Úton II. - Indulás

"Az elme egy létra - őrizetlenül hagyod, lefelé visz, ha odafigyelsz rá, felfelé visz. Ugyanaz a létra! Az elme egy ajtó - ha nem figyelsz rá, kifelé visz, ha odafigyelsz rá, befelé visz. Ugyanabból az elméből, ha zabolátlan: harag, gyűlölet, féltékenység lesz. Ha ura vagy: együttérzés, szeretet, fény lesz. Légy figyelmes, légy éber, légy ébren, és ne ítélkezz. Ne légy moralista: teremts magadban egy vallásos tudatot. És "vallásos tudat" alatt egy választás nélküli tudatot kell érteni. Itassa át jó mélyen ez a kifejezés szívedet: választás nélküli tudat."

Az első önismereti hétvégére egy masszázsesettel hangolódtam.

Ez volt a második olyan rendezvény, amire úgy mentem el, hogy sokan voltunk, kb kétszer annyian, mint a csoportban szoktunk lenni.

Itt mindenki mindenkivel párba kerül. Október közepét írtunk ekkor, addigra már egészen jól ment a másikra hangolódás, annak ellenére jól éreztem magam, hogy a szünetben "szokásos" módon a csendes megfigyelő voltam, illetve jól esett félrevonulni és magamra figyelni.

Sokakkal ellentétben nem azért megyek el egy - egy ilyen alkalomra, hogy felhívjam magamra a figyelmet, hanem azért, hogy töltekezzek, átéljem újra a rég elfeledett érzést, milyen önzetlenül adni és milyen befogadónak lenni.

Az első programokon való részvétel tapasztalata  - nyilván a zárkózottságomnak köszönhetően -, az, hogy adni könnyebb a különböző játékokban, és érzékelhetően nem voltam nyitott arra, hogy kapjak, pláne, ha olyan volt az "adó", akire nem voltam "vevő".

Mostanra már sokszor hallottam, hogy a tudati szinten lépjünk túl, kerekedjünk felül az egon, mert az elvárásokat az ego gyártja.
De én mindezt úgy éltem meg, hogy lehet szépen becsomagolni: vannak olyan emberek, akiknek az energiáira nem vagyok fogékony, lefordítva ez azt jelenti, hogy nem szimpatikus... Tény, hogy voltak olyan helyzetek, amikor az energiaáramlásnak köszönhetően megváltozott az első - nem éppen pozitív - benyomás, és megérezve, ráérezve a másikra másként tekintettem rá a program végén, mint az elején, de volt olyan is, akinek az energiái pont ellenkezően hatott, nem tudtam átadni magam annak, amit "sugárzott" magából. (Ennek később még lesz jelentősége...)

Az arány egész jó, mert a sok jó mellett mindössze 2 negatív irányban elmozduló tapasztalatom volt az immár sokadik alkalom után.

Sokszor hallottam azt is, hogy előbb - utóbb a hétköznapokba is be tud épülni mindaz, amire a tantra esteken szert teszünk, de akkoriban ezt még nem érzékeltem, ezért mentem el az önismereti hétvégét megelőző este az alapozónak szánt programra, kellett a ráhangolódás, ami az épülésem további lépését segíti elő.

Nem volt rossz döntés, másnap kíváncsian vártam, hogy milyen összetételű csoportba csöppenek bele.

Azt, hogy ennek az önismereti tréningnek itt van az ideje, az is jelezte, hogy az eredetileg 2 - 3 héttel korábbra meghirdetett időpont más elfoglaltság miatt nekem nem lett volna jó, de mivel nem volt kellő számú jelentkező, október közepére tolódott az első alkalom.

Mindenképpen egyben szerettem volna részt venni ezen a programsorozaton, úgy éreztem ennek akkor van igazán jó hatása, ha többnyire ugyanazokkal az emberekkel folyamatként élem meg a változást. (Lehetőség van arra is, hogy elaprózzam, de akkor egy - egy alkalom között több hónap szünet is lehet, de én úgy gondoltam hatásosabb ha egyben viszem végig - helyesen döntöttem.)

Az első alkalmon nem voltunk túl sokan - nem bántam.

Valamiért nekem jobban bejön, ha kevesebben vagyunk, most - ha jól számolom 13 -an gyűltünk össze, - 7 nő, és 6 férfi, és volt itt is olyan, akivel egyszer, vagy többször találkoztam, aminek örültem.

Illetve egy embernek nem, mint a második alkalommal kiderült, nem alaptalanul... :-(

Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy már az első feladatnál sírás tör rám.

Pedig semmi extra nem történt.

Kaptunk egy papírt, amin be kellett X -elni a ránk igaz állításokat.

Téma: kinyílás, bizalom, férfi-női szeretetteljes kapcsolódás, észrevenni és tudatosítani a régi mintákat, félelmeket, akadályokat.

Ezt követően egy rém egyszerű dolgot kellett csinálni: feküdjünk hasra, úgy hogy a szívünkhöz egy teniszlabdát teszünk - jó kis szívcsakra masszázs, ajánlom mindenkinek próbálja ki.

Miközben feküdtünk és lazítani próbáltunk Házgazdánk beszélt a bizalomról, szerelemről, csalódásokról.

Érdekes módon a teniszlabda által okozott szúrós fájdalom egy idővel kevésbé fájt, egyre nagyobb súllyal tudtam ránehezedni, mint kiderült, a cél pont az volt, amit elértem ezzel, a fájdalom, illetve a meditáció hatására egyszer csak potyogni kezdett a könnyem. Nagyon találó gondolatok hangzottak el, de meg is lepődtem magamon, hogy mit vált ki belőlem, amit megéltem...

A feladatot követően megfordult a fejemben, hogy mit is keresek én ott, lehet ennek még sincs itt az ideje?

Valahogy megnyugtattam magam, hogy ha már elkezdtem akkor csináljam, és ha már elindultam a magam választott úton, akkor azon menjek végig. - Ez a következő két alkalommal is felmerült egy - egy helyzet kapcsán.

Aki ismert tudja, hogy miért váltott ki sírást belőlem ez az egyszerűnek tűnő helyzet.

Pont ezek azok a kérdések, amik miatt sok fájdalmat éltem meg az elmúlt 10 évben. A bizalom majd annak hiánya, a szerelmek és csalódások sok - sok keserűséget okoztak nekem. Sajnos volt mire, ki(k)re gondolni az elhangzott szavak kapcsán, élethű, nagyon mélyen bennem lévő képek jöttek elő a nem is olyan távoli múlttól kezdve hosszú évekre visszamenőleg. Férfiakat tekintve a lista adott: MrPanda, Reload, Kicsi Robot, TerézApu, Egyfedeles és nem elhanyagolható momentumként Anyuhoz fűződő viszonyom is terítékre került gondolati síkon már ekkor.

Sok mindent gyermekkoromból hordozok magamban, ezek leginkább (ön)elfogadást érintő kérdések, amiknek a gyökere kisgyerekkoromra vezethető vissza. Előjött Mamám emléke is, - hiánya -, aki ellensúlyozta azt a meg nem értést, amit Anyutól kaptam.

Sajnos azon a hétvégén a kapott házi feladatot nem készítettem el, így nem írtam le akkor, hogy milyen hatások értek, most visszaemlékezve csak azt tudom megörökíteni, ami egy - két hangsúlyos helyzetet jelentett.

A második meghatározó élmény egy játékhoz köthető: bekötött szemmel kellett a páromat megtalálni, úgy hogy közben jó, vagy rossz "jelzőtáblák" irányítanak, persze azt nem tudhattam, hogy éppen jó, vagy rossz irányba "küldenek".

Számomra ez a játék egy az egyben az életet igazolta.

Én voltam, aki utoljára megtalálta a párját - és itt most nem férfi - nő kapcsolatban, értem kizárólag, általánosságban is értelmezhető, megtalálni valamit, amit keresek - és mindezt úgy, hogy közben alig kaptam iránymutatást.

Nem volt újdonság az a felismerés, hogy kívülálló számára úgy tűnik nincs szükségem irányításra, mert tudom merre van előre, közben meg mégis szükségem van a segítségre.

Rossz érzés volt egyedül bolyongani, miközben már mindenki más a helyén volt...

Azon a hétvégén a szombat délutáni spontán feladat volt kétségtelenül a legnagyobb hatással rám.

Két játék között megszólaló zene adta az ötletet Házigazdánknak, aki elmondta, hogy eredetileg nem szerepelt volna a programban,  de ahogy meghallotta a felcsendülő dallamot úgy érezte, hogy be kell hozni ezt a feladatot...

Ott valahogy az ilyen jeleknek mindig helye van, semmi sem véletlen, ami spontán adódik azzal is dolga van valakinek - hát ez a megtiszteltetés most nekem jutott.

Csapat fele bekötött szemmel ült, másik fele mögéjük ülve hátulról átölelve ringatta a zenére, Őket, mint Anya a Gyermekét.

Egy erős egyéniségű lány jutott nekem párnak, kapásból jött a gondolat: jó anyja tudok -e neki lenni??? - Át tudom -e adni azt, ami az anyaságot jelentheti? Kihívásnak is éreztem, de tartottam is a dologtól és nem csak emiatt, hanem tudtam, hogy olyat hozhat felszínre, amivel érzés szinten szembesülni más, mint a tudat által vezérelve kimondani.

Talán mondanom sem kell, hogy a ~15 perces zene 1/3 -ánál rám tört a sírás, miután lepergett előttem, hogy milyen jó érzés ez, és lánykámnak milyen jó, hogy szeretettel veszem körül, belém hasított, hogy nekem ebben nem volt részem.

Ha ölelésre vágytam anyám azzal fogadott, hogy "mit akarsz már megint?!" Semmit... szeretetre vágytam.

Anyám a szereteté soha nem tudta kimutatni, ami azzal párosult, hogy soha semmivel nem tudtam megfelelni neki, a jó nem volt elég jó, a legjobb kevés volt, a rosszért pedig büntetett.

A legszebb az az egészben, hogy szerinte mindez csak az én fantáziámban létezik és nem is így volt, csodálatos szeretettel vett körül, én voltam az elutasító. (Naná... mert ami belém ivódott, hogy "szeretet" verés után kapok... ja meg akkor ha beteg vagyok, mert akkor agyon aggódta magát miattam... és persze én vagyok és voltam mindig is a hálátlan gyerek...)

Jól esett, hogy a játékban a párom észlelte, hogy "fordult a kocka", nekem van szükségem a szeretetre és odafigyelésre és próbált megnyugtatni - már amennyire lehetett...

Az esti program: sötétben erdőben sétálni egyedül - a félelmekkel való szembesülést célozta volna, de kimerült voltam hozzá, a kb 1 km -es távon úgy mentem végig, hogy nem akartam félni, nem akartam újabb dologgal szembesülni, nem vágytam újabb traumára, ezért a lépéseimet számoltam, igazából nem gondoltam semmire.

Vasárnap két apró epizód érintett meg: az egyik, hogy 3 különböző energetikájú nő érintett 1 - 1 férfit, akik bekötött szemmel ültek / feküdtek, nem tudták kik érintik Őket egymás után. Azt a visszajelzést kaptam, hogy "félénk" volt az érintésem - érdekes visszacsatolás, hogy amit lágynak szánok azt az üzenetet hordozza, hogy félénk.

A másik elgondolkoztató momentum a születés játékban ért. Úgy jött ki a lépés, hogy egy "Apa" várt két "Anyával" egy - egy "Gyermeket".

A mi gyermekünk "érkezett" hamarabb, a másik érkezését követő rövid időn belül magunkra is maradtunk.

Ráadásul egy erős alkatú férfit kellett tartanom, már remegett a térdem, de segítséget nem kaptam.

Itt megint csak visszaköszönt az, amiről már írtam: olyan erősnek gondolnak, hogy megállom a helyem egyedül is, bármilyen nehéz helyzetben... Illetve így utólag, már a 3 hétvége tükrében is látva kicsit ezt az esetet, a másik vonzóbb, mint én..., a bennem lévő erő már itt felmerült, ami a 3. alkalommal visszaköszönt.

De erről majd akkor, ha eljön az ideje.

Számomra nagyon szépen láthatóvá vált, hogy minden mindennel összefügg.

És legyen itt a zene, ami megszólalásának a számomra meghatározó felismeréseket hordozó feladatot köszönhetjük:

Pootaa Maataa kee aasees

"Mindenkinek végig kell járnia azt az utat, aminek a végén megérti az élet nagy összefüggéseit."