Áramlás

 

 "Nincs szükség rá, hogy megítéljük, mi jó, és mi rossz. Egyszerűen mindent csak hagyni kell folyni a maga medrében."

Tegnap este nagyon kellemes, váratlan meglepetés ért, ami egy beszélgetés kapcsán küldött megjegyzésben öltött testet.

A szerdai csoportból ismert résztvevő rám talált az FB -n, tegnap este pár gondolat erejéig összekapcsolódtunk.

A nyár közepe óta járok tantrás estekre, amiknek rám gyakorolt jótékony hatását már én is érzem magamon. Könnyebben kerekedek felül olyan dolgokon, amiken korábban hosszasan görcsöltem, a helyén tudok kezelni olyan eseményeket, amiken régebben tobzódtam egy sort.

Jó helyen vagyok, megérkeztem.
Ide is... ahogy annak idején a pszichodráma csoportba, vagy az RV -re. Most ennek van itt az ideje és erre van szükségem.

Nem kívánok ideológiai vitákat folytatni arról, hogy annak, ami ennek a hátterét adja az mennyire "üzlet" és mennyire a "szerencsétlen rászoruló" kiszipolyozása, vagy sem, mennyiben önös érdekérvényesítés és milyen arányban van jelen az önzetlenség - vagy nincs, és még sorolhatnám azt, hogy milyen okfejtés mentén miért, hogyan kelt ellenérzést az másokban, aminek részese vagyok.

Teljesen mindegy milyen nevet aggatunk rá - drámázás, RV, tantra, mauri masszázs, családállítás, kineziológia, vallásgyakorlás, szaunázás, sport, fotózás - a végtelenségig lehetne sorolni mi az, ami erőt ad a hétköznapi nehézségek leküzdéséhez, mert minden egyes saját magunk által választott "pótcselekvés" egyfajta út önmagunkhoz, eltemetett, vagy korábban soha fel nem fedezett lényünk megismeréséhez, rosszabb esetben (és igen, vannak pillanatok, amikor) menekülés.

Az RV már szinte nem is létező önbizalmamat is továbbromboló hónapjait követően nekem felüdülés az, amiben most részem lehet.

Ahogy az RV -n léttől féltettek páran, pláne, akkor mikor kiderült, hogy naplózni kezdtem, a mostani "hóbortom" is megosztó az ismerőseim körében.

Az, amit MOST megélek hozzám tartozik, nyilván, aki kevésbé nyitott erre, azt nem terhelem, illetve a jövőben jobban ügyelek arra, hogy kivel mit, milyen mélységében osztok meg.

Nem véletlen, hogy azt, az utat járom, amit, és nem véletlen, hogy eljutottam arra a helyre is, ami miatt most van, aki aggodalmát fejezi ki.

Nem tudok ideológiai szempontokat felsorakoztatva visszajelezni, mert - sajnos - nincs meg hozzá az a háttérismeret, ami ehhez szükséges lenne.

Csak egyet tudok - mélységesen bántott, amikor azzal szembesültem, hogy megtévelyedettnek tart valaki, akit a bizalmamba avattam, és úgy ítélkezik valamiről, hogy annak nem volt részese, az általam elmondottak pedig  teljesen másként köszönnek vissza - általa megfogalmazott, saját szövegkörnyezetbe helyezve, valóban lehet olyan olvasata annak amit mondtam, hogy féltettem az általam szeretett embert - azonban, az üzenete a mondandómnak teljesen más volt.

Mindazonáltal - ahogy az mindig is volt - tiszteletben tartom az enyémtől eltérő véleményt,  valószínűleg én is aggodalommal követném annak átalakulását, aki közel áll hozzám, ha valami olyanban látja meg az előre vivő utat, aminek jótékony hatása a kívülálló számára kérdőjeles.

Tegnap este azonban csoporttárstól az jött vissza, hogy a múlt szerdai találkozás alkalmával úgy élte meg - ég és föld az első találkozásomkor látott és a most tapasztalt énem.
Mindezt úgy, hogy aznap nem voltam éppen a toppon és ez még finom megfogalmazása annak, ahogy most szerdán este érkeztem.

Én az átalakulást tekintve azért nem vagyok ennyire elfogult magammal szemben, de, ahogy írtam érzékelem a változást.

Számomra az érintés és ölelés mindig nagy jelentőséggel bírt, ez iránti igényem az elmúlt években ért hatásokra, amik inkább az elfojtás irányába mutattak, azt eredményezték, hogy most hatványozottan vágyom a fizikai kontaktusra, mint korábban.
Ezzel párosul mindaz, amit Egyfedelesemnek találtam írni ~ 1 éve a szeretethiányomról.
Az utolsó hosszabb kapcsolatomban én voltam, aki adott és cserébe nem kapott - illetve nagyon keveset, amit meg mégis, azt másként megtestesítve a szeretet kimutatását, mint ahogy azt várnám, mint ahogy arra fogékony vagyok.

Mindezt tetézte az RV-re regisztrált pasik által képviselt "rideg-tartás": apró csontokat dobálva (némi húst hagyva a csontokon, legyen min vitatkozni), a szeretetre éhes, megértésre vágyó fehérnépeknek,  a teremtés koronái a virtuális világban általuk gerjesztett feszkón jót szórakozva, foteljükben hátradőlve szotyolázva és sört kortyolva, elégedettséggel telten élvezkedtek a felkorbácsolt kedélyek okozta egymásnak feszülésen.
Ezt egyfelől  a naplóban vállalt szereplésnek köszönhetően élhettem meg, de ott volt a privát vonal is, ahol újra és újra azzal találtam szemben magam, hogy bárhogy viszonyulok az állítólag társat kereső férfiakhoz, az sehogy sem jó, mi több saját maguk bizonytalanságát rám (ránk nőkre) vetítve önbizalom hiányosnak, depressziósnak tituláltak engem is és teszem hozzá másokat is. Sommásan: a nők többsége aki tiszta szívvel, tudatosan felvállalta saját magát és leírta, megosztotta a gondolatait a férfiak szépen felcímkéztek a saját hitviláguk és érvrendszerük mentén.
(Csak úgy zárójelben - honnan tudja bárki /nem szakember/ azt, hogy az én reakcióm önbizalomhiányból, vagy depresszióból fakad, ha Ő maga nem élte még át, nem tudja mi az???)

Azok, akik miatt esténként itt ültem a gép előtt, várva, hogy a gondolattársításokból mi kerekedik ki, Ők szép lassan kiléptek az RV -ről , vagy eltávolodtak a naplózástól  a bennem lévő gondolatok megosztására itt volt a blog, ekkor érkezett  - a véletlennek köszönhetően - az, hogy menjek el, nézzem meg ezt a tantrás helyet, annak, aki ajánlotta az volt a véleménye, hogy ez hozzám közel állna, jót tenne.
(Szerencsére privátban kialakultak olyan barátságok, amit az RV -n létnek köszönhetek és ezt sem a véletlennek tudom be, oka van, hogy akkor és éppen ott, abban az összetételben az a társulat verődött össze :-) )

Folytatva, amit elkezdtem.
Mauri masszázson voltam. Azt tudni kell, hogy az elmúlt két év alatt, amióta oda járok igencsak bizalmi viszony alakult ki köztem és O. között. Ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy azokat a belső utazásokat megéljem, amikre szükségem volt.
Gyógyulást kerestem, egy viszontagságos év végén, energiát adó masszázsban gondolkoztam, amikor a kezembe akadt egy hónapok óta rakosgatott hirdetési újság. Itt volt az orrom előtt, amire gondoltam :-)
Nem felejtem el az első alkalmat, ami után O. azt mondta, hogy mennyire merev vagyok... Ennek tükrében megélni azt, hogy most azt mondja kevesen reagálnak úgy az érintésre, mint én  - mit mondjak... azt érzem jó helyen vagyok, ott, ahol lennem kell.
Hihetetlenül együtt tudunk működni, ehhez az is kellett, hogy kimondjam neki azokat a dolgokat amik foglalkoztatnak ez ténylegesen segíti az elengedést és befogadást.
No egy ilyen alkalom után hangzott el, hogy menjek el egy ilyen tantra estre. - Ismerős volt amiről beszélt.
Már egyszer megtaláltam ezt a helyet - szerintem valami kuponos oldal által? -  a lényeg, hogy valahogy odakavarodtam, csak akkor még idegennek éreztem magamtól azt, hogy számomra ismeretlen emberek hozzám érjenek.
Most, amikor O. említette az volt bennem, hogy ha már újra szembejön velem ez a dolog, akkor nézzük meg mi ez.

Nem csalatkoztam.
A mostani lelkiállapotomnak pontosan erre volt szüksége. :-)
Kinéztem azokat a programokat, amikről úgy gondolom, hogy épülésemet (magammal foglalkozást) elősegítik.
Nem rombol, hanem épít. Ezt itt megkapom... Tehát megyek, újra és újra, ahogy az RV -re is bejelentkeztem estéről estére...

Mondhatod függőség: igen az...
De a ridegtartás helyett szeretetegységek (by Zs. :-) ) - jönnek létre, ami egyfelől kirángat a hétköznapok zűrjeiből, szürkeségéből, másrészt a zárkózott énem olyan visszajelzéseket, kap, hogy nyílik - amiről meg úgy gondolom mindenki előnyére válhat, azok közül, akik hozzám közel állnak: családtagként, barátként, egyéb hozzátartozóként, ismerősként.

"A jó barátok egyezséget kötnek:  - "Te elnézed az én szeszélyeimet, én pedig a tieidet!" - "