Voksolás - Itt és Most

 "Az elégedettség a szegény embert is gazdaggá teszi, az elégedetlenség pedig a gazdagot is szegénnyé."

Egy vasárnapi szóváltás mentén körvonalazódott ennek a bejegyzésnek az alapja.

Már jó ideje csendes mosollyal nézem, ahogy kinyílt a csipája egyeseknek, akikkel 8 éven keresztül egy épületben dolgoztam és a tavalyi választásokat követően - miután 100 % -os biztonságban tudták magukat -, hirtelen megbátorodva elkezdték kritizálni a "rend-szert"...

Engem mindig is elgondolkoztatott, hogy ha annyira nem tetszik, ami van, akkor miért ragaszkodnak ahhoz a székhez, amibe 15 - 20 - 30 éve beletették az idő múlásával egyre kevésbé csinos popójukat az illetők.

Ahonnan eszek oda nem sz@rok... - lehet én vagyok rosszul bekötve, de ennyire lojálisak legyünk már ahhoz, aki által a havi betevőnk biztosított, végül is a saját döntésünk, hogy hol és mennyiért dolgozunk. - Ebben az esetben a mennyiért pedig be kell látni nem éppen a létminimum. By the way exkolléga felmondását követően 2 - 3 hónapig Mexikót járta, most éppen Spanyolországban majd Máltán kalandozik - nem, nem nyert a lottón és nem, nincsenek tehetős szülők, albérletben lakik, amióta felköltözött Borsodból, nincs autója, a laza - f@sza kis utazásra az itt megkeresett és félrerakott pénzecskéjéből futja...

Az előbb említett, nem éppen választékos mondást nem csak mikro-, hanem makrokörnyezetemre is ki tudom terjeszteni - tágabb ismeretségi köröm folytonos elégedetlenségét látva.

Hosszú ideje nem értem, hogy miért jó saját magukat kínozni azzal a kérdéssel, hogy miért sz@r itt és most ebben az országban (meggyőződésem, hogy bármi is lenne, a többségüknek MINDIG sz@r lenne, ami történik...)

Megkeseredetten, befelé fordulva, idealizált világok, látszatok bűvkörében élnek, ahelyett, hogy azt a kérdést tennék fel maguknak, hogy miért jó itt és most.

Jobb esetben a kérdés megfogalmazásáig eljutnak, valami válaszfélét gyártanak a lelkiismeretük megnyugtatására, amit aztán jól nem élnek meg, ezáltal egy újabb elégedetlenség faktort generálva saját maguknak.

Eddig még csak - csak elvoltam a rend-szer elleni háborgó megosztások láttán, a vasárnapi szóváltás azonban már túllépte azt a határt, ami mellett szó nélkül el tudok menni - különösen, hogy a saját  posztom kapcsán próbáltak rám nyomást gyakorolni.

Egyrészt az FB -n sem ezelőtt, sem most, sem ezután nem nyilvánulok meg politikai téren. Másrészt ahogy én nem fűzök politikai színezetű megjegyzést ahhoz, amivel esetleg nem értek egyet, más se tegye velem ezt - tartsa szépen tiszteletben mindenki a másik határát.

Azt pedig különösen nem tűröm, hogy bárki is vegzáljon... Nincs benne az FB felhasználói kézikönyvében, hogy bármi ellen / mellett, amit megosztok pro vagy kontra érvelnem kellene.

Pláne ha a kötekedőről tudom, hogy pedagógusként sz@rik az asztalra, ahonnan eszik... Ha annyira elégedetlen, akkor a matek - angol szakos diplomájával menjen el magániskolába -óvodába dolgozni, fogadjon magántanulókat, vállalkozzon, fordítson stb...

Mert annyira sz@r itt és most, hogy ezidáig az elmúlt három évben csak háromszor járta meg az El Camino -t, azaz évente egy - egy hónap odakint (ami Mexikóhoz hasonlóan szintén nem egy kétfilléres történet).

Az egyebekről nem is beszélve, síelés itt - ott, ilyen - olyan kiruccanás ide - oda.

Hja, hogy ezt nem a tanári fizetéséből teszi, hanem a három kölök után járó gyerektartásból apa 1 milla/hó fizetése után? - Végülis ez nem a rend-szernek köszönhető? Annak, ami olyan sz@r...

Igen. Az átlaghoz képest én is sokat jövök - megyek, költök erre - arra, amiről más még álmodni se mer, köztisztviselői és közalkalmazotti fizetésemből és a rendszeresen kapott tisztességes gyerektartásból tettem és teszem mindezt - ennek megfelelően nem is jár a szám, hogy milyen sz@r itt és most...

Persze a csörte másról is szólt, aminek taglalása nem ehhez a témához kapcsolódik, idővel hozom azt is.

 

"Soha senki nem lehet elégedett ebben a világban - lehetetlen. Csak egyre elégedetlenebb lehetsz, mert a megelégedettség, a beteljesülés csak akkor történik meg, ha befelé indulsz. Az elégedettség a te legbensőbb természeted. Az elégedettség nem köthető tárgyakhoz. Kényelmet kaphatsz a tárgyaktól - egy szép háztól, egy szép kerttől, egy tele pénztárcától -, igen, kényelmet kaphatsz, de te ugyanaz maradsz: kényelmesen elégedetlen. Sőt, ha minden kényelmed megvan, és nem kell pénzkereséssel töltened az idődet, huszonnégy órán keresztül szembesülnöd kell a beteljesületlenségeddel, mert nincs, ami lefoglaljon."