Úton I. - Felkészülés

"Talán nem tetszik, de néha fontos, hogy megálljunk egy pillanatra, elvonatkoztassunk a dolgoktól, és lássuk a teljes képet. Valójában rájönni arra, hogy eddig sok mindent nem láttál, felszabadító érzés lehet, és hirtelen észreveszel új perspektívákat, új lehetőségeket, amiket eddig észre sem vettél."

A hétvégén véget ért egy mozgalmas, önismeretet segítő, önértékelést növelő izgalmas időszak intenzív része. Természetesen a folyamat nem zárult le, hiszen mindig van min dolgozni ami a belső világunkat érinti, most úgy érzem itt az ideje összegezni az elmúlt hónapokban megélt folyamatokat.

Nem véletlen, hogy ezek a történések a 40. születésnapom környékére koncentrálódtak, és más "kerek" évfordulókat is érintett ez az időszak. A kerek azért idézőjeles, mert az 5 és 10 és 20 év mellett egy 7 éves ciklus lezárásának is tekintem ezt az évet.

Ahogy már írtam korábban is, a tantra estek hangulatát, szellemiségét az első alkalomtól a magaménak éreztem.

Ezért is indultam el azon az úton, amiről úgy éreztem itt az ideje, hogy keresztül menjek rajta, szembesüljek olyan mélyen bennem lévő dolgokkal, amiket más módszerekkel eddig még nem sikerült a felszínre hozni.

Azt magam sem gondoltam, hogy ennyi minden fog előkerülni és magammal kapcsolatban ennyi felfedezésben lesz részem.

Az első alkalmak után megélt belső utazások sejtették, hogy van min dolgoznom, éreztem, hogy olyan hatások érhetnek, amik régóta magamban hordozott, fel nem dolgozott fájdalom oldását, az elengedést és a megbocsájtást eredményezhetik, ezzel egyidejűleg segítik a megnyílást és befogadást.

Nem csalódtam.

Az elmúlt hetek élményei több vonatkozásban sok mindent felkavart, megláttam összefüggéseket, tisztulási folyamatok kezdődtek el.

A program, amiről már a nyár közepén úgy gondoltam, hogy elősegítheti a fejlődést a 3 alkalmas önismereti tréning.

A korábban, elsősorban a pszichodráma által szerzett tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy túlzottan erős lenne egyből a 3 * 2 napon való részvétel, sok mindent bolygatna fel egyszerre, úgy éreztem nem vagyok felkészült arra, hogy fel tudjam dolgozni azokat a hatásokat, amikben részem lehet.

Az meg sem fordult a fejemben, hogy a nyár végére meghirdetett táborba elmenjek, arra még inkább igaznak véltem, amit az önismereti tréningről gondoltam: egy hétig dolgozni magamon, abban a lelkiállapotban inkább felkavaró lett volna, mint előre vivő.

A szépen lassan építkezés útját választottam, csatlakoztam egy kezdő csoporthoz, illetve időközönként elmentem 1 -1 más programra is.
A csoporttal 3 hetenként találkozunk, nagyjából ugyanazok az emberek, a stabilitáshoz és csoportszellemiséghez (valahová tartozáshoz) kapcsolódó igényemnek ez fontos volt, az állandóság biztonságot ad,  még akkor is, ha az állandóság ebben az esetben is változik, hiszen emberek jönnek mennek, csatlakoznak, vagy lépnek ki, mindig vannak új arcok, de vannak ismerősök is minden alkalommal.

Számomra 1 évvel ezelőtt, de mondjuk még fél évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, hogy idegen férfiak hozzám érjenek, átöleljenek, nehezemre esett a közelembe engedni embereket. Most pedig egy olyan helyre készültem, ahol az érintés, ölelés és az energiák áramlása segíti a felismerések által gyógyulást, a fejlődést.

Emiatt az első alkalom előtt volt bennem nem kicsi drukk... mennyire tudok én, a "zárkózott asszonyka" (by Egyfedeles) megnyílni olyan szinten, hogy közel engedjek magamhoz bárkit, aki ott van.

Igazából nagy csalódás nem ért, mi több, mint akkori írásomból is kitűnik, igencsak pozitívan éltem meg az első estét.

A folyamat elkezdődött.

A lelki megújulás következő lépése a nyaralás volt, 10 évvel ezelőtti helyszínek felidézték az akkori érzéseket, esténként a tengerparton ülve gondolataimba merülve  "gyakoroltam" az elengedést, néhány esetet tekintve meglepően sikeresen.

Nagy megkönnyebbülést jelentett Kicsi Robottal kapcsolatos felismeréseim által megélt oldódás, megnyugtató érzést adott a meg nem született gyermekemhez fűződő gondolatoknak teret engedni, és nem utolsó sorban annak felismerése, hogy a változástól nem kell félnem, mert abban is meg lehet találni az állandóságot, a stabilitást jelentő biztos pontokat: jelesen egy körhinta és egy kis üzlet, ahol a legolcsóbb a hűtött Sangria Lloret de Marban, a tengerpartra vezető sétányon, ami átalakult, nyüzsgő lett, de ez a két emlékezetes hely most is ott volt, ahol 10 éve.

A hazaérkezést követő tantra esten Népszerűkével való találkozás és az által képviselt energiák jelezték, hogy az egyensúlyból kibillenthető vagyok, egyben újabb feladatot jelentett az elengedés gyakorlására.

Egyfedelesem nyár végi felbukkanása ugyanezt a hatást váltotta ki (lásd: "Levél helyett"), ez a helyzet, a "NEM" kimondásával is párosult. (Ennek jelentősége a következő írásokból kiderül.)

A következő két tantra esten átéltek kettős hatást gyakoroltak rám: egyrészt segített abban, ami cél, hogy nyitottabb és befogadó legyek, pozitív energiákkal töltődtem, ugyanakkor az estéket követő pár napon belül egy megmagyarázhatatlan belső utazás vette kezdetét, nem minden esetben tudom megmondani, hogy mi az, ami dolgozott bennem, de a változást éreztem magamban, magamon, leginkább abban, hogy egyre hamarabb magamra találtam, volt erőm ahhoz, hogy továbblépjek, ennek hatására elkezdtem érezni a bennem lévő erőt, energiát, ami az újdonság erejével hatott rám.

Így érkezett el az első önismereti hétvége, felkészülten vártam mit adhat ahhoz, hogy közelebb kerüljek magamhoz és jobban értsem, megértsem magam.

"A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele."