Terápia

" Hihetetlen erő rejlik abban, hogy teljes valónkkal nekifeszülünk valaminek, mert úgy érezzük, elviselhetetlen, ha nem találunk megoldást! Pontosan az, hogy olyan akadálynak feszülünk neki, ami kifog rajtunk, pedig mindent megpróbáltunk, hogy leküzdjük, teremti meg a lehetőségét annak, hogy a probléma meghaladottá váljon. Ilyenkor ismerhetjük fel néha pillanatszerűen, néha sejtésszerűen, később pedig egészen világosan és tudatosan, hogy itt nem is csak egy problémáról volt szó, hanem az élet egy titkáról. Mert egyes problémák egyfelől megoldhatatlanok, másfelől azonban a megoldhatatlansággal való találkozás megnyit egy harmadik lehetőséget, ami pedig már a problémán túl van. Maga a probléma megmarad, de már nem kínzó, nem elviselhetetlen többé, mert túlhaladtunk rajta, miközben valamiféle életbölcsességre jutottunk..."

Az elmúlt hónapokban hanyagoltam a naplóírást.

Az események feldolgozását követően szerettem volna megírni az egyes történéseket, de mire eljutottam arra a pontra, hogy szövegszerűen megjelenítsem a gondolataimat megint jött egy esemény, amit hagytam érni magamban, így a láncolat egyre hosszabb lett.

Van mit bepótolni, ellenben nem lesz olyan terjengős egy - egy részlet. :-)

Az év eleje jól indult.

Reload itthon töltött idejéből egy napot szánt rám, mondhatni tökéletes estét töltöttünk együtt. Az újbóli találkozást megelőzően rengeteget cseteltünk, nagyon jókat beszélgettünk.

Elkönyveltem magamban, mi már így fogunk megöregedni... időnként egymásra találunk, megnyílunk egymásnak, ott folytatjuk a beszélgetéseket, ahol abbahagytuk, mindketten tudjuk hol tart a másik az életében, mi az ami foglalkoztatja - akár egy normális kapcsolatban.

Ezen találkozás alkalmával mikor elkeseredtem amiatt, hogy Reload újra és újra meggondolja magát kettőnket illetően, ragyogóan csillogó kék szemével ártatlanul nézett rám egy sejtelmes mosoly kíséretében, hogy én miért mondok ilyet... na vajon miért...

Csak 9 éve ismerjük egymást sok meglepetést már nem tud okozni.

A románc folytatódott a legközelebbi hazalátogatáskor is, immár kemény 3 estét együtt töltve, ezek is tökéletesen sikerült találkozások voltak... A csetelések folytatódtak, sok - sok érdekes kérdést vitattunk meg ~ 1500 km távolságban egymástól egészen május elejéig, amikor is nem tudom mi történt, Reload megszüntette a velem való kommunikációt. Három hét várakozás után megírtam neki, hogy bár nem újdonság ami történik, nem vagyok erre hitelesítve, nincs energiám arra, hogy időről - időre az érdeklődése apátiába csap át :-(

Azon is gondolkoztam, hogy ezt a történetsorozatot miként befolyásolja az én hozzáállásom. Mivel többször megtapasztaltam Reload részéről az elköteleződéstől való félelmet - ezt egy beszélgetés alkalmával, nem kettőnket érintve, hanem általánosságban ki is mondta, azaz leírta -, én sem merem már 100 % -ig beletenni magam ebbe a sztoriba.

Ugyanakkor felmerül a kérdés, ha igaz az a feltevés, hogy azt kapjuk, amit kisugárzunk én vajon mennyire tartok az elköteleződéstől?  - Ennek kifejtése egy külön bejegyzés lesz...

Azt látni, megélni, hogy egy kapcsolat, ami olyan letisztult, mint a miénk és nem tud kiteljesedni bizony fájdalmat okoz. :-(

Oda - vissza elköteleződés hiányában nyitott voltam, ennek köszönhetően alakultak ki a "kedd" esti találkozások. Azért "" mert mint kiderült kedd lehet hétfőn is, vagy szerdán is :-)

HP -vel a Várban találkoztam az egyik program alkalmával. - Ez szintén egy külön történet az önmagamért kiállás tekintetében.

Remek, gourmand estékké alakultak a találkozások, tartalmas beszélgetésekkel fűszerezve, egymást építve ezáltal. Ritka dolog, mi több egyedinek mondható, hogy azt látom egy pasin, hogy ugyanazokkal a dolgokkal küzd, mint én, csak pepitában. Azt hiszem nagyon sokat adtunk egymásnak mentális vonalon és jó tükör egyikünk a másiknak.

HP jó pár héttel ezelőtt eltűnt az éterben, amit nem viselt meg különösebben, hiszen az érzelmi fókuszom máshol volt, nem voltam partyképes... Most újra előkerült, érzékelve az FB -n tanúsított visszavonulásom, találkoztunk és ismét azt éltem meg, hogy jól érzékeljük egymás belső folyamatait. Ez a találkozás azt mutatta meg nekem, hogy lehet férfi és nő között barátság, amire eddigi életem során nem volt példa.

Március elejétől 6 héten keresztül a hétfő estéket a Várban töltöttem - csajos esték voltak. - Erről is most csak címszavakban, részletek később.

12 NŐ összeeresztve, ki - ki a saját maga keresztjével. Én a kirekesztettség érzésével, ami a körülményekből is fakad, hétfőn este 6 -ig dolgoznék, el kellett kéredzkednem, hogy fél 7 -re a Várba érjek, de így is én voltam az utolsó, aki beesik... :-(

A kirekesztettség érzése aztán még jó pár dologgal párosult - tény, hogy mi nők másként nyílunk meg egymás között, felszínre jöttek olyan életesemények, amikről eddig nem beszéltem. Tudtam, hogy vannak, hogy dolgom van velük, de nem volt meg a helye és ideje, hogy teret nyerjenek. Hát most megkaptam...

Olyan nemlátott mélyrepülés vette kezdetét, amit még nem tapasztaltam, amúgy sem sima életutam során.

Április közepén azt éreztem, nem bírom tovább... Elég volt mindenből és mindenkiből. A kilátástalanság érzése, az, hogy nem tudom kirángatni magam semmilyen általam ismert módszerrel abból az állapotból, amiben találtam magam, hozatta meg azt a döntést, hogy orvosi segítségre, gyógyszeres kezelésre van szükségem.

Az azóta eltelt idő azt bizonyítja jó döntést hoztam, újra érzem az életerőt magamban, hogy erős vagyok, nem hagyom, hogy kifogjon rajtam bármi...

Ha gyógyszer kell ehhez, akkor gyógyszert szedek, de legalább jól vagyok.

Ma voltam Dr -nél. Jókat mond. Kedvelem.

Magamnak is emlékeztetőül:

Problémák: út, amit bejártam, ahogy felnőttem egyre több terhet cipeltem, tegyem le a múlt nehéz zsákját és könnyedén haladjak tovább a jövő felé!

Mh: levezettük 4 lépésben, hogy mi kell a váltáshoz. A 4 -ből 2 teljesítve, a 3. -ban benne vagyok, jön a 4. lépés! 1. Döntés - még azt is levette, hogy ez nekem milyen nehéz... 2. Mit fogok csinálni, merre tovább? 3. Építkezés 4. Megvalósítás

Anyámmal való kapcsolatom:

Nincs olyan, hogy kell, mert úgy illik... 

Ősbizalom nem csoda, hogy nincs, de a lánykámnak egy teljesen más szemléletet adtam át és ezen legyen a fókusz! Az anya - lánya kapcsolati energiát erre fordítsam le ne anyámra.

Ma ezt hallottam: erős vagyok, higgyem el magamról ezt, és szemléleváltásra voltam képes, az ősbizalmat tudat alatt adtam át, ezt tudatosítsam és erre fókuszáljak.

A párkapcsolati kérdések a következő alkalomra maradtak, meggyőződésem, hogy minden akkor kerül elő, amikor ideje van :-) 

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."