is találóra sikeredett megjegyzés :-)))
(Amúgy meg milyen vak is voltam.... most látom mennyire nem figyeltem... :-( előtte lévő nap megnéztem a rajzfilmet és erről, illetve ennek kapcsán írtam pár gondolatot a Zsibvásározásról... Kitaro zenéjét csatolva a gondolatsorhoz.... áááááááá ilyen nincs, erre csak én vagyok képes.... ott volt a magas labda és akkor nem vettem észre... csak most, hogy nézem vissza a történéseket áll össze egy másik kép, mint amit eddig láttam....)
Annyi azért leesett, hogy TerézApa észrevett, a második bejegyzésemre kapott válasz hatására kicsit aktívabb lettem, mint korábban voltam.
Figyeltem, ahogy eddig is.
TerézApa a különféle bölcseleteivel mikor, hogyan jelenik meg.
Mikor osztja az észt a saját gondolatai felvállalása mellett.
Jó játék volt ez az időszak is, kerestem, hogy másnap mivel tudok megjelenni a Zsibvásáron, csak azért, hogy reagáljak, vagy "provokáljak"...
De TerézApa által kitett tábla, hogy nem keresek ott virult az orrom előtt...
Így az esélytelenek teljes nyugalmával vettem tudomásul, hogy ha megjelenik, reagál ugyan a dolgaimra, de nem tulajdonítottam jelentőséget neki.
Közben TerézApa közzé tette az egyéb közösségi oldalon elérhetőségét, én bejelöltem..... visszajelölt.
A Zsibvásáros kartellből Hugic@ hívta fel rá a figyelmem, hogy lehet magamra kellene ölteni néha azt amivel TerézApa megjelenik - hitetlenkedve pislogtam, én nem éreztem így, de elkezdtem más szemmel nézni az eseményeket.
A játék a közösségi oldalon folytatódott, zenék, idézetek, képek, közben a Zsibvásáron is egy - egy célzott megjelenés, ami igazából nem maradt válasz nélkül.
Oly annyira nem, és oly annyira feltűnő volt, hogy a közösségi oldalon újdonsült ismerősöm megkérdezte, hogy ki ez a figura, a Zsibvásáron meg először Poéta szólt be TerézApunak, hogy vegye már észre, ami neki szól, aztán meg Hugic@ se hagyta szó nélkül a nyárra beígért egy órás úszásoktatást, aminek tandíját állnom kell kávé és fagyi formájában.... - ami azért meglepő volt TerézApától, hogy nyilvánosan felajánlotta segítségét....
De akkor, amikor ez történt a nyár még messze volt.
Az a pár privát beszélgetés ami köztünk zajlott meg félrement...(miattam...), annak ellenére érzem így, hogy meglepő őszinteséggel írt és mesélt dolgokról.
Az is elgondolkoztatott, hogy a Zsibvásárosok óva intettek tőle, Hugic@ kivételével, talán még Bolygó Hollandinál éreztem, hogy biztatna, de rajta nem tudok eligazodni, mert Ő úgy ad tanácsot, hogy nem mond vele semmit... Poétának volt egy féltő megjegyzése, ami meglepett, Motoregér véleményét azért fenntartásokkal fogadom, mert neki mindenki más portékája "ócska", a sajátját tartja főnyereménynek...
Elfáradtam ebben a játszmában, mert egyre inkább úgy éreztem, hogy kevés vagyok TerézApa egojának a táplálásához, és nem hiszem, hogy a posztolások, és lájkolások garmadával kellene figyelmet felkeltenem, és az érdeklődésemet tudatni.
Ez kb olyan, mint amikor kamaszkoromban húzogatta a mögöttem ülő srác a hajamat.... egy idő után inkább elültem előle, mert amikor hátra fordultam és megpróbáltam volna vele beszélgetni, arra már nem volt képes.., csak a copfommal játszani....
Éppen jókor jött, hogy a munkahelyen korlátozták a közösségi oldalak hozzáférését, mert azzal egy időben, hogy megérett bennem a gondolat a posztolások szüneteltetésére TerézApa más oldalán cuppogott reggel és este, amit azért nem volt túl jó érzés látni, de ez van.... az eltávolodást tökéletesen megkönnyítette az, hogy napközben nem elérhetők a közösségi felületek.
Azért egy valamit nem értek TerézApa kapcsán.
Hugic@ mondta mindig azt, hogy azért ilyen, mert azt szeretné, ha nem a külsőségek alapján ítélnék meg, próbáljam Őt látni...
Igazából úgy gondolom, hogy ha neki kevés az, hogy valaki nyíltan felvállalja, hogy látatlanban licitál rá, hogy érdeklődik iránta, - mert se nem láttam (nem retusált fényképen), se nem hallottam -, pusztán a gondolatai, a stílusa alapján tartottam érdekesnek, - szóval, ha ez kevés akkor tényleg nem én vagyok az, akit Ő keres. - Mondjuk mindig is úgy éreztem, hogy nem vagyok az esete, de van bennem valami, ami meg érdekli - legalábbis én így értelmeztem azt, ahogy nyüzsgött a különböző megjelenéseim kapcsán, de ennyiben ki is merült a történet.
A nagy ellentmondást az kelti, hogy azt mondja magáról, hogy nincs elvárása - óóóóóóó dehogynem...., és elvárja, hogy Őt ne a külsőségek miatt ítéljek meg, hanem lássák önmagát, éppen ellenkezőleg cselekszik, a külsőből indul ki.
Azért kíváncsi lennék, hogy az "always be happy" álarc mit takar, lesz -e valaki valaha, aki előtt le meri tenni ezt a szerepet, hogy felvállalja VALÓDI énjét....
De lehet, hogy ez az egész pusztán annyi, ahogy Gyöngyi barátnőm mondta: TerézApunak ennyi elég, beéri azzal, hogy van egy aktuális "rajongója".
És akkor itt jön a kérdés, mennyire is bölcs az, aki bölcsnek láttatja magát?
A fenti idézet történetem hősénél az első benyomásomat tükrözi, ez a kép azonban az elmúlt hónapokban kicsit árnyaltabbá vált.
Hogy ki is TerézApa valójában? - számomra rejtély.
Különben meg: TerézApa az, akiről mindenki tudja, hogy létezik, csak senki sem látta....
