"Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"
2011. november 1. 11:16 - Részlet:
A képek, a zenék, az idézetek, és a gyermeki lelkületem megcsillantása után úgy gondoltam írok pár sort.
Tudom, hogy van aki csak azért nézi meg az adatlapomat, hogy a naplómat "elolvassa", megnézze, hogy miket töltöttem fel ide, miről írtam.
Régen írtam, mert nem igazán volt hangulatom ugyanazt leírni csak másként, amiről én is és sokan mások is írtak itt, az ismerkedésekkel kapcsolatos dilemmákról újabb bejegyzést "gyártani" nem sok értelmét láttam.
Mivel még itt vagyok, az egyedül lét érzése se változott meg - erről is írtam már, ismételni nem akarom magam.
Annál zárkózottabb vagyok, hogy a napi történéseket itt tegyem közzé, így maradtak a képek, a zenék, az idézetek és tegnap késő este a rajzfilm :-)
Már nem tudom hogy bukkantam rá Micimackó történetének teljes verziójú változatára, amit nagyon régen láttam már.
Most újra magával ragadott, minden bájával, esetlenségével, számomra sokatmondó történet az egymás elfogadása, segítése, önfeláldozás szempontjából.
Pont azokról a dolgokról szól, amiről oly sokszor elfelejtkezünk a hétköznapokban, - és itt, ezen az oldalon is, - gondolok itt elsősorban bizonyos naplóbejegyzésekre...
A linket azért osztottam meg, mert hátha lesz más is, aki ha belenéz a filmbe, megáll egy pillanatra, mert talál benne egy jelenetet, vagy gondolatot, ami számára többet is jelent, mint, amit lát, vagy elhangzik - így voltam ezzel én is tegnap este mikor megnéztem a rajzfilmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése