Egység

 

"Vágyok egy ölelést, egy olyat, ami mer elengedni. Aki nem tart görcsösen, nem szorít, csak annyira, amennyire kell, és addig, ameddig jólesik. Nem húz magához szorosabban, ha menni akarsz. Tudja, hogy el kell engednie, és azt is, hogy vissza fogsz jönni hozzá. Mert az, hogy elmész, nem azt jelenti, hogy más kell. Egyszerűen csak annyi van, hogy neked is van két lábad, meg neki is... és nyilván, nem véletlenül..."

Létünket az értelem az érzelem és vágyak hármas egysége határozza meg.

Sokszor hallom: "csendesítsd el az elmédet" - de hogy? - jön a kérdés mindig ilyenkor, mert nincs olyan, hogy ne legyenek gondolataim, mi több, ilyenkor törnek elő igazán azok a gondolatok, amiket a háttérbe szorítok.

Új felismerés, hogy nincs azzal baj, ha előjön az ego, "egyszerűen csak" társítani kell hozzá azt, hogy milyen érzést vált ki, és milyen vágyat generál, máris megvan a válasz, hogy az elme által küldött üzenetnek helye van -e az életemben, vagy sem.

Ugyanerre kell figyelni, ha az érzések nyernek szabad teret:  kapcsolható -e hozzá vágy is, és ésszerű -e az ami érzés szintjén megjelenik, ha pedig a vágyak tárháza nyitja meg kapuit azt nézem meg, hogy milyen érzésből fakad és az ego hogyan kapcsolódik a vágy megjelenéséhez.

Újabban esténként csakratisztító meditációt hallgatva alszom el - a napfonatcsakra megtisztításától felfelé már a tudatalattim követi a teendőket :-), rendszeresen bealszom.

Hogy mégis hatásos ezt onnan tudom, hogy el kezdett valami változni bennem, így arra gondoltam egy napközbeni 25 perces lazítás keretében végighallgatom mi is az, aminek köszönhetően hosszú idő óta végigalszom az éjszakákat, reggel kipihenten, letisztulva ébredek.

Kitaláltam, hogy kezem gyógyító erejével rásegítek arra, amit hallok, egyik kezem folyamatosan szívemre helyezem a másikkal követem a meditációt, azon a csakrán van, ami éppen megtisztul.

A másik új szokásom, hogy reggel ébredés után álmaim üzenetét értelmezem, és elolvasok egy - egy Osho meditációt az azt összegyűjtő könyvet véletlenszerűen felütve. Mindig találó és a bennem lévő, zajló hangulatot tükrözi amit aznapi útravalónak kapok.

A hármas egységre kétségtelenül hatással van, hogy mennyi időt szánunk magunkra reggelente, hogy ne rohanva, a külsőségek által vezérelten, hanem befelé figyelve induljon a nap, így könnyebb is ezt a bensőséges, külső hatásoktól mentes állapotot megőrizni nehéz helyzetekben.

Mert nehéz helyzetek adódnak...

A hétvégém sírással kezdődött.

Pénteken tantrás esten három lélekmasszázsban is részem lehetett, kettő hagyományos és egy rendhagyó - ez utóbbit Népszerűkémtől kaptam, aki mondta, hogy ne csodálkozzak, ha majd attól is elsírom magam, ha felszállok a villamosra. Villamosra sem kellett szállni és mégis sírtam...
(Nem ezért rendhagyó, mert Népszerűkétől kaptam, hanem technikáját tekintve :-) )
A nagyon kellemes ellazulást adó masszázsnak mondott rezgetés alatt éreztem, hogy sejtszinten és ezúttal tényleg LELKEMET érintő hatások érnek. A legjobb N. visszajelzése volt, hogy amikor a karomat az ujjaimnál tartva rezegtette nagyon megindult bennem valami - és ez így is volt...

Ott csak a kellemes lazaságot éreztem, szombaton viszont jött a sírás...

A kiváltó ok a péntek este - tudtam nem lesz egyszerű, Madarászom és múlt héten lelkemet felbolygató IfjúTitán is jelen lesz.

Ha a hármas egységet tekintjük, akkor IfjúTitán az egora (hiúságra) ható, Madarász az érzelmekre és nekem kell képviselni az értelmet.

Márpedig értelme egyiknek sincs...

A tegnap este az elengedésről szólt.

IfjúTitánhoz eleve anyai szeretettel közeledtem a múlt héten, hiszen jól látható volt a kettőnk közötti (félgenerációsnak mondható) korkülönbség, az más kérdés, hogy Ő mégis a NŐT látta meg bennem, nem is értem...

Madarász, múlt héten nem tudott jönni, most - legalábbis úgy érzékeltem -, hogy persze levette, radarjai rögzítik nem olyan tiszta a szitu, mint utolsó találkozásunkkor, ugyanakkor bennem meg az van, hogy nem rendezkedek be a várakozásra a nem tudom mire :-(

Amikor ott vagyunk, akkor minden olyan harmonikus közöttünk, ez volt a hatodik alkalom, amikor találkoztunk, ebből 4 -nél egyértelművé tette, hogy együtt vagyunk. Aki ott van és lát bennünket, azt hiheti egy pár vagyunk - de nem... sajnos nem :-(

Ő még - saját elmondása szerint - máshol van.

A péntek este úgy indult, hogy a meditációs körben egyik oldalamon Madarászom, másik oldalon IfjúTitán volt.

Szinte törvényszerű, hogy úgy végződött, hogy Madarász mellett vagyok, IfjúTitán meg más mellett...

A férfiak éppúgy megérzik, ha pozíciójukat veszélyeztető hatás éri azt a nőt, akinek energiájára igényt tartanak, mint ahogy a nők is megérzik a helyzetüket gyengítő férfiakat érintő csábító erők hatását. -Ez pénteken csodaszépen körvonalazódott.

Az ego és az érzések és vágyak fura csatamezején landoltam, ahol csakis az elengedés lehet az, ami a belső vívódás ellenszere.

Az egomat igencsak piszkálta, hogy IfjúTitán egy olyan nő mellett találta magát, akinek valamiért "véletlenül" kapcsolódni kell mindenkihez, aki engem megérintett, sorstársnő saját maga elmondása szerint elveszi, megszerezi, birtokolja azt, amiről úgy gondolja neki jár.
Nem tudom miért úgy érzem szinte sportot űz abból, hogy bizonyítson, amit én megkapok, arra Ő is jogosult, illetve fordítva, amire Ő jogosultnak érzi magát, az nekem nem jár ki.
Ebben csak az a vicces, hogy az Ő kapcsolódásai engem nem is érdekelnek, ahogy egyszer már mondtam is: tiszteletben tartom azt, ha tudom, hogy érdeklődés van egy adott személy iránt, nem tolakszom, nem nyomulok, pláne nem hajtok arra, hogy én kaparintsam meg előbb az áldozati bárányt. :-(

Volt olyan helyzet, amin jót mosolyogtam magamban, pl. amikor Népszerűke behódolását sikernek gondolta, és volt olyan helyzet, amin kevésbé tudtam mosolyogni: Madarászra akkor is, csak azért is rástartolt, mikor már tudta, hogy engem érdekelne a pasi.
Most pedig IfjúTitán, "értékesnek" mondott "skalpjának" begyűjtése volt a célja, tudtam, hogy így lesz, hiszen magam alapoztam meg ezt a helyzetet azzal, hogy a múlt péntekről meséltem valakinek, mondhatni próba is volt, hogy kibeszélnek -e, vagy sem.

A hiba ott van a rendszerben, hogy én nem skalpot gyűjteni járok a Várba. Nekem ott a lelkem dolgozik, ezt tudomásul kell vennem, és azzal a tudattal megérkezni, hogy engem érzékenyen  érint, ha valaki ego által vezérelten - akaratosan - próbálja elvenni, megszerezni azt, amiről azt gondolja neki jár.

Az elengedést az segíti, hogy aki akar az kitart, lásd Madarász - a többiek pedig valójában nem azt az utat járják, amit én, esély sincs arra, hogy egymás mellett bandukoljunk.

A magam vonatkozásában az a gyönyörűséges, hogy egyik lelkemet érintő kapcsolódást sem akarat által vezérelten kaptam. Jött az Univerzumtól, éppen ezért csodás élmény megélni ezeket a pillanatokat.

Az érzelmeimre Madarász nagy hatással volt pénteken, éreztem, hogy eljött az a pont, amikor a realitásra is szükségem van, a vágy, hogy Ő lehetne az, akivel az a kapcsolati minőség megélhető, amiben mindketten kiteljesedünk már rég megvolt bennem.
Most kiderült, hogy mennyire is érez engem, hiszen egyből reagált IfjúTitán okozta bennem zavart keltő rezgésre, hát és vállmasszázsa távolságtartóbb volt, és a záró körnél, ahol ismét egymás mellé kerültünk, most nem kereste az érintést, ahogy korábban, ugyanakkor a nőnapi grátisz masszázsnál odajött hozzám valaki, akitől talpmasszázst kaptam, és ahogy hozzámért abból tudtam, hogy Ő az...
Érezhette, hogy zavar, amit látok, IfjúTitánra cuppanás kapcsán, én pedig Madarász tekintete, érintése által kiváltott érzésekkel is küzdöttem, hiszen olyan valakivel vagyok együtt, aki azt mondja magáról, hogy érzelmileg nincs túl  a hosszú éveken át tartó előző kapcsolatán.

Este fél 12 -kor életem eddigi legromantikusabb sétáját tettem a Várban,  amikor is az autóinkhoz mentünk kézen fogva, szokás szerint nem sokat beszélgetve, egyszer csak megálltunk, mert Madarász a város zajában meghallotta a vonuló énekesmadarak csivitelését.

Én is hallottam Őket...

"Hiába ölelsz magadhoz valakit két kézzel gyűrve, harapva, csókolva, fojtogatva ... - mégsem a tiéd. De ha igazán szereted, a legtávolabbi csillagon, ide százmillió évnyire is veled marad - mert az egység élménye elveszíthetetlen."