Csoki

Soha ne becsüld alá azt a megnyugvást, amit egy macska adhat - nincsenek szavai, de apró érintéseivel, bökdöséseivel, odabújásaival kimutatja irántad érzett szeretetét - és megpróbálja elterelni a figyelmedet a bánatodról.

 Az apró érintések most még leginkább karmolásokban és harapásokban mutatkozik meg, a bökdösés elő - előfordul, az odabújás csak akkor, amikor a kisasszony kellő fáradságot érezve pihenésre vágyik. :-)

Tünemény.

Nem volt macskám még.

Lánykám apró korában próbálkoztunk halakkal - nem bírták a panelkiképzést, és volt tengerimalacunk, aki annak ellenére, hogy társas lénynek mondják nem tűrte a lakótársat.

Tisztes kort élt le remeteként, 7 - 8 évesen szenderült jobblétre a lelkem, aki még különélésünk idején is lelkesen üdvözölt sajátos fütyülésével, amikor meghallotta közeledő lépteimet, mikor anyámhoz mentünk látogatóba.

Szolnokról Pestre való visszatérésemkor Őt nem tettem ki a nagy változásnak, inkább csak két településsel odébb telepítettem, a különélés ennek köszönhető.

Lánykám sokszor előhozta, hogy legyen állatkánk. Én elzárkóztam előle, mondván nem lakásba való. A kutya olyan elköteleződést jelent, amire alkalmatlannak érzem elsősorban magam, másodsorban a gyermekem: télen, hóban, fagyban, esőben, szélben, ködben sétáltatást elképzelni nem tudtam egyikünk részéről sem.

Papagáj? Áááá hamar elpusztul meg különben is sokat jár a csőre.

Egyéb kisállat? Kizárt. Büdös...

Macska? Hagyjál már!!! Cuki meg minden, de látod ha a családban lévő macskákkal játszom prüszkölök, pedig elvileg nem is vagyok allergiás az állatszőrre... Meg különben is. Végignyávogja az éjszakát és büdös az alom. Egyébként meg rendetlen, neveletlen...

ThétaHealingen hangzott el egy mondat, ami szöget ütött a fejemben: legyen valami cicás otthon, női energiát hordoz... Maga az a tény, hogy a macska női energia a spirituális ismereteimnek köszönhetően már nem volt újdonság, de tudod hogy van ez: hiába van valami az orrod előtt, amíg a jelentését, jelentőségét fel nem fogod, meg nem érted.

Ekkor jutott eszembe KicsiRobottól kapott cicaszobor, ami, mint a kapcsolathoz fűződő emlék a szakítást követően a szekrény mélyén kötött ki.

KicsiRobot a maga személyiségjegyeivel nem hiszem, hogy tudatosan választotta ajándékként külföldi útját egyáltalán nem szimbolizáló emlékként a cicaszobrot, saját elmondása szerint is nagyon sietett az ajándékvásárlással, ezt találta, amit nekem szánt.

Azt tudtam, hogy az elődöm nagy macskás volt, ösztönösen tiltakoztam az azonosítástól, ugyanakkor ez a cicaszobor más üzenetet is hordoz így 5 év távlatából látva a történteket és a jelen eseményeit figyelembe véve: az általam fel nem ismert, tagadott női energia ott volt bennem, nem azért kaptam a szobrot, mint gondoltam. Ennyit az ego által kreált dolgokról.

Gyűlnek a majd megírom történetek KicsiRobot fel- és eltűnései szintén egy külön irományt fognak megölteni a közeljövőben.

A lelki mélyrepülés közepette azt vettem észre, hogy egyre inkább foglalkoztat az a gondolat, hogy legyen állatkánk.

Kutyusban gondolkoztam, olyan fajtában, amelyik jól tűri a lakásban létet.

Aztán a szépemlékű fotóstúra (Újabb külön történet :-) ) napjait követően kismacskák képeibe botlottam Szomszédasszony oldalán.

Nem gondolkoztam, írtam: Tied? Lehet belőlük elhozni???

Lánykám azonnal lecsapott az akkori képen még barna szőrűnek látszó, kékszemű kiscicára, közölte Ő a miénk, neve pedig Csoki a színe miatt. De ugye anya holnapra nem gondolod meg magad? - kérdezte...

Na innen jöttek az érvek és ellenérvek családom cicásaitól.

Keresztanyám nagyon támogatta az elképzelésem, Húgom az aggályait fogalmazta meg. Az érvek és ellenérvek mérlegelését követően döntöttem: Csoki a miénk, különben is gondolatban már megígértem neki :-)

Nem bántam meg.

Hálás lakótársra leltem benne, csupa csoda, ha nem velem történik nem hiszem el.

Ahogy Lánykám a kórházból hazatérve a szülést követően, Ő is mellettem töltötte az első éjszakáját új otthonában, és ahogy egy szem gyermekem tette, Csoki is végigalussza az éjszakákat nem zavarva bennünket. (Húgom és Szomszédasszony is arra készített fel, hogy az első éjszakák húzósak lesznek. Nem voltak azok.)

Aztán megkezdődött egymás nevelése. Ez tényleg olyan, mint mondják, hogy nem csak én nevelem a cicát, a cica öntörvényű lény, én is nevelődöm mellette, az elvek és következetesség feladása mindennapossá vált. :-)

A mások által jelzett vonalasságot tekintve ez utóbbi nem is baj, Csokit tanítva tanulom és ismerem meg magam rejtett titkait, olyan oldalamat, amit én lehet láttam magamban, de kifelé nem mutattam.

Gyöngyivirág szokta mondani, hogy még a hangszínem is megváltozik, amikor Csokiról beszélek - ez mostanában gyakran előfordul, hiszen nagyon sok örömet ad.

Nem véletlen, hogy Ő lett az én, a mi cicánk.

Ha nem velem történik el sem hiszem.

Látom a szemében, hogy érti mit mondok, tudja, hogy mikor csinál rosszat és tudja mivel tud a lábamról levenni.

Spiri világból gyűjtött ismerőseim az időközben egyedi fekete (napfényben vörösesbarnán megcsillanó) szőrszínt felöltő KisBoszit rajongással fogadják, büszkeséggel töltenek el a visszajelzések :-)

Jó érzéssel tölt el, hogy Húgom általi jó szándékú, féltő kételkedést megcáfoljuk együtt: ehhez Csoki nagyban hozzájárul, de kell, hogy én is alkalmazkodjak... Az elvek feladását tekintve igaz, hogy ha a macskát nem tudom megnevelni, majd Ő nevel engem :-)
Csodaszép élmény ahogy alakítjuk, formáljuk egymást!

Egyenlőre könnyebb őt fényképezni mikor alszik, de itt az ideje, hogy Huncutkámról játszadozós képeket is készítsek majd.

Most még egy alvós, hol máshol, mint mami, azaz az én ágyamon - ennyit az elvekről, hogy a macska az ágyba nem lesz felengedve :-) :-) :-)

"A szabad akarat: hogy mit kezdünk azzal, amink van."