"Arra vágyunk, hogy az emberek megértsenek, és azért szeressenek, mert megértenek. Ez pedig nem lehetséges addig, amíg csupán a testet látják belőlünk. Önmagunkban és másokban is a mélyről jövő, aranyszínű ragyogást akarjuk tudatosítani, nem csupán a csillogó felszínt, a látszatot. E törekvésünk kimenetele pedig egyedül attól függ, hogy mi magunk mivel azonosulunk. Hogy mentálisan és érzelmileg mit helyezünk előtérbe, mert a többiek ahhoz fognak viszonyulni. Vagy gyengédséget, örömöt, kedvességet, nyíltságot és békét árasztunk magunkból, vagy elrejtőzünk egy pusztán anyagi azonosító mögé. A kettő együtt nem megy, hiszen az egyik a szeretet, a másik a félelem."
Igazából meglepett, hogy a megélt mélységek ellenére, a II. hétvégét úgy zártam, hogy már ott éreztem helyére kerültek dolgok, amik amolyan "szabad gyökként" mérgezték a lelkem.
Hogy mik is ezek, akkor még nem volt teljesen kerek, szavakkal nem is tudtam volna kifejezni. A záró körben volt időm arra, hogy átgondoljam mi az, amit szeretnék mindenképp megemlíteni, azt tudom, hogy 5 gondolat volt, de felidézni ennyi idő távlatából már nem tudom.
Házigazdánk különös gondossággal figyelte és jegyzetelte (!), ami elhangzott a hétvége zárásaként.
Az már első alkalommal is érezhető volt, hogy különös, erős energiák dolgoznak és adódnak össze, ez a kép ezen a hétvégén további árnyalatokkal bővült, mélységek és magasságok játszottak a szivárvány minden színében.
Számomra meglepő volt, hogy többen hosszan beszéltek arról, amit megéltek, és ezúttal a negatív hatások is megfogalmazódtak, az igazán bizalmas légkört talán ez jelezte leginkább.
Különleges szeretetegység jött létre november első hétvégéjén 13 nő és 10 férfi között.
Elköszönéskor nagyon jól esett a kérdés Házigazdánktól (nem tudta teljes egészében, min mentem keresztül és lehet nem volt látható rajtam, hogy helyre tettem pár dolgot, némi aggodalmat véltem felfedezni a kérdésben), amire azt tudtam akkor és ott mondani, hogy majd leírom az engem ért hatásokat, ha rendeződtek a soraim érzés szintén is, nem csak a tudatban.
Ott belekezdeni esélytelen volt, szerintem egy éjszakán keresztül meséltem volna, de másnap munkanap következett...
A tisztulási folyamat váratlanul hamar kezdődött köszönhetően egy még vasárnap esti üzenetváltásnak Szomszédasszonnyal, másnap már egy mail megírásához is erőt éreztem, közben a csoport tagjaival különböző "leosztásban" jöttek - mentek az FB -s üzenetváltások a hétvégéről, ami segítséget jelentett ahhoz, hogy az ígért levelet is elkezdjem megírni.
Nem volt egyszerű menet, több mint egy hét kellett ahhoz, hogy letisztult, emészthető mennyiségű információt tartalmazó levélke legyen mondandóm tükre. - Most visszaolvasva így is hosszú lett... :-)))
Jó érzés volt, hogy igazából nem zökkentem ki abból a szeretetteljes légkörből, amiben részem lehet a tantra által.
Így érkezett el születésem 40. évfordulójának napja...
A várakozással ellentétben egészen jól viseltem ezt az alkalmat.
Az "ünneplés" már előző hétvégén elkezdődött, Szolnokon jártam, barátaimnak nem sikerült elfelejteni, hogy közeleg egy olyan nap, amit nem piros betűs ünnepként kezelek. De szerencsére nem volt túl nagy ünneplés, csendes grillezés volt a körítés, különösebb felhajtás nélkül - no én pont erre vágytam akkor...
Születésem napjára tantrás csapat nőtagjai részére fürdőzés (és nem utolsósorban a történtek megbeszélése) szerveződött - nekem jól is jött, így legalább mindenkinek mondhattam, hogy programom van, eszébe se jusson senkinek úgy köszönteni, hogy nem számítok rá... A meglepetésparty gondolatát még csírájában igyekeztem mindenkiben elfojtani.
Valakinek mégis eszébe jutottam, akire nem számítottam.
Egyfedelesem úgy gondolta, hogy az én születésem napja jelenti azt az alkalmat, amikor újból tudathat magáról, emlékeztethet a létezésére...
Nagy meglepetésemben eszembe sem jutott az, hogy nemet mondjak az invitálásra, - de ez már csak a buszon jutott eszembe, amikor a fürdőbe tartottam: HÉÉÉÉ ez a helyzet, amit a hétvégén gyakoroltál, NEM -et mondani... most mégsem teszed???- korholtam magam... Az az igazság, eszedbe se jutott nemet mondani... - vallottam be magamnak.
Hát nem... Így jártam... :-P
Az utolsó levélváltás alkalmával határozott elutasítással és olyan gondaltok megfogalmazásával igyekeztem távolt tartani magam attól, ami józan ésszel nem követendő út, hogy a másik ne is akarjon velem további kapcsolatot.
Két meglepetés is ért, hogy a nem éppen barátságos hangvételű levél után mégis előkerült régen látott ismerősöm, de a nagyobb meglepetést az okozta, hogy tudta mikor van a születésnapom. - Talán egyszer ha szóba került, hogy mikor születtem az is egy évvel ezelőtt lehetett, nem tudom hová tenni, hogy mi sarkallta arra Egyfedelesemet, hogy fel is köszöntsön ebből az alkalomból.
Azon a napon nem csak én lepődtem meg, hanem láthatóan Ő is, amikor a fürdő után a parkolóban autójához sétáltam és teljesen más stílusban köszöntöttem, mint ahogy a mailváltás végződött, nyoma sem volt a "vadóc", támadó hangvételnek. - Mondjuk nem tudom mire számított, hogy azért találkozom Vele, hogy a szülinapomon jól beolvassak neki, vagy "kínos" kérdéseket tegyek fel??? :-)))
Az este fő kérdése részéről az volt, hogy mi változott a közel 3 hónap alatt, amióta nem beszéltünk, mi az oka a hozzáállásomban bekövetkezett változásnak.
A válasz egyszerű volt: eltávolodtam attól, amitől el kellett távolodnom... - Akkor még nem tudtam, hogy ez azért nem olyan sima történet, mint gondolom...
Mindenesetre jó érzés volt a kutató tekintetet látni, titokzatos emberem megállapította, hogy megváltoztam, - "Jól nézel ki!" - buggyant ki belőle útközben a vendéglő felé, és kereste, hogy mitől vagyok más, mint amikor utoljára találkoztunk, az az igazság élveztem, hogy szemmel látható az a változás, amit belülről is megélek, persze férfiként Egyfedelesem a külső változásokat kereste: "más a hajad színe?" (mondjuk igen, mert most vörös, nyár közepén amikor utoljára látott szőkésbarna volt), "fogytál?" - hát nem éppen, de ha úgy látszik az csak jó :-))) és az este legszebb mondata, mi több, az egy éves ismeretség legkedvesebb megállapítása: "Addig, amíg olyan hatással vagy egy pasira, mint rám, eszedbe se jusson a koroddal foglalkozni."
Ez azonban mit sem változtat azon, amit az elejétől kezdve tudok: a tények kemények... -írta egy levelében, hogy mit takar nem tudom, pedig talán jobban érteném, hogy miért az eltűnések és miért a felbukkanások, ha tudom a hátterét.
Ez a találkozás azért volt szép, mert a lelkünk beszélgetett, nem volt elvárás, hogy az ágyamat megosszam, jó volt találkozni és beszélgetni.
Ha nem úgy lenne, ahogy van azt mondanám, hogy meghitt bensőséges, léleksimogató estét kaptam ajándékba valakitől, akit nagyon közel érzek magamhoz az első pillanattól kezdve. Karmikus kapcsolódásként élem meg kettőnk találkozását, már a kezdeti levélváltásainkban is különös volt, hogy úgy ért valaki, ahogy Egyfedelesem tette, nem egyszer volt olyan érzésem, hogy a gondolataink beszélgetnek.
Amikor a II. önismereti hétvégén arról volt szó, hogy a tantra szerinti magasabb szintű kapcsolódás a férfi - női energiák hatására és a nyitott csakrán keresztüli áramoltatással jön létre, számomra azt jelentette, amit Egyfedelesemmel megéltem, pedig a nyár közepén még azt sem tudtam, hogy mi a tantra.
Számomra is érthetetlen, hogy ez az egész történet miért érintett meg ennyire, "lehet, hogy ez az egész csak azért hat így rám, mert az előző kapcsolatom nem volt bensőségesnek nevezhető, és a legkisebb olyan dolog, amire más nem reagál, rám többszörösen hat." - írtam újabb 2 napos elvonulásomat megelőzően a történtekkel kapcsolatban.
Találkozásunkat követően közel sem éreztem úgy, hogy eltávolodtam volna attól, amitől el kellett távolodni...
Ezeréves barátnőm találta azt mondani, hogy az egyik szeme sír a másik nevet, mert örül, hogy jól éreztem magam a szülinapom estéjén és nem egyedül kuksoltam otthon, a másik szeme viszont sír, mert Egyfedelesem felbukkanásaival időről - időre felbolygat, - nem kevés energiaráfordítással - sikerült az elveszettnek hitt önmagamra találni és félt, hogy nehogy megint magamba forduljak.
Igazat kellett adjak neki... Felbolygat, hatással van rám.... - "Arra jutottam, hogy azzal a megalkuvással kell együtt élem, hogy van valaki, akivel nagyon - nagyon jó lenne, akivel együtt rezgek, de nem lehet más, mint egy beteljesületlen vágy.
És valamiért feladatom az elengedést "gyakorolni"." - írtam a levelem végén.
Persze jól esett az elismerés, amit a szépen összeszedett gondolatokért kaptam mailben, természetesen érdemi reakció nélkül....
Ezen már nem is csodálkozom, a dicséret is több volt, mint vártam...
És persze azóta újra csend...
Az újbóli elengedést a születésem napját követő tantra est és a III. hétvégére már ráhangolódást is jelentő péntek esti tantra program segítette. - Szükségem is volt rá, hiszen a vacsora és a beszélgetés azzal szembesített, hogy bármilyen távol is érzem magam Egyfedelesemtől pillanatok alatt a közelébe tudok kerülni... A feladat adott volt, megtalálni a helyét a lelkemben ennek a találkozásnak és a hangulatnak, amit magával hozott, és a szép emlékek tárházában elhelyezni...
Az utolsó levélváltás alkalmával határozott elutasítással és olyan gondaltok megfogalmazásával igyekeztem távolt tartani magam attól, ami józan ésszel nem követendő út, hogy a másik ne is akarjon velem további kapcsolatot.
Két meglepetés is ért, hogy a nem éppen barátságos hangvételű levél után mégis előkerült régen látott ismerősöm, de a nagyobb meglepetést az okozta, hogy tudta mikor van a születésnapom. - Talán egyszer ha szóba került, hogy mikor születtem az is egy évvel ezelőtt lehetett, nem tudom hová tenni, hogy mi sarkallta arra Egyfedelesemet, hogy fel is köszöntsön ebből az alkalomból.
Azon a napon nem csak én lepődtem meg, hanem láthatóan Ő is, amikor a fürdő után a parkolóban autójához sétáltam és teljesen más stílusban köszöntöttem, mint ahogy a mailváltás végződött, nyoma sem volt a "vadóc", támadó hangvételnek. - Mondjuk nem tudom mire számított, hogy azért találkozom Vele, hogy a szülinapomon jól beolvassak neki, vagy "kínos" kérdéseket tegyek fel??? :-)))
Az este fő kérdése részéről az volt, hogy mi változott a közel 3 hónap alatt, amióta nem beszéltünk, mi az oka a hozzáállásomban bekövetkezett változásnak.
A válasz egyszerű volt: eltávolodtam attól, amitől el kellett távolodnom... - Akkor még nem tudtam, hogy ez azért nem olyan sima történet, mint gondolom...
Mindenesetre jó érzés volt a kutató tekintetet látni, titokzatos emberem megállapította, hogy megváltoztam, - "Jól nézel ki!" - buggyant ki belőle útközben a vendéglő felé, és kereste, hogy mitől vagyok más, mint amikor utoljára találkoztunk, az az igazság élveztem, hogy szemmel látható az a változás, amit belülről is megélek, persze férfiként Egyfedelesem a külső változásokat kereste: "más a hajad színe?" (mondjuk igen, mert most vörös, nyár közepén amikor utoljára látott szőkésbarna volt), "fogytál?" - hát nem éppen, de ha úgy látszik az csak jó :-))) és az este legszebb mondata, mi több, az egy éves ismeretség legkedvesebb megállapítása: "Addig, amíg olyan hatással vagy egy pasira, mint rám, eszedbe se jusson a koroddal foglalkozni."
Ez azonban mit sem változtat azon, amit az elejétől kezdve tudok: a tények kemények... -írta egy levelében, hogy mit takar nem tudom, pedig talán jobban érteném, hogy miért az eltűnések és miért a felbukkanások, ha tudom a hátterét.
Ez a találkozás azért volt szép, mert a lelkünk beszélgetett, nem volt elvárás, hogy az ágyamat megosszam, jó volt találkozni és beszélgetni.
Ha nem úgy lenne, ahogy van azt mondanám, hogy meghitt bensőséges, léleksimogató estét kaptam ajándékba valakitől, akit nagyon közel érzek magamhoz az első pillanattól kezdve. Karmikus kapcsolódásként élem meg kettőnk találkozását, már a kezdeti levélváltásainkban is különös volt, hogy úgy ért valaki, ahogy Egyfedelesem tette, nem egyszer volt olyan érzésem, hogy a gondolataink beszélgetnek.
Amikor a II. önismereti hétvégén arról volt szó, hogy a tantra szerinti magasabb szintű kapcsolódás a férfi - női energiák hatására és a nyitott csakrán keresztüli áramoltatással jön létre, számomra azt jelentette, amit Egyfedelesemmel megéltem, pedig a nyár közepén még azt sem tudtam, hogy mi a tantra.
Számomra is érthetetlen, hogy ez az egész történet miért érintett meg ennyire, "lehet, hogy ez az egész csak azért hat így rám, mert az előző kapcsolatom nem volt bensőségesnek nevezhető, és a legkisebb olyan dolog, amire más nem reagál, rám többszörösen hat." - írtam újabb 2 napos elvonulásomat megelőzően a történtekkel kapcsolatban.
Találkozásunkat követően közel sem éreztem úgy, hogy eltávolodtam volna attól, amitől el kellett távolodni...
Ezeréves barátnőm találta azt mondani, hogy az egyik szeme sír a másik nevet, mert örül, hogy jól éreztem magam a szülinapom estéjén és nem egyedül kuksoltam otthon, a másik szeme viszont sír, mert Egyfedelesem felbukkanásaival időről - időre felbolygat, - nem kevés energiaráfordítással - sikerült az elveszettnek hitt önmagamra találni és félt, hogy nehogy megint magamba forduljak.
Igazat kellett adjak neki... Felbolygat, hatással van rám.... - "Arra jutottam, hogy azzal a megalkuvással kell együtt élem, hogy van valaki, akivel nagyon - nagyon jó lenne, akivel együtt rezgek, de nem lehet más, mint egy beteljesületlen vágy.
És valamiért feladatom az elengedést "gyakorolni"." - írtam a levelem végén.
Persze jól esett az elismerés, amit a szépen összeszedett gondolatokért kaptam mailben, természetesen érdemi reakció nélkül....
Ezen már nem is csodálkozom, a dicséret is több volt, mint vártam...
És persze azóta újra csend...
Az újbóli elengedést a születésem napját követő tantra est és a III. hétvégére már ráhangolódást is jelentő péntek esti tantra program segítette. - Szükségem is volt rá, hiszen a vacsora és a beszélgetés azzal szembesített, hogy bármilyen távol is érzem magam Egyfedelesemtől pillanatok alatt a közelébe tudok kerülni... A feladat adott volt, megtalálni a helyét a lelkemben ennek a találkozásnak és a hangulatnak, amit magával hozott, és a szép emlékek tárházában elhelyezni...
"Az elengedés azt jelenti, hogy elfogadjam azt, amit a sors kiszabott rám, és annak felismerése, hogy a szabad választás az egyetlen út, a végzet pedig megmásíthatatlan."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése