Barátság

"A Wisconsini Egyetem kutatói által készített tanulmány szerint férfi és nő között lehet barátság, ennek viszont alapfeltétele, hogy a férfi jobban vonzódjon a nőhöz, mint fordítva. A férfiak általában intenzívebb szexuális érdeklődést mutatnak a nők iránt, és a kettejük közti kapcsolatban hajlamosabbak is túlbecsülni a kölcsönös szexuális vonzalom mértékét."

Napokkal ezelőtt hallottam ezt a reggeli hírekben, azóta motoszkál bennem pár gondolat. - Hogy is van ez? - Nálam?

Az első ilyen irányú emlékeim - mármint értékelhető viszonylatban - mondjuk 13 - 14 éves koromra tehető.
Zoli évekkel később vallotta be, hogy Ő bizony szerelmes volt belém, amit én ugyan sejtettem, de én TÉNYLEG barátként tekintettem rá. Illetve... pont akkor, amikor elmondta éppen nem így volt, mert akkor éppen én voltam oda érte... így nem esett túl jól hallani, amit mond: milyen jó, hogy mi barátok vagyunk....
Aha.... tényleg, milyen jó...

Adja magát a kérdés, hogy a nagy általánosságban hogy is van ez?

Mert az is egy alapvető közhely, hogy kapcsolaton belül sem egyformán szereti a két fél egymást - jó esetben váltakozva vonzódnak egymáshoz, ami szerintem élteti és életben tartja a kapcsolatot, rossz esetben viszont az egyik jobban szereti a másikat, ami - tapasztalatom szerint - nem vezet jóra.
A legritkább eset, hogy egyforma legyen a szeretet hőfoka.

2 ember van az életemben, akit én barátnak tekintek, de érzem (tudom?), hogy többet látnak bennem, úgyhogy részemről ezt barátságnak nevezni igencsak egyoldalú dolog...
Ugyanakkor, akire én nem tudok barátként tekinteni, mert többet látok benne és azt érzem, hogy csak havernak tart, attól egy idő után igyekszem eltávolodni... - hogyhogy nem számszerűsítve ez is 2, amivel az előzmények tükrében biztos nem okozok meglepetést.

Talán a kérdés engem érintő aktualitása miatt kaptam fel a fejem a hírekben szereplő kutatás eredményére, aminek igazat kell adjak. Annak ellenére gondolom így, hogy az életem nem alkalmas statisztikai halmaz alkotására, a kutatás eredménye azt tükrözi, amit tapasztaltam.
Naná, hogy erre a következtetésre jutottak, a nagy számok törvénye szerint a megkérdezettek jó eséllyel az átlaghoz közeli eredményt produkálnak, amit - ha jól magunkba nézünk - le lehet képezni a saját kis életünkre.

A szexuális érdeklődésről meg nem is beszélve.... Szerintem nem csak az a pasi hajlamos túlbecsülni a kölcsönös szexuális vonzalom mértékét, akire barátként tekint egy nő, hanem tulajdonképpen minden férfi
így tesz, elég egy ártatlan kérdést rosszkor, rossz helyen feltenni máris magyarázkodhatok utána, hogy én azt nem úgy gondoltam...

És nem véletlen a kutatás azon megállapítása sem, hogy  "a válaszok alapján az idősebb felnőtteknek kevesebb ellenkező nemű barátjuk volt, mint a fiataloknak" - szerintem ez így is helyes, ez az Élet rendje, inkább ennek kellene, hogy legyen.

Amíg egyetemistaként beleférnek a kalandozások, idősebb fejjel mindenféle tapasztalattal a hátam mögött már nem a felszínre vágyom.

Nem nagy szám, de a teljes cikk itt:
http://index.hu/tudomany/brittudosok/2012/05/10/ferfi_es_no_kozott_is_lehet_baratsag/

A kérdésről ez a Karinthy idézet minden elmond: :-)))