Használati utasítás

Akkor legyen itt az első írás, amit a Zsibongóból hozok.
(A cím megtévesztő lehet, Használati utasítás - nem a nőkhöz, hanem - hozzám)

2012. január 2. 11:23

Kezdjük úgy az ismerkedést, hogy képzeld el, már találkoztál velem, jó volt velem, pár hónapig, netán 1 - 2 évig egy párt alkottunk, majd úgy döntesz, hogy szétnézel a világban, mert úgy érzed nem az igazi velem.
Aztán eltelik fél év, de lehet egy is, mikor egy szép napon arra ébredsz, hogy hiányzom Neked, mert rájöttél arra, hogy milyen jó is volt velem...

Na akkor írd meg az első leveled, ha úgy érzed ez az a nap, amikor ráébredtél arra, hogy jó volt velem.
Akkor van esélyem arra, hogy mellettem maradsz, hogy nem gondolod meg magad többet, mert már tudod, hogy milyen rossz nélkülem, és semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy újra Veled legyek.

És mivel a korábbi találkozásunkat csak elképzeled - én nem tudok róla, így arról sem, hogy egyszer már úgy döntöttél, hogy nem kellek Neked, ami nekem fájt és nem tudtam mást tenni, csak elfogadni, hogy másként szeretnéd.
Mivel mindez a gondolataidban történik, így azt az időt sem kell átélnem, ami arról szólt, hogy a válasz nélkül hagyott kérdéseimre választ keresek magamban, reménykedve abban, hogy az együtt töltött idő Benned is nyomokat hagyott, de az idő múlásával ez a remény egyre inkább alábbhagy.
Ha elképzeled, hogy már tudod milyen nélkülem és azt szeretnéd, hogy újra Veled legyek így, hogy csak képzeletbeli ami történt, az újbóli közeledésedre nem fogok tudni nemet mondani...

Ha mindez valóságban történik, ha már bennem mindez a múlt, és lezártam magamban a Veled töltött időt, bármennyire is szeretnéd nem foglak tudni visszafogadni, mert azzal, hogy nem kellettem, bántottál...

.........

Ez a bejegyzés annak köszönhető, hogy ma reggel kaptam egy verset.
Közel fél évvel ezelőtti ismerkedést, találkozásokat idéz fel, aminek számomra szintén érthetetlen módon nem lett folytatása, illetve az utolsó talit követő egy hónap múlva az erre tett kísérlet igencsak furcsa volt...

Adta magát a kérdés: én ezt tényleg nem értem.... miért utólag ébred fel MINDENKI?????
Ez persze nem elsősorban az itteni találkozásokkal kapcsolatban merült fel bennem, hanem annak köszönhetően, hogy a komoly kapcsolataim mindegyikénél előállt ez a szitu....

Tudom, hogy jó, látom, érzem a másikon is, hogy jó, mégsem kötelezi el magát mellettem.
Ezért, vagy azért vége, beletörődöm, keresem az okokat elsősorban magamban, hogy mit csináltam rosszul, az idő múlásával elfogadom, hogy így alakult, megbékélve továbblépek.

És akkor egyszer csak gondol egy merészet a másik és betoppan, hogy itt van, mert Ő ráébredt arra, hogy milyen jó is volt velem és kezdjük újra...

Én ezekkel a helyzetekkel már nem tudok mit kezdeni, mert mire ez bekövetkezik, eltávolodtam és kívülről nézem a történetet.
Oda a bizalom, amiről nem egyszer elmondtam, hogy drága kincs, újra előcsalogatni belőlem nem fogja az, aki már visszaélt vele...
A későn ébredőknek ezért, ilyenkor határozott nem a válaszom....