Tüskék

"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."

2012. január 30.  22:30 - Részlet

A minap megkérdezték tőlem, hogy szerintem miért vagyok egyedül.

A rövid válaszom erre a kérdésre az, hogy azért, mert éppen két kapcsolat közötti szünidő időszaka van.
Valahogy úgy adódott, hogy két komoly kapcsolatom között mindig hosszabb idő telt el, persze közte rövid epizódok "színesítették" a szürke hétköznapokat.

Ha a kérdést a válásom óta eltelt időszakra értelmezve próbálom megválaszolni, akkor már nehezebb helyzetben vagyok.

Hogy miért vagyok egyedül? - mármint mért nem találkoztam azzal, akivel leélném az életem?
Passz...
Erre azt szokták mondani, hogy "mert biztos nagyok az igényeid".

Nem hinném...

Ha már "mindenki" ezzel jön, akkor lássuk ebből a szempontból:

Az igény, mint marketinges alapfogalom nem más, mint a szükségletek sajátos kielégítésére irányuló vágy. :-)

Ez jutott eszembe, mert a netes ismerkedés is csak a jó marketingfogáson múlik - legalábbis úgy tűnik, kevésbé emberközeli, sokkal inkább üzleties, önreklám, önfényezés, csomagolás a meghatározó sokaknál.

"Szükségletei" mindenkinek vannak.
Különbözőek vagyunk, tehát a szükségletek kielégítése ezáltal sajátos.
És ki az akinek nincsenek vágyai?

A TÁRS szempontjából a szükséglet számomra nem más, mint az elvárások, elképzelések elegye.

Az elvárások és az elképzelések néha nehezen elválaszthatók, az elképzelésekből könnyebben engedek, ha a másik az elvárásaimnak megfelel.
Talán azért, mert az elvárás sem konkrét, hanem egy érzés, egy életérzés, amit nem lehet körülírni, hanem meg szeretnék élni, át szeretnék élni.
Egy pohár bor mellett gyertyafényben, vagy az erdőben sétálva, vagy csak egy megbeszélés közben érkező sms által, vagy a munkából hazaesve egy ölelésben, - mindezt úgy, hogy érezzem, hogy a másiknak a jelenlétemmel viszonozni tudom azt, amire Ő vágyik.

Ahhoz, hogy ez mit is jelent, viszont ismerkedni és beszélgetni kellene velem... - Valahogy...
Mert amit leírtam nem jön egyik pillanatról a másikra, ehhez idő kell.
Ezért nem megyek el futószalagon randizni... Nem és nem.. hiába mondják, hogy márpedig ahhoz, hogy megtaláljam, akivel értjük, megértjük egymást randizni és randizni KELL.

Egyrészt semmit sem kell.
Csak azt tegyük, ami jól esik, -részemről ez az, hogy legyen benne "fantázia". -Legyen miért, miről beszélgetni.

Igen. Lehet, hogy nem értjük egymást elsőre, vagy másodikra, találkoztam már olyan kifogással is, hogy az írott szó félreértésre adhat okot. Ha valami nem egyértelmű (vissza)kérdezni tudni kell. Szóban és írásban is, így elkerülhetők a félreértések.

Nekem fontos a kommunikáció minden szintje: az írás, a beszélgetés, a hallgatás, az érintés.
Neten ismerkedésnél adja magát, hogy először írásban "beszélgetünk", levél, chat - ha már ott nem ért meg vki, vagy én nem értem, amit mond, akkor nem szokott folytatás lenni. Ahogy akkor sem, ha azt érzem, ha a felmerülő kérdéseket valaki magával beszéli meg és nem velem...

:-)

Megint csak oda lyukadok ki, hogy beszélgetni kellene, ha érdekesnek tartasz.

De hát itt vannak az elvárások, meg az elképzelések...
Nem is beszélve arról, hogy kinek ki az "esete"...