"Valószínűleg, amikor valahol megjelensz, vidám csilingelés és frissesség érzetét kelted másokban. Ezért gyakran sokan vannak körülötted, könnyen tudsz barátkozni, ha nem vagy éppen visszavonulóban, és nem csak magadnak akarsz csilingelni. A szeretet hordozójaként is jellemzik ezt a virágot"
- Nem, ez nem én vagyok - hanem Gyöngyi barátnőmre illő gondolatok.
Hétvégi levélváltás a megnyitott blog kapcsán barátnőmmel az alábbi mondatokat íratta le velem:
"Úgy látszik ezt egyedül kell végigcsinálnom. - hetek óta ez van bennem, és biztos így kell lennie.... :-) - ha jól belegondolok mindig ez volt, amikor ilyen helyzetek voltak... egyedül.... - biztos oka van."
Ez az érzés tulajdonképpen már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott bennem és talán ez az alapja a megmagyarázhatatlanul rám törő, majd rám telepedő, rossz kedvnek is - nem elég, hogy nehéz, de még egyedül is vagyok.
Két ember volt, akikkel korábban napi szinten megosztottam a történéseket, mindkettőjüknél egyszerre következett be olyan pozitív változás, ami természetesen előtérbe került - és ami nem jelenti azt, hogy én háttérbe érezném magam, egyszerűen csak helyére kerülnek a dolgok.
Már nem telefonálok este 10 -kor, napközben a munkahely nem ad alkalmat hosszabb beszélgetésre, úgyhogy most ki kell alakítani egy új "rendet", ami követi a változásokat.
Azon gondolkoztam, hogy ez a blog ezeket a beszélgetéseket is pótolják - az, hogy "beceneveket" használok nem újdonság, hiszen szóban is ezt tesszük néha, leginkább a telefonos értekezéseink miatt, ami aztán a személyes beszélgetésekre is átragadt :-)))
A nagy változások időszakában egyedül voltam - ez volt a válásom időszakában is, tulajdonképpen egyedül csináltam végig, a hozzám legközelebb állók is az utolsó pillanatban tudták meg a kész tényt az "álomházasság", - amit csak kívülről tűnt annak, valójában egyszerű házasság volt - véget ért.
Aztán tulajdonképpen egyedül voltam azt követően is, hogy MrPanda az együtt töltött két év után születésnapi ajándékként azt adja nekem, hogy szakít velem.
És lélekben egyedül voltam abban az időszakban is, amikor munkahelyet és lakóhelyet váltottam - egyszerre.
Persze mindig voltam, akikre számíthattam, de ténylegesen egyedül voltam.
Egyik barátnőmnél az eseményekből fakadóan adta magát, hogy kevesebbet beszélgettem vele.
Az is igaz, hogy egészségesebb lett volna, ha Gyöngyi barátnőmnél is hamarabb észre veszem, hogy sok lehet azt hallgatni, amiket a nyakába zúdítok, de erre sajnos egy konfliktus kapcsán döbbentem rá.
Azóta ügyelek rá, hogy ne vesszek el a részletekben, ha mesélni kezdek - igaz ez nem mindig sikerül :-)
Szoktatom magam az érzéshez, hogy nincs azzal baj, hogy magammal beszélgetem meg a kis dolgaimat.
Az elmúlt évek adtak annyi tapasztalatot, hogy nem kell a legapróbb részletekig menő visszaigazolásokra várnom, a megérzéseim valahol még működnek, általában jók a meglátásaim, a hétköznapi csalódásoktól meg úgysem tud senki megvédeni - visszaigazolás ide, vagy oda -, ha én nem tudom kezelni a kudarcokat.
Ettől függetlenül jó lesz, ha elkezdünk újból edzeni, ha másért nem, azért, hogy diszkréten kibeszéljük az ottani régi és új arcokat, és minden miegymást, közben csilingelő nevetésekkel meglepetést okozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése