Fáradtan

"Amikor elérek egy szintet, és azt hiszem, na jó, akkor most már vagyok valahol, megpihenhetek, akkor az élet mindig szembesít az újabb és újabb feladatokkal, tanulnivalókkal, hol finoman jelezve, hol durván az orrom alá nyomva. A belső feltárásnak, az önmegismerésnek sosincs vége, mert mindig újabb és újabb rétegeket hámozok le, és mindig új, addig ismeretlen részemet találom alatta."

2012. május 9. 22:15


Egy olyan nap után, mint ahogy a mai alakult mondom azt, hogy a magánéletemben nincs szükségem játszmákra, taktikákra, sorok közötti olvasásra - egyszerűen csak létezni szeretnék valaki mellett, akinek hazaérkezvén a vállára hajtva a fejem csak annyit mondhatnék: sz@r napom volt, és de jó itthon, mert most jön a nap legjobb része, azzal lehetek, akit szeretek...

A sz@r napom volt, de jó itthon rész teljesen megállja a helyét, a megértő váll még kerestetik.... :-)))

Mint írtam már párszor a hétfő nálunk hosszú nap, cserébe a péntekért, aminek nagyon tudok örülni, hogy du 2 -kor vége a munkaidőnek.

Ennek az az ára, hogy hétfőn hosszúzunk, ha egy hajtós nap van, kedden úgy kelek mintha egy egész hét lenne már mögöttem, szerdára regenerálódom valahogy - és erre ma nagy szükségem is volt...

Folyamatosan toppon kellett lenni, egymást érő megbeszélések, egyeztetések, ezek közül egy maratoni fél 1 - től 4 -ig... és nem kispályás történet... az "ellenséggel" egy asztalnál, folyamatos adok - kapok, verbális harc, először férfiúi háttértámogatással, de egy ponton ahogy lenni szokott a pasik elegánsan távoztak....

Ott maradtam egy nagyon elszánt 30 -as éveit még el sem érő amazonnal, aki CSAKAZÉRTIS megmutatja, hogy... Ő az erősebb és itt lehet rúgkapálni... - úgyis az lesz, amit a NAGY TESTVÉR kitalált...

A kisebb ellenállás elvét választottam már csak azért is, hogy a magam dolgát is megkönnyítsem, hiányzik a francnak a hadakozás, ugyanakkor ott volt a kiadott ukász kedvenc munkáltató jogok gyakorlójától, hogy csak ezt és ezt, így és így lehet....

Aztán persze, amikor a kis libuska pozíciójából fakadóan önállósításra feljogosítva érezte magát azt elkóricált mellőlem - annak nem örültem... - mert hogy nem egy helyben ücsörögtünk, hanem bejárás volt....

Szóval fárasztó du volt...

Ezek után kellett volna az úszni tudással haladni - na ez nem jött össze :-(

Meglátszott az egész napi feszkó rajtam, mélyvízben mintha nem is úsztam volna még - mindegy... a mai nap tapasztalata az, hogy el mertem indulni, meg az első hossz után nem adtam fel - amit ha kívülről lát vki azt gondolja, hogy na ez a hülye mit akar itt az uszodában... néha már tartottam tőle, hogy dobják a mentőövet :-P - de nem másztam ki a medencéből, hanem még párszor átevickéltem valahogy A -ból B -be.... ::-))) ja kétszer sikerült úgy csinálnom, mint aki tud úszni, szóval megállás nélkül :-)))

Az a lényeg, hogy egy húzós nap után sem adtam fel...

A többi meg majd megoldódik valahogy.... :-)))

Szép estét mindenkinek!