Úton IV. - Menetelés

"Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad."

Hogy most miért a tantra?

Mert a magam megismerése, elfogadása, értékelése, megértése útján ez a következő lépcsőfok, amit meg kell lépnem.

A hármas egység: értelem, érzelem, akarat által egyenes volt az út, hogy a tantrával találkoztam.

A belső egyensúlyom felborulása hozta magával azt az igényt, hogy lelkemben rendet tegyek: I. pszichodráma = akarat, II. beszélgetések egy olyan személlyel, akit mentoromnak tekintek és elindított egy általam ismeretlen úton = értelem, III. tantra = érzelmi szinten megélni és feldolgozni mindazt, ami akarattal és értelemmel már megtettem és annak oldása, ami az előző módszerekkel nem kerülhetett felszínre.

Az átkötést az I. és a II. fázis között a kineziológia, a II. és III. módszer között a mauri masszázs jelenti.

Sokáig nem értettem miért oly közeli hozzám mindez, mármint a tantra estek közege, hangulata.

A pszichodrámán tapasztaltak után furcsa volt, hogy itt nem, vagy keveset beszélünk azokról a hatásokról, amik értek bennünket, még befelé fordult csendes kis lényemet is kifejezetten szószátyárnak éreztem a zárókörök alkalmával :-)))

Arra nem vágytam, hogy egy - egy program közben beszéljünk, éppen ezért kapott meg a dolog, mert nem szavakkal oldjuk a különböző blokkokat, hanem játékokkal, - jóóóó nem némaságba burkolózva, de nem mindent kibeszélve -, sokkal inkább az érintéseken van a hangsúly és a belülről fakadó (nem kényszeres) mondandón.

Az, hogy mindez miért áll oly közel hozzám a következő önismereti hétvégén hasított belém.
A másikkal együtt lélegzés a tantra estek alkalmával több játék kapcsán is előjött, segíti az egymásra hangolódást.

Bennem ez már akkor is megvolt, amikor azt sem tudtam mi az a tantra. (Mondjuk most sem tudom pontosan, de dolgozom azon is, hogy képbe kerüljek :-) )

Rossz alvó vagyok jó ideje, hosszú évek óta, ha volt velem valaki, és álmatlanság ért, arra figyeltem, hogy aki mellettem fekszik hogyan lélegzik és ösztönösen elkezdtem vele együtt lélegezni.

Nálam ez a hétvége több vonatkozásban sok mindent felkavart, megláttam összefüggéseket, tisztulási folyamatok kezdődtek el és van 1 - 2 dolog, ami tudatosult is.

A ráhangolódást a csoport következő találkozása jelentette.

Szabadságon voltam azon a héten, de a pihenés és a tervezett feladatok helyett komoly szorongással küzdöttem - lehet, hogy a tudatalattim így jelezte, hogy olyan felismerések előtt állok, ami változást hoznak majd?

A változástól való félelem jó ideje bennem van, és hajlamos vagyok konzerválni egy - egy helyzetet, még akkor is, ha nem érzem jól magam benne - küzdök a "semmivel" is...

A program olyan szembesülésekkel kezdődött, ami a sokak által szememre vetett önbizalomhiányomra vezethető vissza.

(Ehhez csak annyit, hogy attól mert ezt a fejemhez vágják, nem lesz több önbizalmam... :-( )

Már az első játékok elgondolkoztattak: gyerekként sokszor hallottam - több vonatkozásban -, hogy akaratos vagyok, most volt olyan helyzet, ami azt hozta fel bennem, hogy "akaratosnak", rámenősnek tarthatnak, ez ellen pedig ösztönösen tiltakozom, nagyon távolinak érzem magamtól.

A másik dolog ezzel összefüggésben, ami már az első alkalommal is előkerült, hogy nem tudok, nem akarok irányítani. Döntse el a másik, hogy mit szeretne, arra tudok igent, vagy nemet mondani, de a kétértelmű dolgokkal nem tudok mit kezdeni.

És a már szintén említett csigaház: amint vége volt egy - egy játéknak én visszamenekültem a biztonságosnak vélt világomba, nem tudtam megtartani azt a nyitottságot, ami a játékban megélt felszabadultság és a zárkózottságom közötti híd lehetne.

Amikor ezt megfogalmazódott bennem még nem tudtam, hogy milyen nehézség vár rám...

Sokszor elhangzik az elfogadás, és egy játék hatására (tipikus skorpióként megint méregtövisemet magam felé fordítva, magam ellen használva) azzal bántottam magam, hogy van aki felé nem tudok megnyílni, és ez "baj", az egy másik dolog, hogy az ellenérzést az váltotta ki belőlem, hogy szabályt szegve, határaimat átlépve hozzámért valaki (minden alkalommal elhangzik, hogy a másik intim testrészeit érinteni tabu), de tulajdonképpen már azt nem szerettem, hogy abban a körben összekerültünk, illetve nem is összekerültünk, hanem az illető választott... Újra, holott nem egyszer jeleztem, az energiái nagyon távol állnak tőlem.

Kiakadtam. Jó szokás szerint magamat okoltam a kialakult helyzet miatt.
Nem tudtam, nem akartam az előző alkalommal már érzékelhető érdeklődést nyers elutasítással kezelni, hiszen azért is vágtam bele ebbe az egészbe, hogy nyitottabb legyek az emberek felé, nem tudok finoman elutasító lenni, durván beszólni meg nem akartam. Jeleztem, hogy a felém tanúsított nyitottság számomra érdektelen, azt hittem ez elég, de a második hétvégén mint kiderült kevés volt.
Attól, hogy még az előző alkalommal ebédből visszamenet beszélgettem valakivel, olyan "komoly" témáról, mint a fotózás... a másik nem érezheti feljogosítva magát arra, hogy az első adandó alkalommal átlépje a határaimat, ráadásul egy olyan helyzetben, amikor kiszolgáltatott vagyok, és egy komoly bizalomjátékban kerültünk egy csoportba.

Nagyon megviselt ami történt, de az Univerzum a segítségemre sietett.

Estére kibővült a társaság, szülinapi buliba fordult át a program, más tantrás estékről, meg a 4 napos elvonulásról ismertek érkeztek, akiknek a társasága egy biztonságos közeget jelentett számomra. Kicsit megnyugodtam, jó érzés volt, hogy tudtam nem lépik át azt a határt, amit én nem akarok és erre nagy szükségem volt akkor.

Viszont az éjszaka mindvégig azon járt az agyam, hogy miért történt, ami történt, hogy miért úgy élem meg, ahogy és jött megint a magam ostorozása: nem vagyok nyitott, nem tudok befogadó lenni :-(

Reggelre valahogy letisztáztam magamban, hogy ne már magamat piszkáljam azért, mert más megszegte a szabályt... Voltak akiket megkérhettem had beszéljek velük, mert úgy éreztem megfulladok, ha nem mondhatom el, azt ami nyomasztott és kellett a megerősítés ahhoz, hogy a következő napot egyáltalán el tudjam kezdeni, nemhogy végigcsinálni, és akkor még nem is tudtam mi vár rám...

Amikor elhangzott, hogy akkor itt az ideje újjá születni, én már attól kész voltam, méghozzá a Húgom jelenléte miatt... Éreztem, hogy sorsdöntő, sorsfordító pillanatnak lehetek részese.

Az volt bennem, hogy Neki kell hamarabb menni, látni szeretném hogyan "születik meg", aztán majd ha "biztonságban tudom", jöhetek én, mert éreztem, hogy onnantól én nem fogom tudni követni, kivel mi történik.

Az indulásom és megérkezésem minden küzdelem ellenére nagyon rendben volt, maga az út viszontagságos és küzdelmes.

A szülőcsatornát jelképező, szűk hengerré formált szivacsok, amin kúszva lehetett átjutni menet közben szétcsúsztak, úgy éreztem rossz helyen járok, volt pár pillanat, amikor nem tudtam hogy fogom kiküzdeni magam, mert többen testükkel kívülről a matrachengerre nehezedtek, ezzel nehezítve a sötét szűk és bent jó meleg csatornában kúszást, volt amikor a "külső nyomás" nem engedett, erő kellett ahhoz, hogy tovább tudjak menni és volt amikor a tudatom kellett ahhoz, hogy a parketta alá nem mehetek, a matracok alól meg majd csak kiszednek, ha tényleg elakadok, de mire ez végigfutott rajtam már láttam a fényt az alagút végén.

Maga a születésélmény tényleg újjászületés volt nekem. Ez volt a harmadik születésjáték, amiben részt vettem, se az első alkalommal megélt "leszületés", se az izzasztókunyhó nem volt különösebb hatással rám.
Most nagyon mélyen lévő dolgok kerültek felszínre, ami többször visszaköszönt már a különböző technikával történő oldások során, természetesen Anyuval való kapcsolatom tisztázása, megértése került terítékre.

A küzdelmeket jelképezte ez az út számomra, azt, hogy Anyu "nem engedett" sem szó szerint, sem átvitt értelemben, miközben én igyekeztem neki megfelelni, nem fájdalmat okozni.

A születésjáték arra is jó volt, hogy átéljem azt, hogy olyan helyre érkeztem, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, segítenek, támogatnak, nem gátolnak, olyan szeretet kapok, amire mindig is vágytam és hiányzott az életemből.

Rám nagy hatással volt egy másik, egyszerűnek tűnő: mondj nem -et játék.

Nehezen mondok nemet, és nem viselem el azt sem, ha nekem nemet mondanak.

Ugyanakkor azt, hogy a nemet ki kell tudni mondani már egy ideje tudom, ahogy azt is, hogy a férfiak az általam mondott nemet nem veszik komoly nem -nek.

Csiki - csuki játékok alakulnak ki ebből, ami meg engem visel meg.

Hátra volt még a masszázs, amiben nem tudtam hogy veszek részt.

Mert az előző este negatív hatása bennem volt még.

De sokat segített, hogy megoszthattam pár emberrel azt, amit nem jól éltem meg, támogattak, segítettek abban, hogy fel tudjam dolgozni.

A lehető legjobb történt velem, olyan 2 ember volt mellettem, akikben bíztam, egy nő és egy ffi személyében. Ez annyira oldotta azt a gátat, ami bennem keletkezett az ellenérzést kiváltó érintés kapcsán, hogy ezt követően nem esett nehezemre továbbítani azokat az energiákat, amik bennem vannak és amik támogatást kaptak és jó volt megélni, hogy akikhez ezt követően megérkeztem pozitív visszajelzéseket adtak.

Ez a hétvége egy gyönyörű ívet írt le bennem, sok feszültséget és gátlást oldott, megerősített és megnyugvást hozott.

Meg kell tanulni kimondani azt, amit gondolok, érzek, már ott a zárókörben mondtam ezt, még ennyire nem átlátva a dolgokat, de az akkori két nap alatt eljutottam oda, amiről a III. alkalom szólni fog. - Ettől lett szép és kerek ez az egész.

A hétköznapokban azóta ezt gyakorlom, sajnos áldozatok árán is.

De most kellően erősnek érzem magam ahhoz, hogy ne nyeljem le azt, ami nekem nem ízlik, és jelzem, ha valaki akaratom ellenére belelép az intim vonalamba.

Egyik este egy csetelés alkalmával megkaptam, hogy érzékeny vagyok.

Igen. Mindig is az voltam, csak max. elfojtottam, mert nem engedték meg nekem, hogy érzékeny legyek (anyukám, majd a párválasztásaim sem...). Ennek az elfojtásnak meg is lett szépen az eredménye: mindenféle betegség mellett az a zárkózottság, ami mostanra jellemez többek között az érzékenység tagadásának köszönhető. - Legalábbis én erre jutottam magammal.

A nem kívánt érintés nem volt véletlen, ahogy semmi sem véletlen és minden, mindennel összefügg.
A hétvégén történtek 2 dolgot is segítettek megérteni.

Arra világított rá, hogy az általam mondott nem -nek miért nincs hatása és miért nem tudom befogadni a nemet.
Itt volt az ideje érzés szintjén szembesülni azzal, amit valahol tudtam, de inkább szőnyeg alá söpörtem, minthogy saját magamnak is elismerjem azt, amit gyerekkoromban az ártatlan játék helyett traumaként éltem meg. Hiába mondtam nemet, a nem kívánt érintést újra és újra át kellett éljem, hiába mondtam nemet, nem volt hatása, akitől pedig a védelmet vártam magamra hagyott, nem állt ki értem, és  csendben nézte végig újra és újra azt, ami nekem nem játék.
Azt is visszaigazolta ez a játék, hogy addig jó, amíg szépen mondom a "nem" -et, a határozott "nem" -hez egyfajta agresszió, indulat társul, nyilván nem fizikai, hanem verbális, vagy metakommunikációs síkon.
Erről írtam korábban, hogy nem tudok finoman elutasító lenni, illetve a finom elutasítást inkább a viselkedésemmel jelzem, mint szóban, mert ha kimondom az minimum nyers... (mondhatjuk úgy is, hogy a skorpió ilyenkor csíp...)

Ez az egész vezetett egy másik nagy felismeréshez, amit adott ez a hétvége Anyuhoz fűződő kapcsolatomat segít rendezni magamban, a nem kívánt érintéssel kapcsolatos gondolatok és a születésjátékban megélt dolgok között meglepő módon megláttam egy összefüggést, ami azt eredményezte, hogy megtaláltam magamban azt, ami a megértéshez vezet, a különböző módszerek egyike sem hozta meg azt az eredményt - de lehet nem is volt még akkor ott az ideje annak -, ami a belülről fakadó megértés mellett a megbocsájtást és sok - sok bennem lévő feszültség feloldását is adja.

Sokat gyógyultam ezalatt a 2 nap alatt, nem csak lelkileg, hanem testi tünet szintjén is.

Azt, hogy a tantra által jó helyen vagyok,  az is mutatja számomra, hogy a köhögés, amiről a 4 napos elvonuláson is beszéltem, számomra is meglepő módon  egyre kevésbé jelentkezik, ahogy a bőrproblémám amivel sokáig küzdöttem szépen múlik.

Soha nem tartottam magam betegnek, nem szerettem, amikor beteg embernek kezeltek, (ezen a vonalon is durva dolgokat éltem meg), és amikor felnőtt fejjel utána néztem annak, hogy a légúti megbetegedések, asztma, krónikus hörghurut, allergia, milyen pszichés és lelki hatások tünetei lehetnek, sok minden visszaköszönt abból, amin keresztülmentem.

Szépen oldódnak azok a lerakódások, amikről - egy családállítás alatt megéltek alapján - úgy gondolom, hogy magzati kortól kezdve hordozok magamban.

 "Minden győzelem közül az első és a legszebb: magunkat legyőzni."