Ujjlenyomat

"A kéz formája, a tenyér vonalai és az ujjlenyomat is egyedi sajátságunk. Az ujjbegyek mintázatai is összetéveszthetetlenül rólunk vallanak.

Ujjlenyomataink minden szempontból azt a módot mintázzák, ahogyan a világgal kapcsolatba kerülünk. Négy alaptípust különböztetünk meg, a hurkot, a kört, a fát és a dombot. A mintázatok értelme az adott ujj jelentéstartalmához kapcsolódik, illetve azzal gazdagodik."

2012. február 27. 20:29

Régen hagytam már errefelé értékelhető szöveges ujjlenyomatot.

Bár az, hogy kinek mi az értékelhető, az mindig viszonyítás (hangulat?) és ki tudja még minek a kérdése.

Az elmúlt napokban olvastam jó sok érdektelen, de pár gondolatébresztő bejegyzést is.

Mivel nem csak a Duna zajlott, hanem az élet is, arra nem akadt lehetőségem, hogy ami megfogalmazódott bennem, azt meg is jelenítsem itt, de azért nem tűntem el, voltam, vagyok, és leszek hol itt, hol ott, most úgy alakult, hogy többnyire nem itt.
Mármint megjelenést tekintve... :-)

Szóval olvastam ezt - azt itt. Az exekkel kapcsolatos bejegyzésekről eszembe jutott egy gondolat - igaz más vonatkozásban, mint ebben a témában előttem szólóknak.

Sok adatlapon olvasni, hogy birtokosa elzárkózik a jövendőbelijének a múltbéli emlékeinek még felemlegetésétől is.

Miért is?

Magam korosztályát tekintve ez nem igazán érthető számomra, hiszen a múltunk hozzánk tartozik, mindenki megélt már ezt - azt. Jó esetben... igen JÓ ESETben, mert ez a NORMÁLis...

Szerintem...
de sokan a múltból hozott érzések, élethelyzetek alapján határozzák meg az elképzeléseiket és elvárásaikat.
Sajnos vannak, akiknél elég egy apró "hiba", ami a korábbi eseményrészletre emlékezteti és máris továbbállnak.
És ezt bármi kiválthatja: akár egy fénykép is, amit egy már megélt dologhoz köt, vagy egy mondat, ami már elhangzott, igaz teljesen más szövegkörnyezetben, mint most, de mégis előcsalogatja az ahhoz fűződő "emlékeket".

Azokat az emlékeket, aminek tagadását várják a teremtés koronái az áhított nőtől...

És ehhez párosítva azzal találkozom, hogy legyek önmagam, nyitott és mégmittudomén milyen.

Aha....

Azt Kedves társkereső Urak ezt egyszerre mégis hogyan lehet teljesíteni?

Úgy legyek önmagam, hogy egy olyan elvárás van megfogalmazva, hogy kb ne legyen múltam, legyek nyitott, miközben bezárnak egy kalitkába, csak úgy és csak arról beszélhetek, amit elvárnak tőlem...

Hát nem egyszerű ennek megfelelni...

Tudom, látom, olvasom, hogy sok férfinak az a tapasztalata, hogy fordítva sem egyszerű.
A dolog lényege, hogy nem igazán könnyítjük meg egymás helyzetét... Mert hiába az elvárás, hogy nőként legyek oldott, ha az, aki ezt várja magában hordoz egy csomó dolgot amiből kiindul, és cselekedeteit nem hozzám, hanem ahhoz viszonyítja, ami benne van.

Félünk egymástól, mert amikor valaki olyannal akadunk össze, aki szimpatikus lehet megakad a történet - mert a másikra várunk?

Sok mindent hordozunk magunkban, de lehet vele jól is sáfárkodni.
A hétvégén 15 éve nem látott ismerősökkel találkoztam. Akkoriban nem éppen békésen, de nem is haraggal váltunk el egymástól - ennyi idő távlatából már ki tudja PONTOSAN mi történt. Volt egy helyzet és kész.
Face -nak köszönhető az újbóli ismeretség, már alapból meglepődtem azon is, hogy ismerősnek jelölt az illető.
Aztán jött az invitálás menjünk bulizni - mint kiderült Őt meg az lepte meg, amit válaszoltam: tök jó ötlet menjünk :-)

Jó volt találkozni velük 15 év után, és jó volt együtt látni a nagyon régi ismerőseimet, hogy Ők együtt vannak 20 éve. :-)

20 évem még nekem is van - inkább 40 -re hajaznék :-)

Szóval ennyit a múltról.
Nehezen vettem rá magam, hogy elmenjek a talilra, de végül ott voltam :-)

És minden másként alakult, mint elképzeltem.
Rengeteget nevettem, nem, nem a régi sztorikon.
Azon, ami eszünkbe jutott ennek - annak kapcsán...
Persze szóba került a haragszomrád történet is, de azon is nevettünk.

Ezt csak azért meséltem el, mert mindez az itteni ismerkedésekre is igaz lehetne: azon, ami régóta bennünk van nevetni is lehetne, ha nem a múlt bélyegét ragasztgatnánk egymásra...

A szombati talit megelőzte egy pénteki buli.
Jóóóó, tudom a Farsangi időszakról lecsúszva, de nálunk így osztották a lapokat... :-)

Különleges ügynöknek öltöztünk.
Soha nem szerettem szerepelni, most nem tudtam kibújni a feladat alól... :-))