OK

"Egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig, helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel... ha annyira fontos vagyok neked, tiszteld az érzéseimet, és éljük tovább a saját életünket."

2012. május 5. 10:29

8 hónap után, 2 napi vajúdást követően ma reggel 8:07 perckor megszületett rövid válasz: rendben.

Na nem, ez nem az a fajta rendben, aminek örülni tudok...

Az első fájások tegnapelőtt este értek, amik egy levél megírására késztettek...
Legnagyobb meglepetésemre még késő este kaptam rá választ, amit csak éjjel olvastam, mikor felébredtem és első olvasatra úgy éreztem, hogy levelem címzettje nem örülne neki, ha tényleg kivonnám magam a látóköréből. (Mint később kiderült ez a látszat játszma volt... - sebaj, elfér a többi közt :-))) )

És nem kell itt nagy dolgokra gondolni sem, nem életem legnagyobb csalódását írom most meg... a 8 hónap mérlege 2 találkozás, az is féléve, a 8 hónapot tarkította még pár hét kommunikációs szünet és pár hét kommunikációs zavar, a köztes időszakban egymás virtuális turbózására szorítkozó történet volt ez.

Hogy miért nem lett több - részben nem tudom, mert nem rajtam múlt... valahogy amikor eljutottunk egy bizonyos pontig, azt éreztem, hogy a másik megtorpan... olyankor el is tűnt hosszabb - rövidebb időre.

Részben meg tudom a választ, mert az a bizonyos fel nem adandó "egy fedél" nagy gátja annak, amiikor érezhetően nem csak a testiségről szólna az, ami éppen alakulófélben van.

(Legalábbis ez volt az érzésem az elejétől kezdve, hogy van egyfajta olyan egymásra hatás, ami miatt a "csak szex" (= az érzéseket zárjuk ki) képlet megdőlne... - de lehet, hogy csak én képzelek többet annál, mint ami a valóság - ami tulajdonképpen mindegy, mert, ez az én naplóm, az én gondolataimmal, hangulataimmal :-))) )

Olyan valakibe botlottam, akivel nagyon jó lenne minden téren, ha... a megadott paramétereknél nem az szerepelne, hogy "más", és amiből nem akar kilépni, -és amit természetesen tiszteletben tartok, így azokban az időszakokban, amikor eltűnt én csendben voltam.

Jó kis hullámvasút ez... mire eltávolodtam volna a történettől, jött egy újabb bejelentkezés, a semleges témától indulva egymás felcsigázásánál kikötve, aztán megint pause...

A tömör, de annál beszédesebb szösszenetek, amiket az elmúlt 8 hónapban kaptam, inspirálóak voltak, kedveltem a lényegre törő összegzéseket, mint amilyen a tegnap esti írás végén is olvasható a racionalitás és az emóció kapcsán :-)))
Azért volt szükségem a racionalitásra, hogy az emocionális lényemre gyakorolt hatást valahogy kezelni tudjam....

Az volt az érzésem, hogy a józan kis gondolkozásom az egyik dolog, ami vonzó volt és úgy tűnt, hogy nem csak nekem jó érzés megélni, az emocionális lényemre gyakorolt hatást :-))), arról nem is beszélve, ahogy egymás fantáziáját csiklandoztuk....

A péntek hajnalban félálomban megírt választ követően tegnap egy újabb fájdalmas lépésre szántam el magam, de a tiszta fejjel monitorra vetett gondolataimra érkezett levéllel már nem tudtam mit kezdeni... annak ellenére, hogy én kezdtem csütörtök este azzal, hogy most így az ismételt pár nap pause maradjon is így, ha vki nem akar tőlem semmit, akkor ne bolygasson fel újra a szösszeneteivel....

Aztán tegnap este, amikor azt olvastam, hogy ezt már az elején is mondtam, ezt már az elején is megbeszéltük, semmivel nem tartozunk egymásnak, bármikor kiléphetsz, kiléphetek - mindamellett, hogy korrekt, de kijózanító volt...

Hja, ha ez tényleg csak ennyi? - Akkor máris kiléptem - no problem...

Na erre jött az a válasz, hogy rendben...

.....

A dalválasztás nem véletlen, ugye tudod?

.....

Nekem ez a történet jutott eszembe naplós - sorstársnőm ma reggeli bejegyzéséről....

Bikini - Mielőtt végleg elmegyek